La Cuisine d'Adéle

Szezámmagos pesto

2010-09-08T15:27:00.009+02:00

Nemrég kaptam ajándékba a Dr. Oetker pesto-s könyvét.

Nem tudom, mennyire autentikus, de sok, egyáltalán nem bonyolult, egész különleges és dekoratív ételrecept, -ötlet van benne.

A szezámmagos pesto-t már régen kiszemeltem magamnak.

Vettem is hozzá friss bazsalikomot a piacon, ami másnap reggelre (!) a hűtőben - szára vízbe téve - teljesen megadta magát, így elrohantam a T betűs áruházba cserepesért...

De megérte! Tényleg nagyon finom volt... ill. van még belőle egy kicsi.

Teljes kiőrlésű fusilit főztem hozzá. A tésztát gyengéden összeforgattam egy kevés főzővízzel és a pesto-val. Szerintem jó pár napig eléldegélnék rajta... :)

Szezámmagos pesto

Hozzávalók (kb. 200 ml-hez):

2 csomó sima levelű zöldpetrezselyem

1 csomó friss bazsalikom (gyakorlatilag megkopasztottam egy egész cserepet)

3 gerezd fokhagyma

50 g szezámmag

40 g frissen reszelt parmezán (ezúttal bio volt itthon és azt használtam)

100-150 ml olivaolaj

csipet só (himalaya)

kevés frissen őrölt bors (színes borskeveréket használtam)

Elkészítés:

A petrezselyem- és a bazslikomleveleket letépkedtem a szárukról, alaposan megmostam és megszárítgattam őket. Majd az élénkzöld levélkéket egészen apróra vágtam.

Beleszórtam őket egy tálba, hozzányomtam a fokhagymagerezdeket, belereszeltem a sajtot, hozzáadtam a szezámmagot. Sóztam borsoztam.

Hozzáöntöttem annyi olivaolajat, hogy kellemesen olajos-krémes, olyan "pesto-s" :) legyen.

Néhány teáskanálnyit azonnal (ld. fentebb) elfogyasztottam.

A maradékot csavaros üvegben betettem a hűtőbe, a könyv szerint annyi olivaolajnak kell az üvegben lennie, ami a pestot teljesen elfedi, így jól záródó üvegben hideg helyen hosszab ideig eltartható.

(Az eredeti recept 1 evőkanál puha vajat is írt a pesto-ba, én ezt kihagytam.)

Forrás: Dr. Oetker - saját készítésű Pesto, chutneyk és ízletes mártások (Grafo Kiadó)

"Vegetáriánus" hírességek(kel) Vacsoracsatában

2010-08-08T16:43:00.006+02:00

Bevallom, én csak mostanában - a Tofu a tortán játékban való részvételem kapcsán - néztem meg pár részt az alapötletül szolgáló Vacsoracsata című műsorból (a neten), azelőtt egyáltalán nem követtem. Túlzás lenne azt állítanom, hogy elkezdtem nézni, de a feltöltött videók közül megnéztem néhányat, elsősorban az alapján, hogy mely műsorokban szerepeltek olyan emberek, akikre kíváncsi voltam.

A sokadik magát vegetáriánusnak nevező híresség számomra, khm hogy is mondjam kissé "fura" megnyilvánulása, felfogása, menüje láttán azonban klaviatúrát ragadtam.

Azt persze mindenképpen fontosnak tartom leszögezni, hogy nem láttam az összes adást.

A nagy-nagy kivétel számomra, akit mindenképpen szeretnék kiemelni, Laár András. Rendkívül nagyra tartom őt. Tüneményes ember. Hozzáállása az emberekhez, helyzetekhez, ételekhez, a világhoz, az élethez és a vegetáriánus táplálkozásról alkotott felfogása azt gondolom, húsevők és vegetáriánusok számára egyaránt elgondolkodtató és megszívlelendő. :)

Ami a benyomásaimat illeti.

Meglepetten és szomorúan tapasztaltam, hogy a műsorban szereplő "vegetáriánus" hírességek (megint hangsúlyoznám, nem láttam minden adást és tisztelet a kivétel(ek)nek) összekevernek fogalmakat és tovább erősítik az emberek egy jelentős részében a mai napig élő sztereotípiákat, előítéleteket, téves elképzeléseket a vegákkal kapcsolatban.

Többeknek közülük pl. teljesen természetes, hogy esznek halat, tengeri herkentyűket.

Félreértés ne essék, én azt gondolom, egye mindenki azt amit szeret, kíván, amiről úgy érzi jó a testének, ha az hal, kagyló vagy rák, akkor azt! De én személy szerint is azt gondolom és abban a hitben élek, hogy a vega-társadalom töbsége is úgy van vele, hogy ez a vegetáriánus táplálkozásba nem fér bele.

Nem tudok mit kezdeni "a hal nem hús" kifejezéssel, számomra ennyi erővel azt is mondhatnánk, "a csirke sem hús, az csirke".

A műsorban a kimondottan vegetáriánusnak készített étel nem egyszer volt rák vagy hal és a maga vegaságát többször nyomatékosan hangoztató híresség jóízűen elfogyasztotta azt.

Ami számomra ennél is megdöbbentőbb volt, hogy "vega" vendég elé odatálalták a csirkesalátát, kérdezték tőle, óhajt-e helyette vegetáriánus ételt (ami mellesleg rák volt!), mire közölte, hogy nem, ennek annyira finom az illata, hogy megszegi a tilalmat és megeszi.

Félreértés megint ne essék, tegye! És amennyiben finom volt és jólesett, egészségére!

Számomra ez azonban azt a nagyon sok emberben benne lévő sztereotípiát erősíti, hogy a vegaság nem "komoly" dolog, az valamiféle hóbort és ha ott van a hús, a vega megeszi.

A "tilalom megszegést" pedig azért nem értem, mert - én legalábbis úgy gondolom - ha a vegetarianizmus mögött nincs meg egyfajta belső késztetés, az érzet, hogy nem kívánom, nem bírom megenni a húst vagy akár mély belső meggyőződés vagy ezek kombinációja, akkor az úgy valóban gyötrelem. Egy olyan tilalom, ami szenvedést okoz, ami mellett folyamatosan ott a kísértés, a lemondás. De véleményem szerint, így az egésznek nincs értelme!

Meglepetten tapasztaltam, hogy (halfogyasztó) vega híresség leves elkészítéséhez alaplé gyanánt húsleveskockából készült levest használ.

Számomra és az ismeretségi körömben lévő vegák számára magától értetődő, hogy zöldségalaplét vagy zöldségleveskockát használok és húslével készült ételt nem fogyasztok.

Ez is egy olyan apróság, amely a húsevő társadalom számára korántsem evidens. Barátnőm tavaszi eskövőjén meglepetten néztek rám asztaltársaim, hogy - miután kiderült, vega vagyok -nem eszem az Újházy tyúklevesből. Még a levéből sem... :)

Amit nagy sajnálattal fogadtam még, az a vegetáriánus vendégek menüsora volt.

Ezalól - fentebb írtakkal ellentétben - még az általam nagyon tisztelt Laár András sem volt kivétel.

Azokban az adásokban, amiket (eddig) láttam, ill. a receptekben, amiket olvastam szinte kivétel nélkül valamilyen húshelyettesítő volt. (Most a hal-, tengeriherkenytű - kérdéskörtől tekintsünk el.) Értsd: szejtán, gabonakolbász és társai.

És hogy ez számomra milyen a vegákkal kapcsolatos sztereotípiát erősít? Nem bírnak meglenni a húsos kaják nélkül, ezért állandőan szójapörköltet, szójavirslit és más hasonlókat esznek.

Húsevőknek nem tálalok fel szejtánpörköltet, szejtános-gabonakolbászos székelykáposztát, rántott tofut és rántott szejtánt! Egyszerűen azért, mert aki eszik húst azt az ízt, textúrát, állagot várja és a "húshelyettesítő" nem olyan! Nem is lehet olyan, mert nem az! Egy húsevő számára ez csak a vega-konyha fantáziátlanságát és íztelenségét, ehetetlenségét bizonyító közjáték lesz!

Bevallom őszintén, én vegáknak sem szolgálnék fel húshelyettesítővel készült ételeket. Nem azért mert időnként nem használom, nem szeretem vagy nem fogyasztom őket, hanem egész egyszerűen azért, mert valami hihetetlenül változatosan, különlegesen és ízletesen lehet főzni zöldségekből, hüvelyesekből, magvakból, gabonából, laktovegák számára tejtermékekből. Egy "igazi" vegavacsinak számomra ezeket kell tartalmaznia. Úgy vettem észre ebben, Tofu a tortán csapattársaimmal is egyet értettünk. :)

S hogy mi a konklúzió, ha van egyáltalán?

Nos, számomra - ismét hangsúlyozottan - az, hogy mindenki egye azt ami számára a megfelelő, amit ő maga és a szervezete kíván. Akár tartalmaz az ő személyes táplálékpiramisa húst, akár nem. És bár vannak különböző vegetáriánus irányzatok (lakto-ovo, lakto, ovo, vegán, nyers...), a szárnyashús- és halfogyasztás azt gondolom, nem vegetarianizmus. Adott esetben simán lehet úgy is fogalmazni, "halat fogyasztok, más húsokat nem". Ilyen egyszerű.

Vega-emberek konyhájába betekintve tök jó lett volna ez a műsor arra (is), hogy kicsit rendet tegyen a fejekben. Pl. a tekintetben, hogy a vegetáriánusok nem esznek húslevesben főtt zöldséget, húslével készült ételt, zselatinos édességet, zsírban átforgatott tésztát. Ami személy szerint engem illet, egyszerűen azért, mert azt érzem, hogy "nem"... :) Rend helyett azonban, az adásokat nézve, olykor úgy éreztem, csak még nagyobb káosz lett... :(

Mindazonáltal, aki szeretne némi főzéssel, számos érdekes és fontos gondolattal, egy csipetnyi humorral fűszerezett bő háromnegyed órát, nézze meg Laár Andrást a Vacsoracsatában. :) (Az RTL Klub honlapján a videótárból könnyedén letölthető)

(A kép forrása: http://ceasarom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=403821&)

Kukoricakrémleves

2010-08-02T12:11:00.005+02:00

Gyönyörű napsárga, igazi nyári leves.

Nigella Lawson receptje. A hölgyhöz meglehetősen ambivalens a viszonyom: megunhatatlanul szeretem nézni a műsorait, az ételeivel, receptjeivel azonban már jóval kevésbé szimpatizálok... van azonban néhány - legalábbis általam annak tartott - egészen jópofa, kipróbálásra és újbóli elkészítésre is érdemes receptje.
Ez is egy ilyen.

Gyerekjáték elkészíteni.
A csavar benne az, hogy előbb pürésítjük a hozzávalókat és ezt követően főzzük készre a levest. No, meg az elsőre talán meglepő hozzávaló: a búzadara, ami belekerül. Remek alkotóelemnek bizonyul azonban: teltté, krémesen sűrűvé teszi az ételt.

Írhatnám, hogy idei, frissen morzsolt kukoricából készült és ettől aztán minden ízében és elemében nyári, ez azonban nem igaz. Mélyhűtött, morzsoltból készítettem, ettől is volt ennyire gyors, de aki szép idei kukoricához jut és van ideje morzsolgatni, egy próbát azt gondolom megér, friss kukoricából elkészíteni.
Egy meleg nyári napon könnyű, önálló fogásként is megállja a helyét, kukoricalisztből tortilla chpissel jó kis ebédem kerekedett belőle.

Kukoricakrémleves

Hozzávalók (3-4 adaghoz)
1/2 kg mélyhűtött, morzsolt kukorica
2 szál újhagyma
1 kis gerezd fokhagyma
3 evőkanál búzadara (teljes kiőrlésű bio tönkölydarát használtam)
1 zöldségleveskocka (Alnatura bio zöldségleveskockát használtam)
kukoricalisztből készült tortilla chips a tálaláshoz (Alnatura tortilla chipset vettem hozzá)

Elkészítés:
A kukoricát forró vízzel nyakon öntöttem. 1-2 percet vártam, a vizet leöntöttem, a kukoricát pürésítettem. A kukoricapüréhez adtam a karikákra vágott újhagymát, belenyomtam a fokhagymát, hozzászórtam a búzadarát, a napsárga pépet ezekkel is összepürésítettem.
Lábasba kanalaztam a masszát, felöntöttem szűk 1 liter vízzel. Mikor felforrt, beledobtam a zöldségleveskockát és forrástól számított 10-15 percig főztem. Érdemes közben figyelni rá és kevergetni, nehogy odakapjon az edény aljára.
Negyed óra elteltével kész is a leves. Utána lehet sózni picit, ha szükséges.
Tálkába szedtem, tortilla chipssel tálaltam.
(Nigella a műsorában sajtos tortilla chipssel tálalta: szétterített tortilla chipset egy tepsi aljában, megszórta reszelt sajttal és 200 fokos sütőben ráolvasztotta a sajtot.)

A természet zsenialitása...

2010-08-02T12:06:00.002+02:00

Mákos banántorta

2010-03-15T17:29:00.006+01:00

Zseniális édesség!

Egyszerű és gyors, mégis különleges.

Csak mindent össze kell keverni, de mivel tortaformában készül és szép magas lesz, "igazi" torta, a banán-mák-vanília triumvirátusa pedig egészen rendkívüli ízhatásban olvad össze. Nem érezni külön-külön az összetevők ízét, egyik sem domináns: az összhatás igazán harmonikus.

Mindezzel együtt, annak ellenére, hogy egyszerű kevert tésztáról van szó, amit a későbbiek során sem töltünk meg semmivel, mégis szaftos, kellemes textúrájú süteményről van szó, egyáltalán nem "fojtós".

A recept a Tv Paprika Húshagyók című műsorából származik.

Tekintettel arra, hogy a műsorban világos liszttel készült, én is azzal készítettem, legalábbis elsőre, hiszen a sütésnél ugyebár fontosak az arányok, mértékegységek, s első alkalommal nem akartam trükközni. De - véleményem szerint - bátran lehet kísérletezni teljes őrlésűvel is, akkor természetesen módosulnak kissé a folyadék - szárazanyag arányok.

Vegán recept következik.

Mákos banántorta

Hozzávalók:

17 dkg biomargarin

17 dkg finomítatlan (bio) nádcukor

3 érett banán

3 evőkanál v. 100 gramm v. kis pohár szójajoghurt

3 púpozott evőkanál darált mák

1 csomag (bio) bourbon vaníliáscukor (DM-es Alnaturát használtam)

jó fél csomagnyi foszfátmentes sütőpor

34 dkg világos bio tönkölybúzaliszt

Elkészítés:

A szobahőmérsékletű margarint habosra kevertem a cukorral.

Hozzáadtam a pürésített banánokat, a joghurtot, a mákot és a vaníliáscukrot.

Egy másik edényben kimértem a lisztet, belekevertem a sütőport.

Alaposan - két részletben adtam hozzá - összedolgoztam a banános keveréket a liszttel.

23 cm átmérőjű - "nagy" - kimargarinozott tortaformába simítottam a masszát.

160 fokra előmelegített sütőben - alsó-felső sütéssel - szűk egy órát sült.

A formában hagytam kihűlni, majd óvatosan - előtte késsel körbevágtam - megszabadítottam a forma kapcsos részétől, s szeletekre vágva kínáltam.

(Az élmény tovább fokozható egy gombóc vaníliafagyival vagy egy kis rácsorgatott tejszínnel, ill. természetesen ezek növényi megfelelőivel. :)

Rétesek

2010-02-28T17:34:00.005+01:00

Mikor bioboltbeli portyáim egyikén megláttam a hűtőpultban a Naturgold bio tönköly réteslapot, egy percig sem haboztam a kosaramba tenni, csak azt nem tudtam hirtelenjében eldönteni, mi készüljön belőle.
Az sem oldotta meg a problémát, amikor elkezdtem receptek után kutakodni, hiszen a rétesvariációk száma tényleg végtelen, nem is beszélve sok egyéb ételről, melynek elkészítéséhez úgyszintén réteslap szükségeltetik.
Végül az döntött, hogy egyrészt - talán rendkívül puritánnak és triviálisnak tűnik, de - nagyon szeretem az almát, évszaktól függetlenül, de ilyenkor télen egyenesen kincset ér, másrészt pedig régóta várta már a sorsát egy doboznyi körtebefőtt a konyhaszekrényemben.
Az almás-mézes-kekszes és körtés-mazsolás rétesek elkészítése arra is remek apropó volt, hogy próbálgassam az új sütőmet. A sütő elektromos, szemben a korábbi - borzasztó - gázzal, amivel kapcsolatban finoman szólva sem voltak sikerélményeim, így van bennem nem csekély mértékű "sütés-para", amit igyekszem leküzdeni, s legnagyobb örömömre a rétesek a recept(ek)ben megadott idő alatt gyönyörű egyenletes aranyszínűre és ropogósra sültek.

(Eredeti receptek forrásai: http://www.ritakonyhaja.hu/nassolda/retesek-leveles-tesztak-fankok/1827-almas-mezes-kekszes-retes-recept.html , http://www.hazipatika.com/services/recipe/listrec/Kortesretes?rid=368)

Almás-mézes-kekszes és körtés-mazsolás rétes

Hozzávalók: (1-1 rúdhoz)

2-2 réteslap (bio tönköly lapokat használtam)
olvasztott biomargarin

Az almás töltelékhez:
4 db alma
fél citrom leve
másfél teáskanál őrölt fahéj
1 - másfél evőkanál méz (termelői akácmézet használtam)
1-2 marék darált keksz (Naturgold bio tönköly háztartási kekszet használtam)

A körtés töltelékhez:
1 doboz körtebefőtt (tiszta gyümölcslében eltett, hozzáadott cukortól mentes konzervet használtam, melynek töltő tömege: 230 gramm) vagy friss tisztított körte
1 - másfél evőkanál kénezetlen bio mazsola
1 evőkanál bio nádporcukor
jó csipetnyi őrölt fahéj
negyed citrom leve
3 marék darált keksz (Naturgold bio tönköly háztartási kekszet használtam)

Elkészítés:
A réteslapokat felhasználás előtt egy fél órával kivettem a hűtőből.
Almás-mézes-kekszes rétes: az almákat megmostam, meghámoztam, magházukat eltávolítottam, lereszeltem. Meglocsoltam a citrom levével, picit állni hagytam. Nedves konyharuhára fektettem egy óvatosan kihajtogatott réteslapot, megkentem olvasztott margarinnal, ráfektettem még egy lapot, s újabb margarinos kenés következett. A felső margarinozott lapot megszórtam a darált keksszel, majd a felém eső oldalra halmoztam a jól kinyomkodott almát. Megszórtam fahéjjal, rácsorgattam a mézet, majd a nedves konyharuha segítségével óvatosan feltekertem. Vékonyan kimargarinozott tepsibe ügyeskedtem és a rétes tetejét is megkentem olvasztott margarinnal.
Körtés-mazsolás rétes: a körtebfőttet lecsepegtettem, a fél körtéket negyedeltem, a negyedeket vékony szeletekre vágtam. Hozzáadtam a mazsolát, a nádporcukrot, a fahéjat és a citromlét. Közvetlenül a töltés előtt kevertem hozzá a kekszmorzsát. A két réteslappal ugyanúgy jártam el, mint az almás esetében. A felső margarinozott lapra - a felém eső oldalra - halmoztam a tölteléket, s a konyharuha segítségével óvatosan feltekertem. A tepsiben őt is megkentem még egy kis olvasztott margarinnal.
180 fokra előmelegített sütőben - alsó-felső sütéssel - 30 perc alatt sültek aranyszínűre.

Sárgarépás diós rizs

2010-02-07T14:45:00.006+01:00

Hihetetlenül egyszerű, de annál ízlezesebb étel. Annyira egyszerű, hogy el is bizonytalanodtam, feltegyem-e egyáltalán a blogra. Tekintettel azonban arra, hogy én is egy receptkönyvben bukkantam rá (Gabonafélék című könyvemben), úgy döntöttem, miért ne szerepeltethetném én is saját virtuális receptgyűjteményemben.

Az utóbbi időben egyre jobban kedvelem a diót, holott korábban nem voltam nagy rajongója. Az enyhén édeskés, narancsszínű sárgarépával és a kissé diós aromájú barnarizzsel remek elegyet alkot.

Dióval kapcsolatos újkeletű felfedezésem továbbá a dióolaj. Teljesen beleszerelmesedtem.

Fantasztikus illata, aromája, íze van.

Hideg ételekhez, salátákhoz és főzéshez is kiváló.

Gyakran készítek diós salátát, végtelenül egyszerűen. Vegyes zöld salátaleveleket dióolajjal összeforgatok, végül az egészet dióbéllel megszórom. Magában is, de camembert-el és pirítóssal kiegészítve igazán mennyei csemege.

Sárgarépás diós rizs

Hozzávalók: (2 adaghoz)

1 1/2 dl barnarizs (én bio gyorsfőzésűt használok)

3 nagyobb vagy 4-5 kisebb sárgarépa (ezúttal bio volt az is)

2 maroknyi dióbél

kevés olaj

só (himalaya)

Elkészítés:

A rizst szűrőben alaposan megmostam, lecsepegtettem, kevés olajon illatosra pirítottam, kétszeres mennyiségű vízzel felöntöttem, sóztam, kis lángon fedő alatt puhára főztem.

Amíg a rizs főtt, a répákat megtisztítottam, leöblítettem, vékony csíkokra vágtam.

A diót száraz serpenyőben megpirítottam, durvára vágtam.

A répát kevés olajon (dióolajat használtam a finom illata, aromája miatt) átforrósítottam, enyhén sóztam, majd kis lángon fedő alatt roppanósra pároltam.

Végül a főtt rizst a répacsíkokkal és a diódarabokkal óvatosan összeforgattam.

Ez a Karácsony most ilyen...

2009-12-26T16:32:00.004+01:00

Kicsit zsúfoltak, s nem mindig könnyűek ezek a napok.
Sok minden van most... többek között teendők a lakással, s az Ő belakása (fantasztikus érzés!), tanulás, vizsgázás ezerrel (ez már jóval kevésbe az...) :-D

A Karácsonyunk sem úgy telt, mint szokott.
De mindennek ellenére, ez az időszak számomra mindig a "megállás", a "szívem díszbe öltöztetésének" ideje.

Kb. két hétig többnyire egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán voltam netközelben, így az azóta érkezett jóleső és kedves kommentekre is csak ma reagáltam.
Jézuska viszont hozott laptopot, így ez a probléma megoldódott, illetve "folyamatosan oldódik", hiszen, még jó pár dolgot (pl. képfeltöltő szoftvert, képszerkesztőt) fel kell telepíteni rá, s a használatát is tanulnom, szoknom kell még.
Úgy látszik ez az ilyen típusú tanulások időszaka is... a konyhámmal való barátkozásom egész jól megy, s bár gasztronómiai teljesítményemet inkább nem minősíteném mostanság, de amikor ügyködöm valamit, általában sikerül, még semmit sem égettem oda és már a sütőt is kipróbáltam, szépen megsültek benne a muffinok.

Szóval, nem tűntem el, csak "alakulok", s mindezek közepette vizsgázgatok... ésatöbbi...

S ha karácsonyi receptet idén nem is, de egy másik, szívemnek igazán kedves ajándékot szeretnék megosztani veletek!
Ez egy hímzett konyharuha, mely kimondottan nekem, az új konyhámba készült... :-)

Marcipános bonbon Mikulásra

2009-12-06T16:25:00.004+01:00

Mikor először megláttam, Dolce Vita csodás bonbonjait, rögtön tudtam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom.
Beszereztem a bonbon-formát, de a gyakorlati megvalósítás még váratott magára…

Most viszont úgy gondoltam, miért ne hozhatna az én Mikulásom szemet gyönyörködtető, házi készítésű, garantáltan E-mentes apróságokat…

A recept és az egész metódus fantasztikus!
Amilyen hihetetlenül egyszerű, annyira mutatós és finom!
Úgy kellett Anyunak elmagyaráznom, hogy ez nem bolti, hanem én magam készítettem, mert ránézésre – ahogyan Ő mondta – „annyira profinak” tűnt.
Csokit olvasztani, „marcipánt” gyúrni, a kis kockákat megalkotni pedig annyira jó volt! Olyan igazi kikapcsolódás a sűrű, sokszor gondterhelt hétköznapokból…

Dolce Vita receptjét hűen követtem.
Annyi változtatás volt, hogy én 70%-os kakaótartalmú bio étcsokit (DM-Alnatura, nagyon finom és nagyon jó áron kapható) és bio nádporcukrot használtam.
(A receptben szereplő arányokat követve azonban nekem a töltelék fele megmaradt, a 15 dkg csoki viszont tökéletes mennyiségnek bizonyult a 15 db bonbonhoz.)

Szép, hangulatos dobozba csomagolva tökéletes, szívből jövő ajándék.

Földimogyorós sárgarépa pástétom

2009-12-06T16:00:00.003+01:00

Az „Ízek és érzések” című reformkonyha magazinban – melyről először Siccikénél olvastam, s Dulmina is írt róla kritikát itt - akadt meg a szemem ezen a recepten.
Mégpedig azért, mert rendkívül egyszerű, még csak főzést sem igényel, így nagyon gyors, a földimogyoró és a friss sárgarépa duója pedig nagy-nagy kedvencem!

Ami a végeredményt illeti.
Krémnek vagy pástétomnak nem feltétlenül nevezném, ugyanis nem igazán kenhető. Ha jobban belegondolok, nincs is benne olyan összetevő, amitől „összeállhatna”. Persze ez már a recept elolvasásakor is felmerült bennem, de gondoltam, a recept írója biztosan okosabb nálam, s elképzelhető, hogy a frissen reszelt répa nedvességtartalma az őrölt mogyoróval keveredve biztosítja majd a kenhető állagot. Nos, ez nem történt meg.
Mindennek ellenére finom volt és – pirítósra kanalazgatva – hamar elfogyott.

Földimogyorós sárgarépa pástétom

Hozzávalók (kb. 3 személyre)
2 nagyobb sárgarépa
kb. 5 dkg pörkölt – sótlan!- földimogyoró
fél csokor friss petrezselyem
pici só (nálam himalaya)

Elkészítés:
A répákat megtisztítottam, megmostam, lereszeltem.
A földimogyorót a késes robotgépemben finomra őröltem, adtam hozzá pici sót.
A petrezselymet megmostam, apróra metéltem.
A mogyorót és a petrezselymet a reszelt répához adtam, alaposan összeforgattam.
Pirítóssal kínáltam.

Hallgatásom oka és az én konyhám

2009-11-29T15:29:00.003+01:00

Nagyon régen jelentkeztem, recepttel pedig még régebben…
Az elmúlt hetekben arra is kevesebb időm jutott, hogy a többi szeretett blogot nézegessem, olvassam, de abban a pár percben, amikor erre módom volt, azt éreztem, nagyon szeretnék újra itt lenni, köztetek…

Nos, - egyéb váratlan esemény(ek) mellett – az történt, hogy elköltöztem, s életem talán eddigi legnagyobb változásaként megkezdtem önálló életem.
Sokat vártam rá. S most itt van. Jó. Nagyon.

Mindez persze azt is jelenti, hogy új, saját konyhám van.
Mindössze néhány négyzetméter, de az enyém.
Lassan kezdek mindennek helyet találni.
A tűzhely és a sütő elektromos, így azokat még tanulnom, szoknom kell.
Jelenleg barátkozunk, én és a konyhám, de már most érzem: ez egy igazán szívet melengető kapcsolat kezdete lesz…
Igyekszem beüzemelni a konyhai kütyüket: egyiket a másik után, s feltölteni a hűtőt, a főznivaló készleteket.
S bízom benne, receptekkel, ételekkel is tudok jelentkezni hamarosan.

Ő az… :-)

Az „álegészséges” élelmiszerekről

2009-10-23T16:06:00.004+02:00

Mikor olyan „egészséges és jótékony hatású” élelmiszerek fogyasztására ösztönöznek a minket körülvevő elektronikus és nyomtatott médiumok, melyek összetevőit áttanulmánozva úgy érzem, a hajszálaimat tépném ki egyenként. Továbbá puffogok, hogy „és ezt mégis hogy lehet?”, „hogyan engedhetik az erre hivatott hatóságok, ajánlhatják dietetikusok?”, „hogyan lehet ilyen kontextusban, indokokkal eladásra kínálni termékeket?”, „ráadásul a műanyag drágább, mint a kizárólag természetes összetevőkből álló vagy a bio!” – egyre többször jön a családomtól, Anyutól a válasz: „ne csak nekem mondd! Miért nem írod meg a blogban?”
A főzés – egyéb teendők feltorlódása miatt – jelenleg sajnos minimálprogramon működik nálam (jól bevált, gyorsan elkészíthető ételeket készítek), így azt gondoltam, receptek helyett most a gondolataimat osztom meg Veletek!

Arra a veszélyre gondolok, amit az általam „álegészséges”-nek nevezett élelmiszerek fogyasztására való ösztönzés jelent. Szerintem ez sokkal alattomosabb, s valóban nagyobb veszélyt rejt, mint amikor egy adott reklám arról szól, hogy vegyél chips-et, csokit, levesport…
Mert ebben az esetben ezeket a termékeket úgy állítják be, mint az egészséges táplálkozás nélkülözhetetlen elemeit – sokszor e felkiáltással a gyermeküket helyesen táplálni kívánó szülőket veszik célba! – így akinek ez fontos, azonban kevésbé tudatos, azaz nem olvassa el figyelmesen a címkét, néz utána kicsit alaposabban, mi is van az adott termékben, gondolkodás nélkül megveszi, abban a megnyugtató hitben, hogy jót tett mind saját magának, mind pedig a családjának.

Nem is tudom, hol kezdjem? Talán annál a bizonyos joghurtnál, amelyik garantáltan hozzájárul a jó emésztéshez és közérzethez. Még a natúr változat is tartalmaz hozzáadott tejport például. A gyümölcsös variáns kb. 15 féle összetevőből áll, köztük finomított cukor, színezék és aroma.
Előbb említett cég másik terméke, ami kiveri nálam a biztosítékot, kimondottan gyerekeknek készül, mondván kalciumot tartalmaz, mely fontos a megfelelő csontképződéshez és ezt az információt, a termék fogyasztására ösztönző felhívást egy időszakban, hazánk elismert gyermekorvosa közvetítette felénk a képernyőn keresztül. Nos, a Tudatos Vásárlók Egyesülete által a gyümölcsjoghurtok körében végzett, több szempontot figyelembe vevő, rendkívül körültekintő és alapos felmérésben a 15 vizsgált termék közül a legutolsó (!) helyen végzett. (A felmérésről részletek itt: http://tudatosvasarlo.hu/cikkek/1064?page=1) Idézet a kutatás szövegéből: „Akár a legtöbb vásárló, mi is gyümölcsjoghurtnak gondoltuk a Danone Kft. gyerekeknek szánt termékét, a Danoninót. Ennek gyümölcstartalma 6,15%, de nem joghurtból készül, hanem főként túróból, tejszínből és eperkészítményből áll.„ Érdemes áttanulmányozni az összetevőket!
Hogyan kerüljük el? Nem feltétlenül kell megvenni a sokszor borsos árú bio gyümölcsjoghurtot! Natúr joghurt (ennek az összetevőit sem árt már áttanulmányozni sajnos) és egy kis darabolt, friss gyümölcs vagy közönséges natúr joghurt egy kis házi lekvárral elkeverve, egy-két perc az egész, finom és olcsóbb, mint a műanyag!

Bevallom, a gyermekeket megcélzó, szülőket manipuláló felhívások és hirdetések, különösen érzékenyen érintenek.
Adjál a gyerekednek egy bizonyos fajta cukrot, illetőleg gumicukrot, mert gyümölcslét és vitaminokat tartalmaz! Ez már józan ésszel belegondolva is butaság, aztán mikor végre a kezeim közé került a zacskó, a címkére pillantva azt éreztem, az azon szereplő felsorolás egy komplett kémia-dolgozat témája lehetne.
Uzsonázzon a gyerek tejszeletet, ill. adott cég más termékeit, mert tejet, mézet, stb tartalmaz. Hát… nyomokban biztosan tartalmaz, a porok, a cukor és az aromák mellett.
Legújabb kedvencem a „minden gyerek tehetséges valamiben, ezért tápláló finomságokat érdemel…”. Micsodaaaa??!! Ezek szerint az a gyerek, aki nem villantja meg tehetségességét már olyan 4-5 éves korában, ne is egyen, tápláló és finom ételt pedig főleg ne? De tegyük fel, hogy gyermekünk tehetséges, nos ebben az esetben, ha már eszik, akkor az mindenképpen bő olajban sült panírozott halrúd legyen!
Hogyan kerüljük el? Úgy gondolom, finom és tápláló tízórai vagy uzsonna lehet mindenekelőtt a friss gyümölcs, a változatosság kedvéért egy kisebb adag színes gyümölcssaláta pár csepp citromlével és mézzel, néhány szem olajos mag vagy aszalt gyümölcs, gyümölcsjoghurt (ld. fent), házi készítésű (reform) süti vagy keksz…

No, de a nap talán legfontosabb étkezéséről még szót sem ejtettünk!
A reggeli igazán nem jelenthet gondot: 4 szem keksz és már ki is váltottuk! Lendületben leszünk egészen délig!
Ha „klasszikusabb” reggelire vágyunk, ehetünk gabonapelyhet, mely finoman vigyáz a vonalainkra, a szépséghibája mindössze annyi, hogy a köztudottan tápláló teljes kiőrlésű gabona mellett pl. invert cukorszirupot és még kb. 10-15 összetevőt tartalmaz.
Hogyan kerüljük el? Mikor az utolsóként említett gabonapehely árát megláttam, leesett az állam, 6-700 ft között mozog a 375 grammos doboz, a dm-ben 899 ft-ért veszem a 750 grammos bio müzlit (gabonapelyheket, 50 %-ban aszalt gyümölcsöt és mogyorót tartalmaz, ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból, semmi mást). De a müzlimet sokszor itthon én magam keverem, a variációk száma végtelen és még olcsóbb is. Persze reggelizni ezerféle dolgot lehet, pici odafigyelés és tudatosság, s nem E-számok tömkellegével a pocakunkban kezdjük a napot!

Ha pedig megszomjaztunk, ihatunk gyümölcsös üdítőitalt, "gyümölcslét" mely sokszor „multivitamin” névre hallgat, jó esetben csak annyi vele a gond, hogy gyümölcslé-sűrítményből készült, rosszabb esetben hozzáadott cukrot, aromát és színezéket is tartalmaz.
Hogyan kerüljük el? Mi sem egyszerűbb! Víz, friss gyümölcslé, zöld-vagy gyümölcstea natúran, pici citrommal vagy mézzel. Nagy kedvencem, a házi limonádé: 1 literes adaghoz kicsavarok egy egész narancs és egy citrom levét, elkeverem kevés mézzel, felöntöm szénsavmentes ásványvízzel. Mennyei!

Mindennapi kenyerünk. A fehérlisztes, állományjavítóval felturbózott kenyér egészségtelen, ezt tudjuk. No de nem egy termék esetében látom, a csomagoláson a következő felirat szerepel: „natur, bio”, elolvasom az összetevőket, szám szerint kb. 10-12-őt és azoknak legalább a fele olyan, amiknek semmi keresnivalójuk sincsen egy kenyérben…
Hogyan kerüljük el? A teljes kiőrlésű, (valódi) bio kenyerek valóban sokkalta többe kerülnek a fehérlisztes felturbózott változatoknál. Én azt gondolom, mégis megéri beruházni, hiszen sokkal tovább frissek maradnak, így az utolsó morzsáig elfogynak és sokkal kisebb mennyiség is elég belőlük, hiszen sokkal jobban laktatnak. A másik lehetőség a házi kenyérsütés, igazán nem ördöngösség - vannak egészen egyszerűen és gyorsan elkészíthető variánsok - és pénztárcakímélő megoldás.

Nos, hosszan lehetne még sorolni a példákat, kicsit jobban górcső alá venni a light gyümölcsjoghurtot, az édesítővel telenyomott üdítőitalokat, az update-borzalmat.
Én most a „kedvenceimet” soroltam fel. Igyekeztem mindegyik kiváltására idő-, energia-, és pénztárcakímélő alternatívákat adni. Persze ott vannak a natur-, bio-termékek, amik szerencsére egyre szélesebb körben hozzáférhetők, és az összes fellelhető élelmiszertípusra egészséges, környezetkímélő alternatívát kínálnak, beszerzésük azonban egy „hagyományos, hipermarketes” bevásárláshoz képest több időt és energiát vesz igénybe és sokszor költségesebb is, tudom. Ezért a legtöbb esetben szándékosan nem azokat vagy nem csak azokat ajánlottam.

A konklúzió pedig megintcsak a címkeolvasás fontosságának hangsúlyozása, az odafigyelés, a tudatosság, s mindenekelőtt a józan ész!

(A kép forrása: www.mnsza.hu)

Színezékekről és egyéb adalékokról

2009-10-21T18:56:00.006+02:00

… szólt a Spektrum Tv figyelemfelkeltő és elgondolkodtató „Étkek és tévhitek – Ráadás” című műsora, melybe teljesen véletlenül, ám még éppen idejében kapcsolódtam be.

A műsor sorra vette a napjaink élelmiszereiben megtalálható adalékanyag-csoportokat, mindegyiknek kb. azonos időt, teret szentelve, ám számomra a színezékekkel kapcsolatos megállapítások bizonyultak a

legdöbbenetesebbnek.

A keretsztori egy átlagos – ha jól emlékszem – három gyermekes család mindennapi életének, táplálkozási szokásainak bemutatása volt. Az édesanya igyekezett egészségesen táplálni gyermekeit – ez fontos, a későbbiekben még jelentősége lesz…

Színezékek

Érdekes és megdöbbentő volt már maga az a tény is, hogy mekkora hatással van az emberi ízérzékelésre az elfogyasztott élelmiszer színe. Tegyük hozzá, elsősorban a gyermekekre – ráadásul a színezett, színes ételek elsőszámú célközönsége is ők!
Szóval, ugyanazt a málnaízű italt öntötték 3 pohárba, ez egyiket rózsaszínre, a másikat átlátszó - vízszínűre, a harmadikat pedig kékre színezték. Majd gyerekekkel kóstoltatták meg a poharak tartalmát. A gyermekek túlnyomó többsége a rózsaszín folyadékot eper, illetve, málnás ízűnek, a színtelent limonádénak, a kéket pedig áfonyásnak érezte!
A színezékek és a különböző adalékanyagok hosszú távú hatása az emberi szervezetre felbecsülhetetlen, de az, hogy rövid távú hatásuk is kézzelfogható, számomra megdöbbentő volt. A következő kísérletet végezték el. Gyerekeket két csoportra osztottak, s két asztalt raktak tele ételekkel. Az egyik asztalon intenzív színű, mesterséges anyagokat tartalmazó élelmiszereket, a másikon házi készítésű ételeket helyeztek el. A gyermekek különböző játékokat játszottak – mindkét csoport ugyanazokat – melyek során mérhetővé vált koncentrációjuk, koordinációjuk, ügyességük, fegyelmezettségük. Majd evés következett: egyik csoport csak az egyik, a másik csak a másik asztalról falatozott. Fél óra elteltével ugyanazokat a játékok játszották. Az színes-adalékanyagos élelmiszereket fogyasztó gyermekek koncentrációs és koordinációs képességei láthatóan csökkentek, többen kezelhetetlenné váltak, a csoportban az egyik kisfiút úgy megütötte egy társa, hogy felrepedt és vérzett az ajka és közülük többen sírtak.
Hasonló tapasztalatokról számolt be az az édesanya is, aki miután hiperaktivitást állapítottak meg gyermekénél, megvonta tőle a mesterséges kiegészítőket tartalmazó ételeket, a gyermek két hétig elvonási tüneteket produkált (!!), majd hiperaktivitásra utaló tünetei megszűntek.

Mesterséges édesítőszerek
Élettani hatásukról szóló beszámolók nem egyértelműek.
A műsorban az aszpartamot (E-951) emelték ki, mint a legellentmondásosabb édesítőt, mellyel nem árt vigyázni.
Egy fiatal, I-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiú mesélt arról, hogy IBS-t (irritábilis bélszindróma) állapítottak meg nála, de miután elhagyta étrendjéből az aszpartamot, tünetmentessé vált.

Tartósítószerek
A műsorban elsősorban szulfitokra hívták fel a figyelmet, amelyek különösen kerülendők.
Megszólalt egy hivatásos versenytáncos, aki 35 évig tartó asztma után vált gyakorlatilag tünetmentessé annak köszönhetően, hogy elhagyta étrendjéből a szulfit-származékokat (s ezzel együtt az egyéb adalékokat) tartalmazó élelmiszereket.

Ízesítők, ízfokozók
A nátrium-glutamát (E-621) káros hatásait emelték ki, az ún. kínai étterem-szindrómát, de ezt elég sokan leírták már.
Azt a veszélyt azonban nem lehet elégszer tudatosítani, hogy ha már egészen kis gyermekkorban kezdi meg az ember az ízfokozókkal, mesterséges ízesítőkkel felturbózott ételek fogyasztását, az ízérzéke erre „áll rá” és már nem érzi elég ízesnek a természetes táplálékokat. Kiváló példa erre a műsorban ismertetett kísérlet: 10 gyerekkel kóstoltattak mesterséges ízesítővel készült narancslét és frissen facsart, tiszta narancslevet. A 10-ből 7 gyerek a gyári, „mű” italt találta finomabbnak.

Miután mindezeket sorra vették, a film készítői visszatértek, az írásom elején említett családhoz. Az édesanya most szembesült azzal, hogy az általa egészségesnek gondolt élelmiszerek többsége (pl. light gyümölcsjoghurt) tele van mesterséges adalékokkal.
S ez tényleg azért szörnyű, mert nem egy felelőtlen emberről volt szó, aki nem törődik a családja egészséges táplálkozásával, hanem azt gondolta, helyesen cselekszik, mert az általa egészségesnek gondolt – s teszem hozzá a média, reklámok által annak beállított – élelmiszereket adta a gyerekeinek.
(Gondolkodom azon, hogy ennek a jelenségnek, nevezetesen az általam „álegészségesnek” nevezett élelmiszerek reklámozásának, fogyasztásuk ösztönzésének - pl. egyél reggeli helyett 4 db finomított cukros, tartósítós, aromás, kb. 25-30 db összetevőből álló, nyomokban teljes őrlésű gabonát, mézet és mogyorót tartalmazó kekszet, és ezzel tök oké vagy, mert ez megfelelően táplál és számodra délig tartó lendületet ad – szentelek majd egy külön postot.)
Nos, az anyuka átnézte a hűtőt, s megszabadult az összes oda nem illő dologtól. Majd egy adalékanyagmentes próbahét következett. A család tapasztalatai pedig rendkívül kedvezőek voltak! Anyuka úgy vélte, nem is olyan nehéz kiiktatni ezeket az élelmiszereket az étrendjükből és gyermekei viselkedésében is pozitív változások álltak be.

Persze azért érdemes megnézni, magát a filmet is, ha sikerül elcsípni, de számomra annyira döbbenetes és figyelemfelhívó volt, hogy úgy gondoltam, érdemes a blogban is postolni.
Olyan információk ezek, amelyek elgondolkodtatnak, s azt érzem, valóban változtatásra sarkallnak… rám legalábbis nagy erővel hatottak, pedig egy jó ideje száműzöm már az étrendemből az adalékanyagokat tartalmazó élelmiszereket…

Mi tehát a konklúzió?
A film készítői úgy foglalták össze, hogy alapvetően most is „ősemberek” vagyunk, a szervezetünk nem az adalékanyagok feldolgozására van predesztinálva, amelyeknek hatása – mi történik, ha ezek az adalékanyagok kombinálódnak, reakcióba lépnek egymással az emberi szervezetben?, mi lesz a túlságosan sok mesterséges kiegészítővel felturbózott élelmiszert fogyasztó emberrel 20 vagy 30 év múlva? – felbecsülhetetlen…
Én úgy gondolom, nagyon fontos a tájékozódás, a tudatosság, az hogy mit súgnak érzékeink, ösztöneink, no, meg a józan eszünk…

(Képek forrása: www.fittcsalad.hu, www.pannonicum.hu)

Sajtos brokkolifelfújt

2009-10-04T15:30:00.002+02:00

Vegaságom kezdetén – akkor még nem is írtam blogot - az első ételek egyike volt ez a felfújt, amit akkor többször is elkészítettem.
Az tetszett, tetszik benne, hogy végtelenül egyszerű, a végeredmény mégis különleges és látványos, nagyszerűen szeletelhető.
(A fotó sajnos nemigazán adja vissza az élményt, no meg a sütőnk sem süt olyan szép egyenletesen, mint ahogyan én azt ideális esetben elképzelem.)

Aztán valahogyan az egész receptet el is felejtettem.
Nemrégiben aztán Anyu hozott a piacról szép fej, harsogóan friss, mélyzöld brokkolit. S mikor azon tanakodtunk, mi legyen belőle, hirtelen bevillant ez az étel…

Az eredeti recept a Nők Lapja Caféról származik. Én pedig így készítem.

Sajtos brokkolifelfújt

Hozzávalók: (4 kisebb vagy 3 nagyobb adaghoz)

1 nagyobb fej brokkoli (megpucolva, rózsáira szedve kb. 40 dkg)
2 db (bio) tojás
2 dl tej (bio zabtejet használok)
bő 2 evőkanál bio teljes kiőrlésű búzaliszt
1 dl főzőtejszín (lehet „sima” vagy növényi is)
10-13 dkg reszelt sajt (füstölt és nem füstölt vegyesen – én így szeretem)
só (himalaya)
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A megtisztított, rózsáira szedett brokkolit só vízben kb. 5-6 perc alatt megpárolom, leszűröm.
Vékonyan kiolajozott kisebb teflontepsibe vagy jénai tálba rendezem.
A tojásokat kézi habverővel elhabarom a liszttel, a tejszínnel és a fűszerekkel, összekeverem a sajttal.
Az így kapott masszát a brokkolira öntöm.
(Az az ideális, ha olyan 3-4 centi vastagon van a brokkoli és a massza a sütésre szánt edényben, mert így a teteje szépen megpirul, a közepe pedig krémes marad, mégis átsül.)
Előmelegített sütőbe tolom és – kb. 20-30 perc alatt - pirosra sütöm.

Padlizsános köles

2009-09-30T18:06:00.008+02:00

Viszonylag gyorsan elkészíthető és egyszerű ételek szerepelnek nálam mostanság a konyhában. Ám annak ellenére, hogy nem jut annyi időm, s erőm a főzésre, mint amennyit szeretnék, igyekszem kreatív lenni: változatos, egyszerűségükben nagyszerű ételeket felkutatni és elkészíteni.

Ebben két remek kis könyv is a segítségemre van, melyeket az őszi BNV-n, egy hatalmas könyvesstand kínálatából szemezgettem ki. Bár megfogadtam, (újra és újra így teszek :-), hogy nem veszek több szakácskönyvet, de darabját 600 ft-os akciós áron, úgy véltem, mégiscsak bűn otthagyni.
S átnézegetve vadonatúj szerzeményeimet, azt hiszem, elmondhatom, kincset találtam!
Sok-sok hasznos és praktikus tudnivaló, információ is található bennük a recepteken kívül az egyes alapanyagokról, azok beltartalmi értékeiről, elkészítési módjukról, a vegetáriánus táplálkozásról. A receptek pedig nagyszerűek: mindössze néhány hozzávalóból állnak, egyszerűek, mégis kreatívak. Ami még nagyon tetszik benne, hogy - pl. sok vegetáriánus szakácskönyvtől eltérően - teljes értékű recepteket tartalmaznak! (Olasz könyvsorozatról van szó egyébként, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg.)

A padlizsános köles a Gabonafélék című kiadványból származik, melyben gabonafajtánként olvashatunk a gabonafélék történetéről, tulajdonságairól, elkészítéséről, majd az adott gabonából elkészíthető receptek következnek.

Bevallom, nekem nem jutott volna eszembe a kölest padlizsánnal párosítani, habár mindkettőt nagyon szeretem.
Az eredeti recepten apróbb módosításokat hajtottam végre, s így készítettem el.

Padlizsános köles

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 dl köles (bio-t használtam)
1 közepes padlizsán
1 gerezd fokhagyma
½ csokor petrezselyem
kevéske cayenne bors (chili vagy őrölt csípős pirospaprika ugyanúgy megteszi)
kisebb maroknyi reszelt parmezán (bio volt ez is)
repceolaj
só (himalaya)

Elkészítés:
A padlizsán zöld végét levágtam, majd megmostam. Kb. centi vastag szeletekre vágtam, mindkét oldalukat besóztam, s kb. fél órát állni hagytam. Fél óra elteltével egy papírtörlő segítségével, szelíden megnyomkodva a szeleteket, leitattam róluk a nedvességet. A padlizsánszeleteket kis kockákra vágtam.
Amíg a padlizsán „izzadt”, a kölest szűrőben alaposan átmostam, kevés olajon átpirítottam, majd felöntöttem 3 dl (azaz a köles mennyiségéhez képest háromszoros mennyiségű) vízzel, sóztam, s miután felforrt, kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főztem.
A petrezselymet alaposan megmostam, apróra metéltem.
Egy nagyobbacska serpenyőben pici olajat hevítettem, rádobtam a padlizsánkockákat, átpirítottam, lefedtem, s kis lángon puhára pároltam. Időnként persze ránéztem, nehogy leragadjon – ilyenkor lehet a párolódást elősegítendő aláönteni pici vizet, ha szükséges), mikor a padlizsán már majdnem kész volt, szórtam rá egy kevés cayenne borsot, rányomtam az előzőleg megtisztított fokhagymát, s amint megéreztem a fokhagyma illatát, le is kapcsoltam alatta a lángot.
A készre főtt kölest összeforgattam a fűszeres padlizsánkockákkal, az apróra vágott petrezselyemmel és még melegen hozzáadtam a reszelt parmezánt is, hogy a sajt aromája kellemesen beleolvadjon az ételbe.

Kókuszos ricottatorta Kati kedvére

2009-09-05T15:57:00.003+02:00

Kati barátnőm születésnapja, csokis-kókuszos ízek iránti rajongása, no meg persze Dolce Vita kekszes tortái és azok közül a ricottás-narancsos Anyu névnapján nagy sikerrel debütált változata ihlette ezt a tortát.

A kókusznak: ízének, illatának, zamatának én is lelkes rajongója vagyok, így foglalkoztatott már a gondolat egy ideje, hogyan lehetne mindezt egy mutatós, egyszerűen és gyorsan elkészíthető, mégis könnyű (nem vajas vagy túlságosan édes) desszertben megfogalmazni.
Dolce Vita kekszes tortái adták meg a végső lökést, inspirációt.

Végeredményként egy igazán mutatós – szerintem gyönyörű a hófehér, már-már habos kókuszos krém és a mélybarna kekszes alap kontrasztja – kellemesen kókuszos, remekül szeletelhető, villámgyorsan elkészíthető, nem túl édes és egészen könnyű desszert sikeredett…

Kókuszos ricottatorta

Hozzávalók: (egy 18 cm-es tortaformához)
15 dkg teljes kiőrlésű kakaós keksz (Győri Édest használtam)
50 dkg ricotta
8 dkg vaj (biót használtam)
9 dkg kókuszreszelék (bio volt ez is)
4 dkg kókusztejpor (Vegabond natúr termék)
5 dkg méz (termelőtől vásárolt akácmézet használtam)

Elkészítés:
Késes robotgépben porrá zúztam a kekszet. Alaposan összedolgoztam a megolvasztott vajjal, majd a tortaforma aljába lapogattam, úgy hogy homogén „tésztát” kapjak.
A ricottát kikevertem a kókuszreszelékkel, a kókusztejporral és a mézzel.
A kókuszos ricottakrémet a kekszes alapra simítottam.
Egy éjszakát pihent a hűtőben, de biztos vagyok benne, hogy néhány óra állás után már nyugodtan szeletelhető.
Vékonypengéjű késsel óvatosan körbevágtam a tortát, mielőtt lekapcsoltam róla a formát.

Szezámmagos tofufalatok karottás-petrezselymes rizzsel

2009-08-23T12:02:00.004+02:00

Igazán gyorsan elkészíthető munkahelyre-vivős étel… de nekem annyira ízlett, hogy – bár tényleg nagyon egyszerű, mégis - közzéteszem itt a blogon…

Szerintem nagyon dekoratív is: ínycsiklandozóan néznek ki az aranyszínű, ropogós tofudarabkák. Party-falatként is simán el tudom képzelni, friss zöldségekkel vagy valamilyen mártogatóssal.

Az alapötletet – ha jól emlékszem – a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből merítettem.
S a következőképpen készítettem.

Szezámmagos tofufalatok

Hozzávalók (2 adaghoz)
20 dkg bio natúr tofu
szójaszósz
kb. 2 teáskanálnyi bio teljes kiőrlésű búzaliszt
szezámmag (a lényeg az, hogy kb. 1/3 – 2/3 legyen a liszt-szezámmag arány)
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A tofut kb. 1X1 centis kockákra vágtam és szójaszószban pácoltam addig, amíg a többi hozzávalót előkészítettem és a köretet elkészítettem. Egy fél-háromnegyed órás pácolódás (már) nagyon jót tesz neki.
A búzalisztet elkevertem a szezámmaggal.
A tofudarabkákat bebundáztam a szezámmagos liszttel.
Egy serpenyőben kevéske olajat forrósítottam, s a tofukockák minden oldalát aranyszínűre sütöttem. Papírtörlőre szedtem.
Azonnal tálalva a legfinomabb, hiszen, így a nagyon finom ropogós, de másnap elfalatozva is nagyon ízletesnek bizonyult.

Karottás-petrezselymes rizs

Hozzávalók (2 adaghoz)
½ dl barnarizs (bio gyorsfőzésűt használok)
2 közepes sárgarépa
½ csokor petrezselyem
olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A rizst - miután alaposan megmostam – pici olajon lepirítom, felöntöm kétszeres mennyiségű vízzel, sózom és fedő alatt, kis lángon puhára párolom.
Amíg a rizs fő, a répákat megtisztítom, megmosom, apróra kockázom. Kevéske olajon átforgatom, enyhén sózom, majd lefedve kis lángon, dinsztelem úgy, hogy a végeredmény kellemesen roppanós maradjon.
A petrezselymet alaposan átmosom, apróra metélem.
A rizst összekeverem a narancsszínű répakockákkal és – miután elzártam alatta a gázt – a friss petrezselyemmel.
Végtelenül egyszerű, de rendkívül ízletes és dekoratív köret.

Cukkíni fasírt fehér cukkíniből

2009-08-16T12:17:00.003+02:00

Pénteken Anyu ezzel a két igencsak mértes fehér cukkínivel tért haza a piacról.
Bevallom, soha nem láttam még cukkíniben fehéret és ilyen méretes példányokat is csak ritkán.

Mi készüljön belőle?

A néni, aki árulta, a cukkíni fasírtot javasolta… hm… ez valóban jó ötlet!
A piacon javasoltakhoz képest kissé eltérően, s reformosan készült. Én nem szeretem a zöldségeket besózni, majd a levüket kicsavarni. A beltartalmi értékek, a szín és az íz egy (talán nem is elhanyagolható) része biztosan elveszik ilyenkor. Szóval ezt a lépést én kihagytam.
Mindazonáltal ahhoz képest, hogy az első próbálkozás volt, igazán jól sikerült. Vega- és reformtáplálkozásban „edzetlen” családtagjaim is lelkesen falatozták.

Így készült.

Cukkíni fasírt

Hozzávalók: (3 személyre, azaz kb. 9 kisebb fasírthoz)
egy 70 dekás cukkini (kibelezés, hámozás után már csak kb. 40 dkg)
1 bio tojás
3 evőkanálnyi csicseriborsóliszt
bio teljes kiőrlésű élesztőmentes morzsa – amennyit felvesz
1 jó evőkanálnyi reszelt bio parmezán
1 jó evőkanálnyi aprított friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj a sütéshez

Elkészítés:
A cukkinit (csak az egyiket, a nagyobbat használtam fel, az is 70 dkg-os volt :-) megmostam, zöldséghámozóval megpucoltam, kettévágtam, a szivacsos-magos részét egy evőkanál segítségével kikapartam. Almareszelőn lereszeltem. A levét gyengéden kinyomkodtam.
Tálba tettem, hozzáadtam a lisztet, a reszelt sajtot, a fűszereket és annyi morzsát, hogy nem túl lágy, relatíve masszív fasírt-állagú masszát kapjak. (Szerintem ebben az állapotában érdemes pihentetni kb. fél órát, mert a csicseriliszt és a morzsa folyadékot szív magába, dagad kissé, s ez segítség lehet ahhoz, hogy kialakíthassuk a végső állagot. Vagy próbálkozhatunk belőlük kevesebbel is, aztán az állás után meglátjuk, szükséges-e még bele morzsa…)
A masszából kis fasírtokat gyúrtam, nem túl bő olajban mindkét oldalukat 3-5 perc alatt aranyszínűre sütöttem.
Sárgarépás-petrezselymes bulgurral tálaltam.

Névnapi ricottatorta á la Dolce Vita

2009-08-02T16:25:00.003+02:00

Mióta csak felkerült a blogjára, tudtam, hogy egyszer mindenképpen ki kell próbálnom Dolce Vita ricottatortáját.
A megfelelő pillanat most érkezett el: Anyut leptem meg névnapja alkalmából vele.

Az eredmény? Teljes siker! :-)
Az ötlet és a recept is fantasztikus…

Szeretem az egyszerű recepteket, az olyanokat, amelyek kevés hozzávalóval dolgoznak, nincsenek túlbonyolítva, a végeredmény mégis egészen különleges, mutatós és finom. További kritérium természetesen – talán említenem sem kell – hogy semmilyen „oda nem illő”, mesterséges alapanyag használatát ne kívánja meg az étel leírása (a zselatintól pl. kiráz a hideg). Nos, ez egy ilyen recept.
Ami még vonzóbbá tette számomra, hogy sütés nélkül – s amúgy is nagyon gyorsan – készül. Ugyanis a sütőnk már egy ideje gyakorlatilag használhatatlan, de ha még az is lenne, nem szívesen üzemeltem volna be ebben a harmincegynéhány fokban.
A végeredmény miatt mégis kicsit izgultam. Mi van, ha nem áll össze a kekszes alap? Nem tartja meg a formáját a ricottakrém? Pontosan követtem Dolce Vita utasításait és minden remekül működött. Egészen apróra törtem a kekszet, s így az alap egyben maradt és szépen szeletelhető lett, a krém pedig tökéletesre sikerült.

Könnyű, a narancsos felhangtól kissé fanyar és pikáns, a legkevésbé sem émelyítően édes desszert lett az ünnepelt, na és persze a mi jutalmunk, akik kóstoltuk…
Azóta, azaz múlt vasárnap óta Anyu többször kérdezte: mikor csinálok újra? Kell ennél nagyobb elismerés? :-)

A receptet – bár az eredeti e szempontból is tök oké – kissé reformosítottam, s nálam így készült.

Ricottatorta

Hozzávalók:
15 dkg keksz (bio tönköly háztartási kekszet használtam – Naturgold)
8 dkg biomargarin
50 dkg ricotta
1 dl narancslekvár (St. Dalfourt használtam, ami hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével van édesítve, ezeken kívül pedig csak természetes gyümölcspektint tartalmaz)
2 (bő) evőkanál bio nádporcukor

Elkészítés:
Konyhai késes robotgépben zsemlemorzsa állagúra zúztam a kekszet, eközben megolvasztottam a margarint.
A kekszmorzsát alaposan összeforgattam a margarinnal és a 18 cm-es kapcsos tortaformám aljára nyomkodtam.
Nagyobbacska tálba borítottam a – 2 doboz – ricottát, hozzáadtam a lekvárt és a porcukrot (a nádporcukor nem annyira édes, mint a „hagyományos” finomított kristály-, illetve porcukor!), fakanállal homogén masszává kevertem.
A ricottakrémet rásimítottam a kekszes alapra.
Az eredeti recept azt írja, minimum öt órára hűtőbe kell tenni. Én előző este készítettem el a tortát, s a másnapi ebéd után tálaltam.

Megjegyzés:
A St. Dalfour narancslekvárjáról jó tudni, hogy narancshéjdarabokat is tartalmaz. Ennek következtében van egy kis kesernyés „beütése”, ami a ricottakrémen is érezhető. Aki tudja magáról, hogy az enyhe kesernyésség biztosan zavarná, természetesen használjon másfajta, jó minőségű – ideális esetben házi – narancslekvárt vagy – ahogyan Dolce Vita is írja – egy narancs reszelt héját és turmixolt gyümölcshúsát.

Polenta

2009-07-19T16:00:00.003+02:00

Jó ideje beszereztem már egy csomag gyönyörű napsárga bio kukoricadarát, abból a célból, hogy kipróbáljam a polentát.
A rizottóhoz hasonlóan – aminek elkészítését legalább ilyen sokáig halogattam - azonban úgy véltem, ez valami rendkívül bonyolult dolog… s a rizottóhoz hasonlóan, mint kiderült, - a folyamat bonyolultságát illetően - ez esetben is tévedtem! :-)

Szóval, megsajnáltam a kamrapolcon árválkodó és a sorsát váró kukoricadarát és elkészítettem belőle a polentát.
Hát… amilyen egyszerű, olyan finom! És vég nélkül variálható…

Elsőre egy igen egyszerű receptet próbáltam ki.
Nekem a polentában mindig is az tetszett, hogy miközben hűl, szilárdul és ezt követően szeletelhető, ropogósra süthető. Minden kajáért rajongok ugyanis, ami ropogós…
No, ez valóban az, és intenzív napsárga színe miatt igen mutatós is…

Polenta

Hozzávalók (3 adaghoz)
15 dkg bio kukoricadara
8 dl víz
1 teáskanálnyi só (himalaya)
frissen őrölt bors
darabka biovaj vagy biomargarin
1 maréknyi bio parmezán
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Egy nagyobbacska lábasban felforralom a vizet. Amikor lobogva forr, hozzáöntöm a kukoricadarát. Kis lángra veszem alatta a gázt. Sózom, borsozom és folyamatos keverés mellett kb. 10-15 perc alatt készre főzöm. Ennyi idő alatt a dara magába szívja az összes vizet, megdagad és a lábas tartalma besűrűsödik. Elzárom alatta a lángot és belekeverek egy darabka margarint vagy vajat és egy maréknyi aromás reszelt parmezán sajtot.
Vékonyan kiolajozott tepsire terítem a masszát, kb. 2 cm vastagon.
Kicsit állni hagyom, hogy később szeletelni tudjam.
Tetszőleges méretű és alakú formákat vágok a polenta lapból. Majd forró serpenyőben, egészen pici olajon mindkét oldalukat ropogósra és aranyszínűre sütöm.

Ezúttal fűszeres sült cukkínikarikákkal és friss paradicsomszeletekkel tálaltam.

Egészséges (vegán) házi fagyi – villámgyorsan!

2009-07-12T16:44:00.003+02:00

Adalékanyag-, E-szám-, tej- és tojásmentes.
Egy-két perc alatt elkészül.
Fantasztikus színű, gyümölcsös és krémes.

Az érdem sajnos nem az enyém, a receptet, ötletet a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s mióta beköszöntött a nyár, szinte napi rendszerességgel gyártom és nagy-nagy élvezettel fogyasztom ezt a fagyit.

A fagylaltot ugyanis nagyon szeretem (kérdem én, ki nem? :-).
A dobozos bolti változatok összetevőinek tanulmányozása során azonban, az ilyen-olyan porok és a nyolcadik E-szám észrevételezése után úgy döntöttem, ezek felejtősek.
Sebaj, gondoltam, megoldom magam!
S ezzel a technikával tényleg gyerekjáték! Sem fagylaltgép, sem idő nem szükségeltetik hozzá.

Akkor mi az, ami igen?
Nos, amiről gondoskodni kell az, hogy legyen a mélyhűtőben fagyasztott gyümölcs.
Banán mindenképpen kell: elsősorban ez adja a fagylalt krémességét. Így célszerű nagyobb darabokra, karikákra vágott banánt tartani a fagyasztóban.
Lehet „csak” banános is a fagyi, de a banán mellett bármilyen, tényleg bármilyen gyümölcsöt tehetünk még hozzá, amilyen ízre, színre éppen vágyakozunk.
Mindössze tehát ennyi előkészítést igényel a dolog: banán és kedvenc gyümölcseink álljanak készenlétben a mélyhűtőben.
A fagyi állagáról, „tartásáról” és krémességéről – a banán mellett – pár szem kesudió és egy kevés növényi tej, édességéről pár csepp méz gondoskodik.
Az ízesítés, édesítés abszolút ízlés kérdése. Hiszen a banán már eleve édes. Én nagyon szeretem a piros bogyósokat, amiknek az íze elég fanyar, így pl. a képeken is látható meggyes és áfonyás fagyiba azért elkél egy kis méz.
A hozzávalók felsorolását ezzel ki is pipáltuk. Annyit használjunk belőlük, amennyi fagyit éppen akkor szeretnénk, olyan arányban, amennyire gyümölcsösre, intenzív ízűre éppen akkor vágyunk.
A hozzávalók mehetnek a turmixgépbe vagy a botmixer alá, s mihelyst alaposan összemixelődnek, azonnal, frissen fogyasztható a házi gyümölcsfagyi.

Azért „recept formában” is leírom, hogy a képen látható finomságok hogyan készültek. Elsősorban az arányok kedvéért.

Meggyes fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos meggy
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
Az összes hozzávalót a botmixer keverőedényébe pakolom, majd krémesre turmixolom.
(Ha nem a legprofibb, legnagyobb teljesítményű szerkezettel van dolgunk – mint ahogyan a nálunk itthon fellelhető sem az – érdemes előre porrá zúzni a kesudiót, mert nem biztos, hogy a gép a fagyasztott gyümikkel együtt „viszi”.)
Fagyispohárba rendezem.
A tetejét durvára tört natúr kesudióval megszórom.
Azonnal fogyasztom.

Áfonyás fagyi

Hozzávalók: (1 adaghoz)
½ fagyasztott banán
nagyobb maroknyi fagyos fekete áfonya
5-6 szem natúr kesudió + 4-5 szem a tetejére
1-2 evőkanálnyi növényi tej (nálam bio zab)
teáskanálnyi méz

Elkészítés:
A metódus ugyanaz.

Mennyei! És a színe valami egészen lenyűgöző… :-)

One Lovely Award…

2009-07-04T19:11:00.002+02:00

Harmonytól kaptam a blogdíjat, ezúton is nagyon köszönöm neki!

Szabályok:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

S hogy én kiket ajándékozok meg a díjjal?

Sáfránysárkány
Marica
Gourmandula
Fűszerkert
Bridge
Vera
Anett

Fogadjátok szeretettel! :-)

Első rizottóm… és a következő(k)…

2009-07-04T18:11:00.004+02:00

Erre a projektre el sem tudom mondani, már milyen régóta készülök…

Tudom, furán hangzik, de Angliában, egy pub-ban ettem életem első igazi rizottóját (ez volt aznap a vegetáriánus kínálat, méghozzá erdei gombás verzióban). Hihetetlen élmény volt, lágy és krémes, köze sem volt az itthoni éttermek nagy részében rizottó címszó alatt futó zöldséggel kevert főtt rizshez…

Szóval, a rizottó szerelmese lettem… az, hogy én magam is megpróbálkozzam vele, mégis jó ideig váratott magára.
Miért?
Mert azt hittem ez valami bonyolult, időigényes és fárasztó dolog! Pedig dehogyis az!
Utána olvastam a témának, s az olvasottak és saját tapasztalataim alapján is arra jutottam, hogy a lényeg a jó minőségű és a célnak mindenben megfelelő hozzávalókon múlik. Az elkészítési mechanizmus ugyanis egészen egyszerű. Minden, legalábbis általam autentikusnak tartott forrás, gyakorlatilag ugyanúgy írta le az elkészítési módot, így mikor közzéteszem az általam megvalósított verziót, nem tudok konkrét forrásra hivatkozni, a recept-tanulmányozás során bennem kialakult kép alapján alkottam…

Ami pedig a hozzávalókat illeti.
Az első és legfontosabb a rizottó rizs. Így itt kivételen feladtam a „mindent barnarizsből csinálok” elvemet. Az íz-, élményhatás kedvéért úgy döntöttem ennyit igazán megengedhetek magamnak… :-)
Vaj – általában mindenhez biomargarint használok, de ez esetben is kivételt tettem és jó minőségű vajat vettem. Krémességet és utánozhatatlanul lágy ízt kölcsönöz a rizottónak.
Parmezán – a már jó bevált kiváló minőségű, Lehel piacról származó bio parmezánt használtam.
Alaplé – a receptek szinte kivétel nélkül húsalaplét javasolnak. Ezzel természetesen vitatkoznom kell! Bár nem én főztem a zöldségalaplét, de jó minőségű bio – adalékanyag- és ízfokozómentes – leveskockát használtam.
Bor – aranyszabály: olyan borral főzünk, amilyet meg is innánk! Nem igazán értek a borokhoz, de úgy gondolom, lehet egész jó minőségű száraz fehéreket kapni már relatíve jó áron, s bevallom a rizottó-ebéd elfogyasztása után, jólesett elkortyolgatni egy szolidabb pohárkával is… :-)

S hogy miért érdemes otthon rizottót készíteni?
Természetesen azért, mert naaaagyon finom: krémes, lágy, ízletes, illatos, simogató egyszerre…
Mert ha az ember rábukkan egy jó alapreceptre, az már szinte vég nélkül variálható mindenféle – húsos és húsmentes – variációban egyaránt.
Mert szinte minimális munkával éttermi szintű ebédet, vacsit varázsolhatunk, elkápráztatva a családot, barátokat…

Első próbálkozásom az alaprecept elkészítése volt.
Amit wokban roppanósra pirított brokkolival és illatosra pirított mandulával koronáztam meg. És már ekkor tudtam, hogy hamarosan jönni fog a következő… :-)
Így ma gombás verzió készült.

Rizottó (alaprecept)
Hozzávalók: (3 adaghoz)

(Jó iránytű, ha személyenként 80 gramm rizst és a rizs mennyiségéhez viszonyítva legalább háromszoros mennyiségű alaplét számítunk. Az én eddigi tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy a rizs négy- ötszörös folyadékot is simán felvesz.)

2,5 dl rizottó rizs
1 liter zöldségalaplé (2 bio zöldségleveskockából – Rapunzelt használok)
kevés olaj (pl. bio repce)
kb. 4 dkg – jó minőségű – vaj
kevés reszelt bio parmezán
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 dl száraz fehér bor

Elkészítés:
A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
Felforralom a vizet az alaplének, beledobom a leveskockákat, mikor a forrásban lévő vízben feloldódtak, kis lángra veszem a zöldségleves alatt a gázt. A lényeg az, hogy az alaplét folyamatosan forrón, de ne forrásban tartsam.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta az apróra vágott vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma illatát, a lábasba szórom a rizst. Egy-két percig pirítom a rizst és a hagymákat együtt, majd felöntöm a borral. Megvárom, amíg a bor alkoholtartalma elpárolog és elkezdem merőkanalanként hozzáadni a zöldségelvest.
Mindig csak egy merőkanálnyit adok a rizshez, folyamatosan falapáttal kevergetem, ha beitta az összes alaplét, újabb merőkanálnyit adok hozzá és így tovább. A „mellette állást” és a kevergetést nem lehet megspórolni, de maximálisan megéri a befektetett energiát! Kb. 20 percet vesz igénybe, amíg a rizs megpuhul.
Amint ez megtörtént, a rizshez adok még egy kevés alaplevet, majd elzárom alatta a lángot. Határozott mozdulatokkal belekeverem a kockákra vágott vajat, a vajtól krémes rizsbe pedig a reszelt parmezánt.
Lefedem és 10 percig pihentetem, majd tálalom. Csak frissen finom!

A fotón látható variáción – mint már említettem – roppanósra sütött brokkolirózsákat ültettem a rizottó a tetejére és egy kevés pirított mandulával szórtam meg. Nagyon jó kis kombináció: az enyhe parmezános íz, a harsogóan zöld, zamatos brokkolival és az illatos, ropogós mandulával…

Gombás rizottó
Hozzávalók (2 adaghoz)

Rizottó – alaprecept:
1,5 dl rizottó rizs
7,5 dl zöldségalaplé (1 ½ bio zöldségleveskockából)
kevés olaj (bio repce)
kb. 3 dkg vaj
kevés reszelt parmazán
1 kis fej hagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. ¾ dl száraz fehér bor

A gombához:
40dkg barna csiperke
kevés olaj (bio repce)
frissen őrölt bors
só (himalaya)

jó sok apróra vágott friss petrezselyem

Elkészítés:
A gombát megtisztítom, megmosom, a kalapokat falatnyi darabokra vágom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom a gombát, megvárom, míg kiengedi a levét, sózom, borsozom (mehet bele bőven), lefedem és kb. 10 perc alatt készre párolom.
Az alaprecept szerint rizottót készítek.
A vaj és a parmezán hozzáadását követően a rizottóba keverem a gombát és így hagyom pihenni az ételt arra a bizonyos 10 percre.
A – meglehetősen nehezen kivárható – pihenő idő elteltével az apróra vágott harsogóan zöld friss petrezselymet is az ételhez forgatom. Azonnal tálalom.

Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja – A Menü

2009-06-29T22:00:00.005+02:00

Mi is abszolváltuk a családdal a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napját! És azt kell mondjam, igazán finomat ettünk! :-)
Családom tagjai egyáltalán nem hiányolták a húst (Anyuval közösen készítettük el a menüt), jóízűen falatozták a vega, reformos – és egyben Hémangi kritériumainak is megfelelő – ételeket!

Mindazonáltal a menü kissé „hagyományosra”, „magyarosra” sikeredett, de én egyáltalán nem bántam. Különösen azért nem, mert már hetek óta befészkelte magát a barackos gombóc a fejembe… s mi sem lehetett ideálisabb alakalom Siccike receptjének gyakorlati megvalósítására, mint a Nagy Vegetáriánus Kihívás Napja.

Ezzel részben már el is árultam a menüt… s hogy mi került végülis az asztalra?
Zöldségleves, utána pedig barackos és meggyes gombóc.
Sokszor készítünk itthon zöldséglevest, én úgy gondolom, nálunk abszolút „klasszikusan, hagyományosan” készül, de talán mások máshogyan készítik, s még úgysem szerepelt ez a recept itt a blogon, így az alábbiakban közzéteszem.
Általában kerül bele nokedli is, ami azonban tojást tartalmaz, így ez most kimaradt, de a recept leírásánál szerepeltetem.

Zöldségleves

Hozzávalók: (4 tányér leveshez)
2 szál sárgarépa
2 vékony szál fehérrépa
1 kisebb darab zeller
kevés olaj (bio repce)
1 mokkáskanálnyi teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 jókora csokor friss petrezselyem
1 bio zöldségleveskocka
kb. 2 mokkáskanálnyi pirospaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya)

Opcionális – a nokedlihez
teljes kiőrlésű bio búzaliszt
1 tojás
kevés olaj
só (himalaya)
bors
friss petrezselyem

Elkészítés:
A gyökérzöldségeket megtisztítom, megmosom, felkarikázom.
Egy nagyobbacska fazékban kevés olajat hevítek és rádobom a zöldséget. Nagy lángon kevergetem, pirítom. Ha már kellemesen illatoznak a zöldségek, kis lángra veszem a gázt, lefedem az edényt és kb. 15 perc alatt puhára párolom a répákat.
Ezután megszórom a liszttel, átkeverem. Rászórom a pirospaprikát, átforgatom, s felöntöm annyi vízzel, amennyi levest szeretnék.
Beledobom a zellert, a leveskockát, frissen őrölt borsot tekerek rá – mehet bele egy fél zöldpaprika is, az íze kedvéért, amit a végén kihalászok majd belőle, én ezúttal nem tettem bele – sózom (ezzel óvatosan a leveskocka miatt!). Megvárom, míg felforr – vigyázok, nehogy kifusson! – kislángra veszem alatta a gázt, lefedem – de a fedőt úgy helyezem a fazékra, hogy kis rést hagyok, amin a felesleges gőz eltávozik – és úgy 20-25 percig főzöm.
Amíg a leves fő, összevágom a petrezselymet, s ha nokedli is kerül bele, ezt is elkészítem. A nokedli készítés igazán nagyon egyszerű: csak mindent jó alaposan össze kell keverni, úgy hogy jó masszív állagú, már-már kemény tésztát kapjak.
Mikor úgy gondolom, hogy a leves megfőtt és éppen nokedlikészítős hangulatom van, nagy lángra váltok és a lobogva forró levesbe kiskanállal beleszaggatom a nokedliket és pár perc alatt készre főzöm őketaz illatos-zöldséges lében.
Majd elzárom a gázt, belekeverem az apróra vágott illatos petrezselymet és még forrón tányérokba szedem.

A gombócokat - mint már fentebb kiderült – Siccike receptje alapján készítettük. Annyi módosítás volt, hogy minden gombócba egy egész sárgabarack került, egy fél bio nádkockacukorral a közepükben. 15 gyönyörűséges, szaftos és ízletes gombóc lett a jutalmunk.
A maradék tésztából pedig meggyes gombócot gyártottunk. Szó szerint ugyanúgy készült, mint a sárgabarackos, csak a meggyhez nem adtunk pluszban cukrot. Ezek a gombócok méretre persze jóval kisebbek lettek, hiszen egy meggyszem is jóval kisebb egy sárgabarackhoz képest. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki a meggyes gombócot, finom, lédús és zamatos. Nekem nagy-nagy kedvencem!
A gombócokat fahéjas nádporcukorral megszórva ettük.

Chilis olaj és vega-sztereotípia

2009-06-17T19:21:00.003+02:00

Nem is értem, hogy eddig hogyan lehettem meg chilis olaj nélkül! És most csak úgy félig-meddig túloztam… :-D
Néhány hete találkoztam vele először a maga egyszerűségében: salátaöntetként, s azóta a rabja vagyok.
Beszereztem gyorsan itthonra is egy üvegcsével – tudom, tudom, az lenne az igazi, ha magam készíteném, de - idő és recept hiányában - pillanatnyilag megelégszem annak a bizonyos T betűs áruháznak a termékével. Szerintem egész kis dekoratív az üveg, s további mentségemre szolgáljon, hogy – ami az összetevőket illeti - csak olívaolajat és chilit tartalmaz.
Nagyon szívesen megpróbálkoznék egyébként a házi fűszerolaj-készítéssel, remélem egyszer majd annak is eljön az ideje. Tényleg, Nektek, van esetleg e témában jól bevált ötletetek, receptetek?

No, vissza a chilis olajhoz. Az a fantasztikus benne, hogy nem erős, inkább gyengéden bizsergeti az ember szájpadlását, felpezsdíti és pikánssá teszi még a viszonylag semleges ételek ízét is! Pácoltam már benne pl. patisszont, majd meggrilleztem: mennyei lett!

Mindazonáltal, mint már említettem, első találkozásunk alkalmával salátaöntetként funkcionált a rubinpiros fűszeres olaj.
Na, azóta gyakorlatilag permanensen salátát eszem! Önironikus pillanataimban azt szoktam mondani: hát, most aztán megfelelek a vegetáriánusokról alkotott sztereotíp képnek és nyers zöldségeket, mindenféle zöld leveleket meg magokat rágcsálok. De nem tudok betelni vele! És nem értem magam, hogy eddig miért nem fogyasztottam salátát sokkal többször, amikor ennyire szeretem. Talán ezen elelmélkedem még egy kicsit – amolyan önismereti jelleggel! :-D

Salátaügyben örömteli fejlemény, hogy kezdődik már a paradicsom, uborka, leveles zöldségek szezonja, így talán kevésbé kell attól tartani, hogy az ember a kelleténél nagyobb koncentrációban visz be mindenféle oda nem illő anyagot – növényvédőszereket, nitrátot, stb. – a szervezetébe.
Esti vacsorasalátáim rendkívül egyszerűen, s gyorsan készülnek. Gyakorlatilag abból, amit épp a hűtőben találok.
A képen látható variánsban kétféle saláta, nyers céklacsíkok, paradicsom, olajbogyó, kevés újhagyma található. Kissé sózva, borsozva, chiliolajjal összeforgatva. Bio-parmezánforgácsokkal megkoronázva.
Tényleg bármilyen zöldségféle tehető bele, vegán hangulatú estéimen, pirított magkeverékkel (pl. napraforgó, tökmag, fenyőmag, lenmag, szezámmag) vagy durvára tört olajos magokkal szórom meg. Teljes kiőrlésű kenyérből készített pirítóssal fogyasztom.

A Nagy Vegetáriánus Kihívás napja – csatlakozzatok Ti is!

2009-06-17T17:55:00.000+02:00

Igazán szuper ötletnek tartom Hémangi felhívását, s gyakorló vegaként mi sem természetesebb annál, minthogy én is csatlakozzam! :-)
Csatlakozzatok minél többen!
Egy nap az egészségünkért, környezetünkért… több ez, mint egy jó kezdet… ráadásul még klassz nyeremények is várnak a játékban résztvevőkre! :-)

Részletek: itt.

Rózsaszín hangulatban

2009-05-30T18:40:00.005+02:00

A meggy az egyik kedvenc gyümölcsöm!
Alig vártam már, hogy idén is elkezdődjön a szezonja. Szeretem csak úgy magában eszegetni – Anyukám elmondása szerint már 3-4 hetes (!) koromban natúr meggylevet ittam és nagyon szerettem :-) - de gyakorlatilag bármit szívesen megkóstolok, ami belőle készül.

Az az étel, amit most szeretnék bemutatni, szintén nagy kedvencem.
Mikor nyáron nagy a meleg, jéghidegre hűtve szoktam – akár ebédre is – enni.
A mai időre aztán igazán nem mondható, hogy kánikula lenne, de már megjelent a piacon a meggy, s nem bírtam ki, hogy ne készítsem el belőle a rózsaszínű gyümölcsrizst. Egy adagnyi még a hűtőben várja a holnapot – majd jól felöltözöm, miközben kanalazgatom! :-D

Dekoratív, ízletes és egészséges desszert lehet vendégségben, családi összejöveteleken.
Én most vegán verzióban készítettem el – valahogyan az ma jobban esett a lelkemnek, de tökéletesen működik a recept „hagyományos” tejes-tejszínes verzióban is.

Az édes-illatos-vaníliás-krémes rizs találkozása a lédús és kellemesen fanyar meggyszemekkel…hmmm…
Ja, és már-már bizarrul rózsaszínű… :-)

Meggyes gyümölcsrizs

Hozzávalók: (2 adaghoz)
kb. 75 ml, azaz ¾ dl bio barnarizs (én a Biopont gyorfőzésű változatát használom)
1/2 - - ¾ liter növényi tej (nálam zabtej)
1 – 1 ½ dl növényi habtejszín (Soyatoo-t használtam)
20-25 dkg friss meggy
2 mokkáskanál (! – tényleg elég ennyi) bio nádcukor
csipet só (himalaya)
egy 3-4 centis vaníliarúd-darabka kikapart belseje

Elkészítés:
A rizst szűrőben alaposan átmosom.
A lábas aljára pici vizet öntök, beleszórom a rizst és elkezdem főzni. Mehet bele egy pici só, a nádcukor és a vaníliarúdból kinyert éjfekete magocskák. Pár perc elteltével felöntöm annyi tejjel, amennyi a rizst ellepi. Felforralom, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt lassú tűzön főzöm.
Közben többször ránézek, átkeverem, s ha a levét már elfőtte, mindig öntök hozzá egy kevés tejet. Ezt addig ismételgetem, amíg a rizs megpuhul, s egészen krémes állagú, kissé híg – hűlés közben is szív még magába némi tejet! - tejberizst kapok. Ez kb. 1 óra alatt történik meg.
Amíg a rizs az illatos tejben fő, a meggyet leszárazom, megmosom, kimagozom. Tálba teszem, s krumplinyomóval gyengéden megnyomkodom, hogy eresszen egy kis levet.
A szobahőmérsékletűre hűlt rizsbe a levével együtt óvatosan belekeverem a meggyet.
Utolsó simításként tejszínnel dúsítom: a kemény habbá vert tejszínt – vigyázva, hogy össze ne törjem – e meggyes tejberizsbe forgatom.
Csinos tálkákba kanalazom, meggyszemekkel díszítem.
Behűtöm vagy szobahőmérsékleten tálalom.

Aktuálisan kedvenc müzlim

2009-05-30T17:37:00.004+02:00

Többször írtam már a blogban arról, hogy többnyire én magam állítom össze azt a müzlikeveréket, amelyet reggelente egy kis pohárnyi natúr joghurt és egy bögrényi zabtejes-kávé mellé fogyasztok.
Annak, hogy a müzlit magam készítem – ahogyan már korábban is említettem – több oka is van: a „kommersz” bolti müzliket, reggelizőpelyheket és társaikat nem tartom reggelizésre, fogyasztásra alkalmasnak (aromát, cukrot, hidrogénezett növényi zsírt, térfogatnövelőt, tartósítószereket tartalmaznak – ennek ellenére egészségesként „reklámozódnak”… :-( ), a bio verziók ára pedig meglehetősen borsos. Ráadásul a házilag kevert müzli nagy előnye, hogy az és olyan arányban, összetételben kerül bele, ahogyan én szeretem.
Ha mégis veszek, a DM Alnatura bio gyümölcsös müzlijét (50% gabona, 50% gyümölcs és mogyoró, ráadásul az ára is egészen baráti) szoktam venni. „Vésztartalékként”: arra az esetre, ha épp nem lenne otthon minden hozzávaló vagy nem lenne időm összekeverni, meg persze a változatosság, a kiegyensúlyozott tápanyag-bevitel kedvéért is. :-)

Ami a reggeli elkészítését illeti, bevallom, a müzlit én nem szoktam, sem főzni, sem beáztatni… el sem tudnám képzelni… frissen, ropogósan fogyasztom, a joghurtot is csak közvetlenül evés előtt kanalazom rá… :-)

No, de rátérve most már a konkrétumokra, az e postban közzétett variáns a véletlen műve. Állt a spájzban már egy ideje 2-3-4 félig kibontott csomag, s nem szeretvén az ilyen állapotokat, gondoltam, belepakolom őket a müzlibe.
Hát… ez valami mennyei lett!
Azóta szinte csak ezt a kombinációt készítem, s - ezt talán kínos bevallani -, esténként néha már alig várom, hogy másnap reggel legyen és reggelizhessek… :-)

Vörösáfonyás-kókuszos-mandulás müzli

Hozzávalók (egy 60 dkg-os adaghoz)
30 dkg bio gabonapehely (a többféle gabonapelyhet tartalmazó keverékeket szoktam előnyben részesíteni)
15 dkg kénezetlen bio mazsola
5 dkg bio kókuszchpis
5 dkg aszalt vörösáfonya
5 dkg – előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított – mandulapehely vagy vágott mandula

Óvatosan, ám alaposan mindent összekeverek és kész is. :-)
Fémdobozban tárolom.

Spárgázom

2009-05-23T19:11:00.003+02:00

No igen, első attrakciómat adtam elő a mélyzöld sípocskák társaságában… :-)

A spárga eddig valahogyan kimaradt az életemből.
Gyerekkoromban itthon sohasem ettünk, így hosszú időn keresztül eszembe sem jutott, hogy elkészítsem, megkóstoljam… aztán tavaly ilyenkor ettem és rájöttem, hogy szeretem. :-)
Finom, igazi tavaszi, „zöld” ízén túlmenően számos kedvező élettani tulajdonsága miatt is érdemes fogyasztani!

Fentieken felbuzdulva idén tavasszal beszereztem egy kötegnyit a zöld-fajtából, hogy alkossak valamit belőle…
Tudom, meglehetősen minimál-kajákat főzök mostanság. Sorry! Remélem, lesz ez még jobb is! :-)
Szóval, a fél kilónyi spárga nagyobbik felét (matematikusoktól elnézést a kifejezésért) miután megtisztogattam és alaposan megmostam, vékonyan bekentem egy kis repceolajjal, sóztam, borsoztam és kb. 3-4 perc alatt – a szendvicssütőm rostsütő lapja között – meggrilleztem. Még forrón megszórtam bio parmezánforgácsokkal és teljes kiőrlésű kenyérből készült pirítóssal olyan gyorsan elfogyasztottam, hogy még csak fotó sem készült róla.
Másnapra pedig egy igazán egyszerű tésztaételt dobtam össze a maradék spárgából. A recept eredetijét a Maxima oldalán találtam.

Penne zöldspárgával, fenyőmaggal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 15-20 dkg zöldspárga
1 maroknyi fenyőmag
kb. 8 dekányi teljes kiőrlésű penne tészta
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
Opcionális. friss citromlé

Elkészítés:
Amíg lobogó sós vízben kifőtt a tészta, kényelmesen el is készültem a többi konyhai művelettel.
A spárgaszálakat eltörtem ott, ahol maguktól is elroppantak, a vastagabbakat zöldséghámozóval vékonyan meghámoztam. Megmostam. 3-4 centis darabokra vágtam.
A fenyőmagot száraz serpenyőben illatosra pirítottam. Az aranyló magocskákat kiszórtam a serpenyőből, amibe ezután egy pici olajat öntöttem, rádobtam a spárgát, sóztam, borsoztam és kb. 4-5 perc alatt illatosra-ropogósra pirítottam.
A tésztát leszűrtem, óvatosan összeforgattam a spárgával és a fenyőmagokkal.
Megjegyzés: az eredeti recept a megdinsztelt spárgát citromlével ajánlotta ízesíteni, én ezt most kihagytam, lehet, hogy legközelebb bátrabb leszek… :-)

Hétköznapi gyors

2009-05-10T12:03:00.005+02:00

Kicsit el vagyok havazódva mostanság – és még meg sem kezdődött a vizsgaidőszak :-D – így ezek a receptek (ámbár lehet, a recept-titulus estükben túlzás), fotók is várják már egy ideje, hogy felkerüljenek a blogra.

Talán korábbi postjaimból is kiderül, hogy – a hét öt napján munkába járó emberként – intenzíven foglalkoztat a „változatos – egészséges - munkahelyre szállítható – ott is melegíthető, élvezhető” ételkészítés problematikája. Nos, az utóbbi időben ez egyre inkább kiegészül az „előző este lehetőleg minél gyorsabban elkészüljön” kritériumával is.
Persze a vegetáriánus ételekkel ab ovo nincs nehéz dolgom, hiszen túlnyomó többségük igen hamar kész van, de azért egy munkában töltött nap, s az azt követő idemegyek-odamegyek, csak ezt meg azt meg amazt még elintézek, barátokkal találkozom után - hogy úgy mondjam „minden perc számít”. :-)

Így két olyan ételt mutatok most meg, amely úgy gondolom, maximálisan megfelel az előzőekben kifejtetteknek.
Az elmúlt egy-két hét folyamán készültek, s nagyon szerettem őket.
A tönkölyhúsos étel apropóját az adta, hogy a hűtőben árválkodó maradék két szelet „húsnak” (Naturgold termék – ezzel kapcsolatos pozitív tapasztalataimról az előző postomban írtam) kerestem alternatív felhasználási lehetőséget, a magos bulgurt pedig a TV Paprika Húshagyók című műsorában láttam, s annyira megtetszett, hogy másnap el is készítettem.

Zöldfűszeres tönkölyhús zöldborsóval és petrezselymes krumplival

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 szelet bio tönköly java – tavaszi zöldfűszeres (ennek híján 2 szelet tönkölyhús vagy szejtán, zöldfűszerekkel – pl. petrezselyem, bazslikom, kakukkfű, rozmaring… - pácolva)
3 szem burgonya
kb. 20 dkg zöldborsó (fagyasztott)
friss petrezselyem
só (himalaya)
frissen őrölt bors
kevés olaj (bio repce)

Elkészítés:
A krumplit – még nem idei volt – meghámoztam, megmostam, apróra kockáztam. Sós vízben kb. 15 perc alatt megfőztem.
A zöld gyöngyöcskéket kevés olajon kb. 6-8 perc alatt fényesre és puhára dinszteltem Enyhén sóztam.
A szintén kockákra vágott zöldfűszeres tönkölyhús-szeleteket egy csepp olajon megpirítottam, az aranyszínben tündöklő ropogós „hús”-kockákat a borsóhoz adtam, majd a serpenyőben maradt zöldfűszeres olajon – még egy-két cseppecskét adtam hozzá – megfuttattam a krumplit. A burgonyakockákat az apróra vágott friss petrezselyemmel összeforgattam, még kb. 10-15 másodpercig pirítottam őket együtt, majd elzártam lángot.
A petrezselymes burgonyát a mikrózható kis dobozkámba rendeztem, a zöldborsós-fűszeres tönkölyhúst pedig a tetejére szedtem.
Megjegyzés: persze tudom, hogy nem ez az „igazi” petrezselymes krumpli (szerintem az melegítve nem is túlzottan jó), ráadásul a burgonya tavalyi, a borsó pedig mirelit volt, másnap mégis, úgy éreztem, mintha egy ételdoboznyi tavasz költözött volna az íróasztalomra, mikor az ebédemet a számítógép előtt elfalatoztam. :-)

Sokmagos bulgur kakukkfüves sárgarépával

Hozzávalók (1 adaghoz)
kb. ½ dl bulgur
kb. 1 csapott evőkanálnyi szezámmag
kb. 1 csapott evőkanálnyi vágott mandula (vagy mandulapehely)
kb. 1 csapott evőkanálnyi kesudió
1 nagyobbacska sárgarépa
pici só (himalaya)
kevés frissen őrölt bors
csipetnyi – szárított – kakukkfű
pár csepp olaj (bio repce)

Elkészítés:
A bulgurt ezúttal is a „szokásos módon” készítettem el: pici olajon aranyszínűre pirítottam, majd felöntöttem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel (zöldségalaplével is lehet!), sóztam, mikor felforrt, kis lángra vettem a gázt és fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára pároltam.
Amíg a bulgur főtt, a többi művelettel is kényelmesen elkészültem.
A répát zöldséghámozóval megpucoltam, leöblítettem és felkarikáztam. Egy lábaskában kevés olajat hevítettem, átforgattam benne a répakarikákat, sóztam, borsoztam, csipetnyi kakukkfűvel (egyik kedvenc fűszerem J) meghintettem, fedő alatt kis lángon pár perc alatt ízesre-illatosra dinszteltem. Arra ügyeltem, hogy a répaszeletek még kellemesen roppanósak maradjanak.
Száraz serpenyőben illatosra pirítottam – szépen sorban – a szezámmagot, a mandulát és a kesudiót.
Ezután már csak annyi volt a dolgom, hogy a bulgurt a pirított magokkal összeforgassam, a dobozkámba szedjem, s az illatos-kakukkfüves répával megkoronázzam.

Bácskai rizses „hús”

2009-04-22T18:22:00.003+02:00

Most észrevételezem, hogy áprilisban ez az első postom… Irgum-burgum!
Pedig egy-két hete is van már annak, hogy kipróbáltam ezt a receptet és a végeredmény várakozásaimat felülmúlóan ízletes lett!

Arról persze fogalmam sincs, hogy e recept vajon mennyire autentikus – a Nők Lapja Cafén leltem - , azaz mennyi köze van az „eredeti” bácskai rizses húshoz.
Nos, annyiban biztosan semmi köze hozzá, hogy ebben az ételben nincs hús… :-DDDDD
De, ha már a „húsnál” tartunk, ezúttal egy – számomra – új terméket próbáltam ki: a Naturgold bio tönkölybúza fehérjéjét és nagyon meg vagyok elégedve vele. Könnyen kezelhető és szeletelhető, s a végeredmény egyáltalán nem rágós, 20 perc párolás után finom omlós vegahusi lett a jutalmam! Külön értékelem benne, hogy a „hagyományos” szejtánok többségével ellentétben nem „sima-”, hanem tönkölybúzából készül, ami azért élettanilag korántsem elhanyagolható szempont. :-) (Egyébiránt a cég készít szeletelt és fűszerezett tönkölyhús-változatokat is.)

Az eredeti recepten kisebb változtatásokat hajtottam végre, és végül a következőképpen készült az étel.

Vega bácskai rizses „hús”

Hozzávalók: (2 nagyobb vagy 3 kisebb adaghoz)
¾ - 1 dl bio barnarizs (a Biopont gyorsfőzésű rizsét használom)
1 kis fej vöröshagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
½ zöldpaprika, kimagozva
1 kis paradicsom meghámozva, kockákra vágva
4-5 maréknyi zöldborsó (fagyasztott)
25 dkg bio tönkölybúza fehérje vagy szejtán
kömény, majoranna, pirospaprika
só (himalaya)
frissen őrölt bors
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A barnarizst a szokásos módon – pici olajon lepirít, bő kétszeres vízzel felönt, sóz, fedő alatt kb. 15 perc alatt puhára párol – megfőzöm.
Az apróra vágott vöröshagymát egy kevés olajon megfonnyasztom, majd hozzáadom a felkockázott tönkölyhúst, s – azt is – egy picit megpirítom.
Belenyomom a fokhagymát, átforgatom.
Mikor megérzem a fokhagyma illatát, rászórom a pirospaprikát, összeforgatom. Rádobom a paradicsomot. A paradicsomkockákkal is átforgatom és felöntöm egy kevés vízzel. Beledobom a zöldpaprikát (amit a végén, miután átadta zamatát az ételnek, majd kihalászok belőle).
Fűszerezem sóval, borssal, majorannával, őrölt köménnyel.
Beleszórom a borsót.
Megvárom míg felforr, majd kis lángon, fedő alatt kb. 20 perc alatt puhára párolom a tönkölyhúst és a borsót a fűszeres lében.
Persze közben nem árt egyszer-kétszer ránézni: elképzelhető, hogy kér majd még egy kis vizet.
Mikor a „hús” omlósra és a borsó és kellemesre puhult, kihalászom a paprikát a lábosból, s hozzákeverem a barnarizst a raguhoz.
Azonnal, forrón tálalom vagy mikrózható edénykében a munkahelyemre szállítom (másnapra csak még jobban összeérnek az ízek! :-)

Csicseriborsó bulgurral

2009-03-29T13:01:00.005+02:00

Jó néhány hete készítettem ezt az ételt.
A Biochef oldalán néztem ki a receptet, s egy rohanós hétköznap este pikk-pakk össze is ütöttem, s két napon keresztül jó kis munkahelyi ebédem kerekedett belőle. (A fotó is a szállítható-melegíthető edénykében készült.)
A csicseri és a bulgur klasszikus - fehérjetársítós - páros, s remek szín-, és ízkombinációt alkot a répával.

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 nagyobbacska sárgarépa
1-2 szál újhagyma
1 dl bulgur
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)

Elkészítés:
A bulgurt kevés olajon illatosra pirítom, felengedem kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, sózom és miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 20-25 perc alatt puhára párolom.
Amíg a bulgur készül, a sárgarépát megtisztítom, megmosom, karikákra, majd a karikákat félbe vágom, kevés olajon megpárolom. Az újhagymát is megpucolom, leöblítem, karikákra vágom, egy csöpp olajon megfonnyasztom. A csicserikonzervet leszűröm, a borsószemeket a szűrőben folyóvíz alatt átöblítem.
Az olajban fonnyasztott újhagymakarikákat a megfőtt bulgurhoz keverem. Az üvegesre párolódott, de még kellemesen roppanós répát a csicseriborsóval elegyítem.
A sárgarépás csicseriborsót a bulgurra szedem. Tálalom.

Én is ott voltam az első VGBT-n! :-)

2009-03-25T16:45:00.009+01:00

Múlt vasárnap a Világközepén jártam az első vegasztroblogger találkozón.
Rendkívül érdekes és szívet melengető élmény volt személyesen is megismerni a többieket: a blogokhoz, komment-mondatokhoz társítani az arcokat, látni a családtagokat, a tündéri gyerkőcöket, megtudni, kit mi vezetett a vegaság – egészséges táplálkozás útjára, s hogy mivel foglalkoznak „civilben” a virtuálisan tollat ragadók.
Hála Kata nagyszerű szervezésének igazán jól éreztük magunkat, - s a kezdeti pici zavarodottság (hát hogyne lenne zavarban a lelkes vegablogger, hiszen mégsem történik minden nap ilyen az életében… :-) után - oldott, s kellemes volt a hangulat.
És akkor az ételekről még szót sem ejtettem! Csodás íz-, illat-, és színkavalkád sorakozott fel az asztalokon. Felsorolásba most azért nem bocsátkoznék, mert tutira kihagynék valamit, s azt nem szeretném, mert szemet gyönyörködtető és ízletes volt minden fogás. (A mellékelt kép a kezdetei állapotokat tükrözi, ennél jóval több fincsiséget kóstolhattunk meg :-).
Megérintett a találkozón elhangzott gondolat: olyan szívesen megmutatnám – én is - minél több embernek, hogy micsoda klassz és változatos ételeket lehet készíteni a vegetáriánus konyhában! Hús-, tej- és tojásmentes, reform alapanyagokból készült ételekről beszélünk! Szóval egy-egy sajnálkozással kevert-csodálkozós-furcsán nézős „És akkor te miket eszel?” kérdésre, szívesen végigmutatnék az asztalokon: „Ezt mind! Sőt!...” :-)

Most pedig következzenek az én VGBT-n tálalt ételeim.

Csicseriborsó – saláta

Hozzávalók: (4-6 adaghoz)
2 doboz csicseriborsó konzerv (adalékanyag- és tartósítószermentes)
1 kis kígyóuborka
3 kisebb paradicsom
2 szál újhagyma
3 evőkanál aprított friss petrezselyem
1 kisebb marék kimagozott fekete olajbogyó
kb. ½ citrom leve
3 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)
1 összenyomott fokhagymagerezd
1 teáskanál méz (akácmézet használtam)

Elkészítés:
A csicseriborsót leszűröm, a szűrőben folyó víz alatt átöblítem.
Az uborkát hosszában kettészelem, kimagozom, ½ - 1 cm vastag szeletekre vágom. A paradicsomot is kimagozom, felkockázom. A megtisztított újhagymát vékony karikákra szelem. Az olajbogyókat megfelezem.
Tálalótálba teszem a csicseriborsót, az uborkát, a paradicsomot, az olajbogyót és a hagymát.
Egy kis tálkában homogénre keverem a citromlét, az olajat, a pépesre zúzott fokhagymát és a mézet.
Az öntet a salátához adom és óvatosan összeforgatom.
Szobahőmérsékleten tálalom.
(A VGBT előtt már előző este összeállítottam a salit, hogy az ízek kellemesen összeérjenek, s tálalásig a hűtőben pihent.)

(Forrás: Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyv)

Mercimek koftesi
(Pogácsák vöröslencséből és tört búzából)

Hozzávalók: (30 db lett belőle)
150 g leöblített bio vöröslencse
125 g megtört búza (bulgur)
1 nagyobbacska finomra vágott hagyma
2 kisebb szárított chilipaprika, mozsárban megtörve
1 bő teáskanálnyi őrölt római kömény
1 evőkanál paradicsompüré
3 szál finomra vágott újhagyma
1 nagy maroknyi finomra vágott friss petrezselyem
só (himalaya)

Egy nagyobb edényben 300 ml vízben felforralom a lencsét, majd kis lángon lefedve kb. 15-20 perc alatt puhára főzöm. Fakanállal pépesre keverem. Figyelek, hogy ne száradjon ki, a hűlés alatt tovább szilárdul.
Egy másik edényben csöppnyi olajon megpirítom a bulgurt, s kétszeres mennyiségi vízben félpuhára főzöm. A lencséhez keverem (fel fogja szívni a felesleges folyadékot a lencséből, s miközben együtt szobahőmérsékletűre hűlnek, teljesen megpuhul majd). Lefedve hűlni hagyom.
Egy kis serpenyőben kevés olajat hevítek, megfonnyasztom rajta a hagymát, beleforgatom a chilit, majd hozzáadom a római köményt, s az egészet illatosra pirítom (persze vigyázok, nehogy a fűszerek megégjenek).
A fűszeres-hagymás alapot a lencse- búzakeverékhez adom, sózom, beleteszem a paradicsompürét, az újhagymát és a petrezselymet. Alaposan összedolgozom.
Még egy picit hűlni hagyom.
Vizes kézzel ovális gombócokat formálok a masszából.
Tálra rendezem, szobahőmérsékleten tálalom.

Két megjegyzést fűznék még a recepthez:
Natúr joghurttal/szójajoghurttal remek párost alkatnak a kis fűszeres finomságok.
Az tetszett meg a receptben, hogy úgy készíthető „fasírt”, hogy nem kell bő olajban kisütni, s még csak a sütőt sem kell használni.

(Forrás: Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről)

Zabos – kókuszos golyó

Hozzávalók: (25 darab lett belőle)
10 dkg bio zabpehely
10 dkg kókuszreszelék
8-9 dkg aszalt gyümölcs (kénezetlen bio mazsola, kénezetlen bio aszalt sárgabarack és aszalt vörösáfonya volt vegyesen)
2 dl víz (esetleg növényi tej)
őrölt fahéj
4 evőkanálnyi méz (akácmézet használtam)

darált dió, darált mandula, kókuszreszelék a forgatáshoz

Elkészítés:
A zabpelyhet szárazon világosra pirítom. Hozzáöntöm a vizet, az apróra vágott aszalt gyümölcsöket és pár perc alatt sűrűre főzöm. Beleszórom – ízlés szerint – a fahéjat, hozzákeverem a kókuszreszeléket és a mézet. (Ekkor úgy tűnhet, darabos az egész és soha nem fog összeállni – de össze fog! :-) A masszát kissé hűlni hagyom. Majd vizes kézzel gombócokat formálok belőle, s meghempergetem őket kókuszban, dióban vagy mandulában.

(Forrás: http://www.zuglotv.hu/index.php?p=recept/21)

Elindult a Vegán Vendéglő!

2009-03-21T16:44:00.008+01:00

Sok szeretettel ajánlom minden kedves olvasóm figyelmébe a VEGÁN VENDÉGLŐ blogot, melyben különleges, ünnepi alkalmakra való vegán receptekről, menü- és egyéb ötletekről olvashattok - mindezt egészséges, reform változatban, s mely blognak én is - bevallom, ezt igazán megtiszteltetésnek érzem - társszerzője vagyok! :-)

Őszintén remélem, hogy mind alkotó-, mind pedig olvasótáborunk növekszik majd!

Szóval olvassátok, s ha van kedvetek, csatlakozzatok!

Én mindenestre nagyon lelkes vagyok... :-)

Szoftverhiba elhárítva, gombás-majorannás tészta

2009-03-18T18:42:00.002+01:00

Sikerült! Igen, sikerült vadiúj operációs rendszert telepíteni a gépemre, ráadásul egy képszerkesztő program kíséretében! Még csak most tanulgatom, hogy ez a képszerkesztés-dolog hogyan is működik. Azt már mindenesetre felfedeztem, hogy tudok a képre szöveget írni, amit már annyi blogger - kollegánál és kolleginánál láttam, s most már én is gyakorolhatom. Szóval ennek örülök, még akkor is, ha tisztában vagyok vele, fotóművészetem hagy némi kívánnivalót maga után… de mindegy, így legalább látszik, hogy a fénykép is „házi”… :-D

Szóval, nagyon jó kis étel ez a gombás-majorannás spagetti.
A receptre a WellnessCafé-n bukkantam, s bevallom, kevésbé meggyőző eredményre számítottam, de várakozásaimat felülmúló módon bejött!
Nagyon jól passzol a gombához a majoranna, s ennek kapcsán arra is rájöttem, mennyire ritkán használom ezt a fűszert, pedig finom illatos, ízletes!
Ami még nagyon klassz ebben a receptben: az az íz- és textúra-hatás, amit az a bizonyos teáskanálnyi darált dió kölcsönöz neki. Egyrészt meglepően jól illik egymáshoz a gomba és a dió íze, aromája. Másrészt pedig ez a kevéske darált dió egy pici főzővíz kíséretében egészen lágy, krémes, mártásos textúrát kölcsönöz a tésztának… nagyon érdekes! Érdemes kipróbálni, tényleg… :-)

A recept:

Gombás-majorannás spagetti

Hozzávalók (1 adaghoz)
15-20 dkg gomba (csiperkét használtam)
6-6,5 dkg teljes kiőrlésű (ezúttal bio) spagetti
1 teáskanál darált dió (ez 4 db fél diót jelentett nálam)
só (himalaya)
őrölt fehérbors vagy frissen őrölt színes bors
1 csapott mokkáskanál szárított majoranna
kevés olaj (bio repce)

Elkészítés:
Felteszek vizet a spagettinek, mikor felforrt, sózom, beleengedem a félbe tört spagettiszálakat, s amíg a tészta készre fő, elkészítem a gombamártást. A következőképpen:
A gombákat megpucolom, megmosom, apróra kockázom. Száraz serpenyőben megpirítom a diót, s késes robotgép segítségével finomra „darálom”.
A gombát egy csöpp olajon megpirítom, fűszerezem sóval, borssal, majorannával, belekeverem a diót. A gomba elpárolgott levének pótlására löttyintek alá egy keveset a tészta főzővizéből, s fedő alatt kb. 10 perc alatt puhára párolom a fűszeres-diós gombát.
Az időközben kellemes állagúra főtt spagettit leszűröm, de megtartok egy keveset a főzővizéből.
A tésztát összeforgatom a majorannás gombamártással, s ha úgy látom, szükséges, kap még egy keveset a tészta főzővizéből is.
Azonnal, forrón tálalom.

Szoftverhiba és padlizsánkrém

2009-03-08T16:46:00.005+01:00

Enyhe szoftverhibával küzdök, helyesebben szólva küzd a számítógépem immáron egy-két hete… :-(
Konkrétabban: nem stimmel valami a szoftverrel, melynek segítségével fotókat tudok/tudnék feltölteni a gépre, s így a blogra is… :-(

Így hát, csak nem írtam, csak nem írtam… mondván, egy valamirevaló gasztroblogbejegyzés mégiscsak képpel az igazi – mert hát a megvalósított receptek, ételek, fotók – legnagyobb örömömre – szépen gyarapodnak… :-)
Ugyanakkor, minek is tagadjam, a blogírás nagyon hiányzott…
Eddig bírtam a némaságot! És azt, hogy ne osszam meg Veletek annak a padlizsánkrémnek a receptjét, amit nemrégiben készítettem, ugyanis teljesen odavagyok érte! :-)

Mindazonáltal, mihelyst sikerül kiderítenem mi is ez a szoftverprobléma és elhárítása érdekében a tettek mezejére lépnem, gyorsan-gyorsan pótolom majd a „lemaradásaim”: felteszem az elmúlt hetek kipróbált s bevált receptjeit, természetesen fénykép(ek) kíséretében.

No, de most már essék szó kellemesebb dolgokról.
Nevezetesen a padlizsánkrémről.
Nagy-nagy kedvencemről van ugyanis szó!
Ugyanakkor relatíve ritkán van (most már csak volt! :-) lehetőségem igazán ízletes padlizsánkrémet eszegetni, ami még olyan hozzávalókból is készül, amikkel, úgy érzem, ki vagyok békülve…
Étteremben nagyon sokszor azért nem rendelek, mert az esetek igen nagy százalékában kiderül, hogy majonézzel készítik – még a gondolattól is a hideg ráz…
A kész bolti változatok – a bio-vega-reform termékeket próbáltam – nemigazán jöttek be…
Marad tehát az itthoni elkészítés, aminek nagyon sokáig azért nem ugrottam neki, mert akkor be kell gyújtani a sütőt, viszonylag sok idő kivárni, amíg a padlizsán egyben megsül, utána megvárni míg kihűl… stb … stb. S valahogyan igazán kedvemre való receptet sem találtam: a leírások túlnyomó többsége relatíve nagy számú hozzávalóról szólt, amik között gyakran szerepelt ugyancsak a majonéz, esetleg sajt vagy tejföl…
Szerintem olyan csodás kis teremtmény ez a padlizsán – nem kell(het) a belőle készült krémbe olyan nagyon sok minden, hogy – megőrizve a zöldség természet adta zamatát - ízletes legyen…

Egy szó mint száz: a névnapomra kapott kis könyvecskében azt hiszem, megtaláltam a – számomra - tökéletes padlizsánkrém-változatot!
Kevés hozzávalóból készül, gyors, egyszerű és nagyon-nagyon finom!
Higgyétek el, látványnak sem utolsó… le is fotóztam… csak hát a technika – fentebb említett – ördöge…
De egy próbát mindenképpen megér! Tényleg!
Én biztosan gyakran fogom készíteni… :-)

Padlizsán – dip (forrásul szolgáló könyvecskében e néven szerepel)

Hozzávalók: (én kétszer vacsiztam belőle)
1 kb. 30 dkg-os padlizsán
1 szál újhagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. 1 evőkanálnyi apróra vágott friss petrezselyem
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
kevés édes pirospaprika
leheletnyi chilipor ( az eredeti recept spanyol füstölt, édes pirospaprikát írt – ezt helyettesítettem a pirospaprika és a chili duójával)

Elkészítés:
A padlizsánt leöblítem, a zöld végét levágom, zöldséghámozó segítségével a héjától megszabadítom. Kb. félcentis karikákra vágom, a karikák mindkét oldalát besózom, s egy fél órát állni hagyom. (Sokak szerint ez a művelet teljesen felesleges, s a receptkönyv sem írta, én azonban a biztonság kedvéért mindig elvégzem.)
Amíg a padlizsán – esetlegesen keserű – levét kiizzadja, végrehajtom a következő műveleteket. Az újhagymát és a fokhagymát megtisztítom, megmosom. A petrezselymet apróra vágom. Egy nagy serpenyőt és a többi fűszert a kezem ügyébe készítem.
Nos, fél óra elteltével, papírtörlő segítségével felitatom a padlizsánszeletekről a sós levelet, s finoman ki is nyomkodom őket.
Kevéske olajat hevítek a serpenyőben s mindkét oldalukon aranyszínűre pirítom a padlizsánkarikákat. Félreteszem hűlni.
Ezalatt egy kisebb serpenyőben csöppnyi olajon megfonnyasztom az apróra vágott újhagymát s az átnyomott fokhagymát.
Ekkorra már a padlizsán is biztosan szobahőmérsékletűre hűlt. Előveszem hát a késes robotgépet, s mehetnek bele a padlizsánszeletek, az illatosra pirult hagymák, frissen őrölt bors, egy picike só, kevés pirospaprika és a leheletnyi chili egy pár csepp repceolaj kíséretében. Elindítom a gépet, de nem keverem teljesen pépesre, csak amolyan rusztikusra – maradjanak benne nagyobbacska darabok. Ha ezzel végeztem, belekeverem az apróra vágott friss petrezselyemzöldet, s átmerem a dipet abba az edénykébe, amiben majd tálalni és/vagy a hűtőbe költöztetni fogom. Utolsó simításként a tetejét egy kevés petrezselyemmel és pirospaprikával megszórom.
Teljes őrlésű lisztből készült pirítóssal fogyasztom. Mennyei! :-)

(A közzétett kép forrása: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2005/09/08/images/110_tv11padlizsan.jpg )

Barátság-díjat kaptam!

2009-03-01T21:49:00.003+01:00

Harmony lepett meg a díjjal, aminek nagyon-nagyon örültem, és köszönöm neki! :-)

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blogíróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

A nyolc kedves kollegina, akiket választottam –többen közülük már megkapták ezt a díjat, de annyi baj legyen, elvégre az embernek/gasztrobloggernek több barátja is lehet :-) - , íme:

Kata
Siccike
Dulmina
Vera
Gourmandula
Nana
A Reformnasik blog szerzője
Sáfránysárkány

Soxerettel,
Adéle

Csicsóka. Én is!!!

2009-02-15T17:19:00.007+01:00

Már nagyon rég óta vágyom rá, hogy kipróbáljam a csicsókát.
Sokat hallottam, olvastam róla, s bevallom, kissé irigykedve nézegettem a gasztroblogger kollégák és kolleginák – különösen Dulmina – ínycsiklandó csicsókás ételeit.

E hét pénteken aztán Anyu – szokásos piaci körútja eredményeképpen – fél kilóra való halványbarna kis gumócskával lepett meg. :-)

A megvalósított – egyszerű, de nagyszerű kategóriába tartozó – recept pedig már régóta a gasztrotarsolyomban lapult. A TV Paprika Húshagyók című műsorában készítette a műsorvezető lány, s már akkor tudtam: ha valamikor egyszer sikerül csicsókához jutnom, biztosan ezt a receptet próbálom majd ki elsőként.
S az eredmény? Újabb taggal bővült kedvenc zöldségeim listája! A kis gumók egészen édesek és zamatosak, a héjuk pedig ropogós…
S meg kell mondjam, ez valóban egy igazán jó kis recept! Alapvető fűszere a kakukkfű, amit egyre jobban kedvelek.

Mielőtt megosztanám Veletek a receptet, szentelek pár sort annak, miért is érdemes csicsókát fogyasztani.

A csicsóka természetes vércukorszint-szabályozó. Egy poliszacharid, az inulin adja meg gyógyértékét. Az inulin növényi rostanyag, amely képessé teszi a szervezetet arra, hogy öngyógyító tevékenységének maximumát érje el.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Keményítőt viszont alig tartalmaz.
(Forrás: bio info, wikipédia)

Most pedig következzék a recept!

Csicsóka fűszeresen-tejszínesen

Hozzávalók (2 adaghoz)
½ kg csicsóka
2,5 dl növényi tejszín (2 dl bio zabtejszínt használtam egy kis zabtejjel elkeverve)
kevés növényi olaj (bio repcét használok)
kevés só (himalaya)
frissen őrölt bors
½ - ¾ mokkáskanálnyi szárított kakukkfű
kevés teljes kiőrlésű kenyérmorzsa (élesztőmentes bio, teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült morzsát használtam)
opcionális: kevés parmezán vagy növényi sajt vagy tofu a tetejére (bio parmezánt használtam)

Elkészítés:
A csicsóka-gumókat langyos folyóvíz alatt egy kefével alaposan átdörzsölöm (nem kell meghámozni!). Felkockázom.
Egy tálkában simára keverem a zabtejszínt a zabtejjel, a sóval, borssal és a kakukkfűvel.
A csicsóka-kockákat összeforgatom a fűszeres tejszínnel.
Vékonyan kiolajozott sütőedénybe (nem túlságosan vastag, de nem is túl vékony rétegben) költöztetem a fűszeres-tejszínes csicsókát.
A tetejét vékonyan megszórom egy kevés morzsával, s „megpötyögtetem” pár csepp olajjal.
Előmelegített sütőben kb. 40-45 perc alatt ropogós-pirosra sütöm.
Ezúttal én olyan 25 perc elteltével meghintettem még a tetejét egy kevés reszelt bio parmezánnal, hogy ízesebb-pikánsabb legyen. De ez el is hagyható. Vagy – ahogyan a hozzávalók felsorolásánál is írtam – szórhatunk rá egy kevés növényi sajtot, esetleg reszelt vagy apróra kockázott tofut is.

Smoothie

2009-02-07T19:05:00.007+01:00

Tavaly októberben bő egy hetet pihenhettem Észak-Angliában: fantasztikus élmény volt, kellemes és szívet melengető napokat töltöttem el a barátnőm társaságában!
Sokfelé kirándultam, sok mindent felfedeztem, láttam…

…és persze kóstoltam! :-)

Nem, most nem az angol konyhaművészet és étkezési szokások méltatása következik. Bizonyosan megvan annak is a hangulata, szépsége – csakhát a vegetáriánus-reform táplálkozással az esetek túlnyomó többségében nincs igazán összhangban…
Bár, igazán nagy örömömre szolgált a felfedezés, miszerint a ködös Albionban (is) egyre népszerűbb az organic food… :-)
S mindenképp tartozom az igazságnak annyival, hogy bevalljam: egyik este egy tradicionális English pub-ban valami egészen mennyei gombás rizottót ettem (ez volt a kétféle alternatívát tartalmazó vegetáriánus kínálatukból az egyik) – még ha ez talán az olasz konyhaművészettel szemben „kisebbfajta szentségtörésnek” tűnik is… :-)

Szóval, relatíve csekély számú, ámde annál meghatározóbb angliai kulináris élményeim közül az egyik a smoothie volt!
A továbbiak: itt kóstoltam először görög joghurtot. Angliában gyakorlatilag minden élelmiszer áruházban kapható. Többféle is. Én – hogy, hogy nem :-) – a bio változatban utaztam. Hát… fantasztikusan finom dolog! Úgyhogy kitartóan táplálom a reményt azt illetően, hogy ez a finomság elérhető áron és egyre több helyen kapható lesz nálunk is. Másik élményem: sokkal-sokkal elterjedtebb és népszerűbb az indiai konyha, mint idehaza. Így lényegesen egyszerűbb a különböző fűszerek, indiai kenyerek vagy a paneer beszerzése… igazi kulináris tobzódás volt ez nekem!

No, de vissza a smoothie-hoz.
Nem is tudom, magyarul hogyan lehetne nevezni… ugyanis nincs igazán rá szavunk…
Egy alapvetően csak és kizárólag gyümölcsből és sokszor zöldségből (is), s tiszta – nem koncentrátumból előállított – 100%-os gyümölcsléből készített hideg (de korántsem feltétlenül jeges), egészen krémes és lágy italról van szó.
3-4-5 féle gyümölcs és sokszor zöldség sűrű és simogató, harmonikus kombinációja…
Igazi vitamin- és ásványi anyag - bomba… és valami annyira, de annyira finom!
Vannak joghurttal, (növényi) tejjel, mézzel készített verziói is, de bevallom, én ezeket nem kóstoltam. A „hagyományosból” viszont majdnem minden nap fogyasztottam!

Nekem az Innocent névre hallgató cég termékei jöttek be leginkább, mind ízre, mind a csomagolást, a cég filozófiáját tekintve.
Meg is vásároltam a receptkönyvüket jobbnál jobb smoothie-receptekkel, s bár tényleg egészen egyszerű ezeket a remekbe szabott kis italokat elkészíteni, mindezidáig – khm – nem álltam neki. Mondjuk az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nincs igazán jó turmixgépem, s az ősrégi gyümölcscentrifuga is a spájz egyik elfeledett zugában pihen…

Így nagy-nagy örömömre szolgált mikor kb. egy-két hete – egy rövidebbre tervezett vásárlás alkalmával – véletlenül belefutottam a Söbbeke cég termékeibe! Bio Smoothie – itt nálunk! Fantasztikusan finom volt a piros gyümölcsös és a cseresznyés – barackos változat is!

Úgyhogy teljes szívvel és nagy-nagy lelkesedéssel ajánlom mindenkinek, hogy ilyen mennyei kortyolnivalót készítsen!
Segítség és kedvcsináló-képpen a már említett smoothie-receptkönyvből közzé is teszek két receptet. Egy tisztán gyümölcsös és egy zöldséges verziót.

Narancs – banán - ananász smoothie

Hozzávalók: (2 nagy adaghoz)
1 zamatos ananász
1 narancs
1 banán
1 gerezd lime

Elkészítés:
Tisztítsuk meg az ananászt és vágjuk ki a torzsáját. A gyümölcs felének – gyümölcscentrifuga segítségével – préseljük ki a levét.
A másik felét vágjuk cikkekre és helyezzük a turmixgépbe. Préseljük ki a narancs levét és adjuk ezt is hozzá. Majd a meghámozott banánt is tegyük a turmixgépbe, öntsük hozzá a kifacsart ananászlevet, préseljünk rá egy kis lime-levet, végül turmixoljuk simára. Már kortyolhatjuk is!

Sárgarépa – alma –gyömbér smoothie

Hozzávalók: (1 adaghoz)
3 sárgarépa
2 alma
egy darabka (1-2 cm) friss gyömbér

Elkészítés:
Tisztítsuk meg a répát, vágjuk kisebb darabokra. Az alaposan megmosott almát vágjuk cikkekre. Gyümölcscentrifuga segítségével – préseljük ki a levüket. A répa- és almalevet keverjük össze egy kancsóban. Hámozzuk meg és reszeljük a gyömbért a kancsóba. Keverjük meg mégegyszer és már fogyaszthatjuk is!

Életelixír a tányéron

2009-02-07T15:16:00.002+01:00

A Távol-Keleten már a Ming-dinasztia idején "életelixír"-nek tekintették a shiitake gombát.
A kínai orvoslás a vérnyomás és a magas koleszterinszint csökkentésére használta.

A shiitake gomba ideális élelmiszer, hiszen rostanyagban gazdag, alacsony kalóriatartalmú, és több, a szervezet számára nélkülözhetetlen aminosav, sokféle enzim és vitamin található benne. Jelentős B-vitamin-forrás. Ásványi anyagai közül említésre méltó magas cinktartalma, ami jelentős szerepet játszik az immunrendszer aktivizálásában. Ha a gombát napsugárzás vagy UV-sugarak érik, 4–5 szárított termőtest elfogyasztása elegendő egy felnőtt ember napi teljes D-vitamin-igényének kielégítéséhez. E tulajdonság különösen vegetáriánusok számára előnyös.
Miben rejlik a csoda?
A shiitake gomba egészségvédő hatása elsősorban szénhidrát-összetételében rejlik. Számos összetett szénhidrátot, poliszacharidot mutattak ki belőle – köztük a legjelentősebb a lentinán –, amely gátolja a baktériumok és a vírusok szaporodását, és az immunrendszer erősítésével még daganatgátló hatással is rendelkezik. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a lentinán hatására egyrészt biológiailag aktív anyagok (interferon, interleukin) termelődnek, melyek ösztönzik a szervezet immunrendszerének működését, másrészt fokozzák a vérben levő falósejtek (makrofágok) aktivitását. Ez a magyarázata a gomba allergia- és gyulladáscsökkentő hatásának is.
Ma már számos külföldi kórházban az orvosok a rákos daganatok kemoterápiás kezelésével egyidejűleg shiitake kivonatot is adagolnak a betegnek, hogy csökkentsék az erős vegyszerek egészséges szövetekre és az immunrendszerre gyakorolt káros mellékhatásait.
A gomba rendszeres fogyasztása (eritadenintartalma miatt) jelentősen csökkenti a vér koleszterinszintjét, így véd a magas vérnyomás és az érelmeszesedés kialakulása ellen, továbbá szerepet játszik az agyvérzés megelőzésében.
Japánban a Tohoku Egyetemen megállapították, hogy a shiitake gomba fokozza az inzulintermelést, ezáltal csökkenti a vércukorszintet, tehát a gomba fogyasztását cukorbetegeknek is ajánlják.
Ki kell még emelni a shiitake gomba (thioprolintartalma miatt) méregtelenítő hatását, ugyanis az élelmiszerek tartósítása során felhasznált, rákkeltő nitriteket megköti. A shiitake a makrobiotikus diétában is jelentős szerepet játszik, főleg a nyákoldó és a tejtermékek, állati eredetű zsírok fogyasztása miatti lerakódásokat tisztító hatásáról ismeretes.
Hazai tapasztalatok alapján a gomba fogyasztása néhány nap alatt rendbe hozza a hurutos megbetegedéseket, kiváló köptető, hurutoldó és megszünteti a köhögést. Újabb japán és amerikai tudományos kísérletek igazolták, hogy a shiitake fogyasztása 70%-os védettséget nyújt az influenza A-vírussal szemben.
Használják még gyomorfekély, köszvény, székrekedés, különböző allergiák, aranyér, neuralgiák és szexuális zavarok kezelésére is.
A shiitake gombából készült kivonatot újabban a kozmetikai iparban is felhasználják: különböző krémekhez adagolva gyulladásos, pattanásos bőr ápolására javasolják, továbbá lassítja az öregedési folyamatot is.
(Forrás: http://www.gourmandnet.hu/, http://www.sokoldal.hu/)

Nos, ebből a csodálatos és igen ízletes kis teremtményből egy rendkívül egyszerű és ízletes ebédelnivalót alkottam.
Ez volt az első próbálkozásom a shiitake gombával, de egészen bizonyosan nem az utolsó. :-)
A fogáshoz az ötletett ez a recept adta.

A vékonyka szárú barna kalapos apróságokat a következőképpen készítettem el.

Shiitake gomba egyszerűen, zöldfűszer(ekk)el

Hozzávalók: (1 adaghoz)
10 dkg friss shiitake gomba
1 szál újhagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
kb. 2 teáskanálnyi friss, apróra vágott petrezselyem és/vagy bazsalikom (én ezúttal csak petrezselymet használtam)
2-3 löttyintésnyi szójaszósz (nálam bio shoyu)
kevéske frissen őrölt bors
pici olaj (bio repce)
bár csepp szezámolaj

Elkészítés:
A gombafejeket megszabadítom a száruktól (ezeket nem használom fel), megtisztítom, megmosom. Vékony csíkokra vágom.
Az újhagymát is megpucolom, megmosom, felkarikázom. Tisztítás után a fokhagymagerezdet apróra vágom.
A petrezselyemleveleket is alaposan megmosom, apróra metélem.
Felforrósítom a wokot. Beleöntök egy kevés repceolajat, majd rádobom az újhagymát. Mivel a zöldhagyma nagyon hamar megég, egy-két keverés után hozzáadom a gombaszeleteket, összeforgatom, majd fedő alatt kb. 5-6 percig párolom. Közben figyelek rá, s ha letapadni vagy ne adj’Isten égni kezdene, öntök alá egy pici vizet, hogy a gomba a gőzben puhuljon tovább. Mikor már majdnem kész, hozzáadom az apróra vágott fokhagymát, pirítom, s mihelyst megérzem a sülő fokhagyma jellegzetes illatát, szójaszószt locsolok rá. Tekerek rá egy kis frissen őrölt borsot, picikét még pirítom, s el is zárom a wok alatt a lángot. Összeforgatom az apróra vágott friss petrezselyemmel és pár csepp füstös ízű szezámolajjal.
Barnarizzsel körítem. Azonnal, forrón tálalom.

Trópusi reggeli

2009-01-31T19:08:00.003+01:00

Mi tagadás, a tél a legkevésbé-szeretem évszakom.
S lassan a vége felé közeledve egy picit már nehezebben viselem, s egyre jobban vágyom a melegre, a napsütésre…

Így azt gondoltam, miért ne kezdődhetne a napom egy tálkányi napsütéssel, pár kanálnyi trópusokat idéző kényeztetéssel?
A bolti kínálatban nem találtam az elképzeléseimnek megfelelő keveréket, de még a bioboltok polcain sem.
Ígyhát magam kevertem néhány perc alatt trópusi müzlit.
Hiszen jónéhány éve már, hogy egy kistálkányi müzlivel, s joghurttal indítom a napom. Persze nagyon nem mindegy, hogy ezekből milyet választ az ember, ha azt szeretné, hogy amennyire lehet -, jó, s hasznos dolgokat adjon a testének… -

Igaz, ami igaz az elgondolásomban szereplő müzli hozzávalóinak beszerzése kicsit körülményesebb, s bonyolultabb volt, mint ahogyan én azt elképzeltem. Például még a bioboltok polcain is csak kandírozott, azaz cukros (!) ananászkockákat találtam, s a natúrtermékek között fellelhető banánchipsek többsége is tartalmazott finomított cukrot, aromát…
Végül aztán, megtaláltam a kedvemre való termékeket, s ma délelőtt pár perc alatt 50 dekányi reggeli napsütést alkottam… :-)

S hogy mik kerültek bele?

Trópusi müzli

Hozzávalók (egy 50 dkg-os adaghoz)
25 dkg gabonapehely (nálam ezúttal búzapehely)
10 dkg bio banánchips
5 dkg (cukrozatlan) ananászchips
5 dkg bio kókuszchpis
5 dkg kénezetlen bio mazsola (nálam ezúttal DM-Alnatura)

Elkészítés:
A búzapelyhet egy nagy tálba öntöm. A többi hozzávalót kimérem, a banán és az ananász-chipset falatnyi darabkákra töröm. Mindent óvatosan, de azért alaposan összeforgatok. Jól záródó, fémdobozban, száraz, hűvös helyen tárolom.
Natúr joghurttal fogyasztom.

Névnapi meglepetés

2009-01-31T18:29:00.002+01:00

E héten azt mutatta a naptár, hogy bizony a nevem napja van.
S hogy miért írok erről?
Annyi dolog foglalkoztat mostanság, hogy talán túlzás lenne azt állítani, teljesen elfeledkeztem róla, de nem is igazán gondoltam rá.

A szeretteim viszont hihetetlenül kedves és figyelmes ajándékokkal leptek meg, ami megmelengette a szívemet és igazán nagyon jól esett. :-)
A fotón a gasztro-vonatkozású meglepiket örökítettem meg.

Jamie Oliver-es fűszersók. Pontosabban szólva Jamie nevével fémjelzett nagy szemű himalaya kristálysó örlőfejes kis üvegben és kakukkfüves-citromos-babéros fűszersó sintén örlőfejes tartóban. Jamie Oliver az üvegcsén, ízletes, s egészségtudatos tartalom – kell ennél több egy reformtáplálkozás iránt elkötelezett Jamie-rajongónak? :-))))))

Magas kakaótartalmú gyömbéres (fair trade!) biocsoki…

S egy végtelenül dekoratív s gusztusos, olyan igazán kézbevaló kis vega-szakácskönyvecske, s ami még fontosabb: remekbe szabott receptek találhatók benne!

Mit mondhatnék még?
Mégegyszer nagyon köszönöm! :-)

Sült rizs kesudióval

2009-01-26T19:01:00.003+01:00

Igazán remekbe szabott kis egytálétel ez a fogás… vagy különleges köret… :-)

Szemet gyönyörködtető, ropogós és ízletes.
Ropogósságát a pirított rizsnek és az aranyszínűre pirult kesudiónak köszönheti.

A kesudió egyébként is – de azt hiszem, ezt itt a blogban már említettem is –a gyengém. Ropogós, ugyanakkor mégis édes és krémes… megunhatatlan…
Így – azon túlmenően persze, hogy gyakran elmajszolgatok pár szemet (természetesen a natúr változatot) egy kis kényeztetés gyanánt – nagyon szívesen teszem hirtelen sült, főtt, pirított fogásokba is. Mindig örülök, ha kesudiós receptre bukkanok, s amennyiben így történik, nem sokáig várat magára a megvalósítás sem.

Ezúttal ezt a receptet alakítottam át. A következőképpen.

Sült rizs kesudióval

Hozzávalók (1 adaghoz)
½ dl barnarizs (én bio gyorsfőzésű változatot használok)
1 kisebb vagy ½ nagyobb cukkíni
¼ piros húsú kaliforniai paprika
1 szál újhagyma
1 maroknyi kesudió
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A rizst kimérem, szűrőben alaposan átmosom. Egy lábaskában kevés olajat hevítek, megpirítom rajta a rizst, majd felöntöm bő kétszeres mennyiségű vízzel. Sózom. Ha felforrt, kis lángra veszem alatta a gázt, s fedő alatt kb. 15-20 perc alatt puhára párolom.
Ezalatt az idő alatt előkészítem a zöldségeket. A hagymát megpucolom, megmosom, felkarikázom. A cukkínit is megmosom, felkockázom. A paprikát – miután megmostam – én meg is szoktam hámozni (ez persze elhagyható), majd pici kockákra vágom.
Ha a barnarizs megfőtt, elzárom alatt a gázt, tekerek rá frissen őrölt borsot, összeforgatom, s hűlni hagyom.
Felhevítem a wokot, s mikor már tűzforró, szárazon beledobom a kesudiót, s egy kicsit megpirítom. Kiszedem, félreteszem.
Kevés olajat öntök a wokba, rádobom a cukkíni-kockákat, átforgatom, sózom. Mikor aranybarnán kezdenek tündökölni, hozzáadom a paprikát, s legvégül az újhagymát. Ekkor már csak néhányat keverek rajta, mert a zöldhagyma hamar megég. Belekeverem a párolt rizst, s a wok tartalmát 2-3 perc alatt összepirítom. Az utolsó 1 percre hozzáköltöztetem a pirított kesudiót is.
Frissen, tálkákba szedve kínálom. De remek munkahelyre-másnapra-elvivős fogás is.

Juhtúróval töltött gomba

2009-01-24T15:44:00.003+01:00

Végre, végre!
Sikeresen túlestem a vizsgáimon, így hosszú idő után – nekem legalábbis meglehetősen hosszúnak tűnt – újra alkothattam a konyhában! :-)

Olyan étel ez, amit már nagyon régen ki szerettem volna próbálni, sokszor láttam étlapokon szerepelni, s tudtam, hogy gyakorlatilag egy klasszikusról van szó, de még sohasem kóstoltam. Tegnap azonban sikerült a piacon friss barna csiperkét és bio-juhtúrót szerezni, elérkezett hát a megvalósítás ideje!

A juhtúrót egyébként is kedvelem, a pikáns-sós íze miatt, mely annyira jellegzetes, hogy különösebben erős fűszerezést már nem igényel az étel, az ízharmóniára csak rá kell segíteni egy picit! Ez a bio-változat pedig valóban nagyon finom, s egészen krémes…
Igazán jól sikerültek a kis kalaposok! Anyu és Mama – akik az esetek többségében kissé gyanakodva, s furcsán nézegetnek a tányéromra kerülő ételekre – is szívesen fogyasztották, mi több! Ízletesnek találták! Bevallom ez jól esett, s igencsak örültem – pláne, hogy először készítettem. :-)

Juhtúróval töltött gomba

Hozzávalók (9 gombához, 1 személyre 3-4 gombafejet lehet számítani)
9 nagy csiperke gomba (nálam ezúttal barna csiperke volt)
8-10 dkg juhtúró (bio-t használtam)
1-2 teáskanál tejföl (ebből is a bio-változatban szoktam utazni, ezúttal sajnos nem volt itthon, csak „hagyományos”)
kevés olaj (bio repce)
só (himalaya)
frissen őrölt bors
1 csapott mokkáskanál szárított kakukkfű

Elkészítés:
A gombákból óvatosan kitöröm a tönköt. Megpucolom, megmosom. A kalapokat félreteszem. A szárakat apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, rádobom az apróra metélt gombaszárakat, megpirítom, mikor már majdnem kész, hintek rá egy kevés sót, tekerek rá frissen őrölt borsot, s hozzáadom a kakukkfüvet (isteni fűszer, s gombával valami mennyei!). Összeforgatom, aláöntök egy kevés vizet, s fedő alatt 3-4 perc alatt puhára párolom az ekkora már aranybarna kis gombaalkatrészeket. Félreteszem hűlni.
Egy sütőlemezt vagy tepsit vékonyan kiolajozok, s lemezkékkel felfelé ráültetem a gombakalapokat. Óvatosan sózom, borsozom mindegyiket.
Ekkorra már a pirított-fűszeres gombaszárak is biztosan langyosra hűltek. Tálba teszem a juhtúrót, elkeverem a gombaaprólékkal, s épp csak annyi tejfölt adok hozzá, hogy kellemesen krémes legyen a massza.
Mindegyik gombafejre kb. 1 púpozott mokkáskanálnyi tölteléket teszek (tényleg elég ennyi, hiszen pikáns-fűszeres töltelékről van szó), amit nem kenek rajta teljesen szét. Inkább a kalapok közepére helyezek egy-egy csinosabb kupacot, tekintettel arra, hogy hő hatására túró kicsit megolvad majd, a gomba pedig vizet veszít, s picikét összemegy.
Amint ezzel elkészültem, már mehetnek is az előmelegített forró sütőbe, ahol kb. 25-30 perc alatt alul ropogósra, felül pedig krémesen pikánsra, s pirosra sülnek.
Jó sok friss petrezselyemmel elkevert barnarizzsel körítem.
(Anyu szerint remekül illik hozzá a friss zöldsaláta is.)

Ölelés az éterből

2009-01-21T10:31:00.013+01:00

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Kata ajándékozott meg egy öleléssel, s mi tagadás, igazán örömet szerzett vele! Ezúton is köszönöm! :-)
Igazi XXI. századi, s egészen különös módja az összetartozásnak ez a (gasztro)blogolás során növő, alakuló, formálódó közösség. Aminek nagy-nagy örömmel, s lelkesedéssel igyekszem minél hasznosabb tagja lenni! :-)

A legjobbkor érkezett Katától az ölelés, hiszen, az utóbbi hetekben nem nagyon volt időm a főzésre, különböző gasztro-ténykedésekre, s emiatt a blogba is régen írtam már. Így keresve sem találhatnék kellemesebb, s jobb témát e bejegyzéshez, mellyel elindítom a 2009-es évet – blogolásilag is. Az meg már csak hab a (vega)tortán, hogy ez egyben a 100. postom is! :-)

Nagy-nagy ölelés kíséretében továbbítom a barátságszalagot – tudom, hogy már kaptak, de ez ebben a játékban, nem számít, hiszen az embernek több barátja is lehet :-) - Katának, Siccikének, Dulminának, Nanának, Verának, Renátának, Bridge-nek, és Norcinak.

Ünnep utáni tofu

2008-12-28T15:08:00.003+01:00

A karácsonyi tofusült – készítés után maradt még a hűtőben egy kevés füstölt tofu.
Valamilyen egyszerű és gyors, ám de finom ebédet szerettem volna. Valami olyat, amihez felhasználhatom a maradék tofut (aminek ezt az enyhén füstölt változatát is nagyon kedvelem) és nem kell hozzá túlságosan sok és sokféle más egyéb hozzávaló. Egyrészt azért, hogy könnyen és gyorsan elkészüljön, másrészt pedig azért, mert mi tagadás, így ünnepek után se a hűtő, sem pedig a kamra nem funkcionál a szezonális friss zöldségek bőséges tárházaként…

Végül, ez az egyszerű, ám de annál nagyszerűbb és finomabb étel kerekedett ki az egészből. :-)

Spagetti chilivel, petrezselyemmel és füstölt tofuval

Hozzávalók: (1 adaghoz)
kb. 7 dkg teljes kiőrlésű spagetti
kb. 10 dkg füstölt tofu
1-2 evőkanál apróra vágott friss petrezselyem
½ szárított piros chilipaprika
kevéske olaj (bio repcét használok)
só (himalaya-t használok)

Elkészítés:
Egy nagyobbacska fazékban, odateszek vizet a tésztának. Mikor felforrt beleszórok jó fél teáskanálnyi sót és beleengedem a félbe tört spagettit. Amíg a tészta fő, előkészítem a többi hozzávalót.
A füstölt tofut kb. 1X1 centis kockákra vágom.
A petrezselymet alaposan megmosom, kissé megtörölgetem, apróra metélem.
A chilipaprikát, mozsárban megtöröm.
A repceolajat a kezem ügyébe készítem.
Mikor a tészta megfőtt, leszűröm, de a főzővizéből megtartok egy keveset.
Abba a fazékba, amibe a tésztát főztem – csak, hogy ne kelljen annyit mosogatni :-) - kevéske olajat öntök és beleszórom az apó darabokra tört chilit, a fűszeres olajra szedem a tésztát és adok hozzá egy keveset a főzővízből is. Az egészet átforrósítom, majd elzárom alatta a gázt és összeforgatom a friss petrezselyemmel.
Egy kisebb serpenyőben egy csepp olajat hevítek, s 1-2 perc alatt minden oldalukon aranysárgára és ropogósra pirítom a tofukockákat. Óvatosan a fűszeres spagettihez keverem őket.
Az ily módon már el is készült ételt azonnal, forrón tálalom.

Karácsonyi menü – chez Adéle

2008-12-25T12:28:00.004+01:00

Előző bejegyzésemben írtam a tervezett karácsonyi menüről, s arról, hogy csak „élesben” lesz módom kipróbálni.
Nos, jelentem, egészen jól sikerült!!! :-)

Tofusültet és krumplisalátát csináltam. Alapvetően mindkettő Biochef-es recept.
Igazán egyszerűen, s gyorsan elkészülnek, mindazonáltal látványnak sem utolsók! :-D
A „valamilyen sült” számomra mindig ünnepi hangulatot idéz, a burgonyasaláta pedig amolyan „igazi karácsonyi” étel (én zeller és ecet nélkül készítettem – ugyanis egyiket sem kedvelem).

Íme a fotók, és a receptek.

Krumplisaláta

Hozzávalók: (2 adaghoz)
4-5 szem burgonya (erre a célra legmegfelelőbb az ún. kiflikrumpli)
3 szál újhagyma
extra szűz olíva olaj
frissen facsart citromlé
só (nálam himalaya)
kevés frissen őrölt bors

Elkészítés:
A burgonyát héjában megfőzöm, picit hűlni hagyom, megpucolom, majd megvárom, míg teljesen kihűl.
Ezalatt a zöldhagymákat megtisztítom, megmosom, szeletkékre vágom.
Egy nagyobbacska tálban homogénre keverem az olíva olajat a citromlével (itt nem igazán tudok pontos mennyiséget adni, a lényeg az, hogy az olaj és a citromlé aránya kb. 3 az 1-hez legyen. Én úgy szeretem, ha az öntet épp kellemesen, vékonyan vonja be a krumplifalatkákat), a sóval és a frissen őrölt borssal.
Az újhagymát is elkeverem benne, végül óvatosan beleforgatom a vékony karikákra vágott burgonyát. Mikor az olajos-citromos fűszeres keverék, már minden krumpliszeletet bevont, egy csinos tálba szedem a salátát, a tetejére szórok még egy kevés újhagymát és díszítésül tekerek még rá egy kevés borsot (bors gyanánt minden ételhez színes borskeveréket használok, ezért töltheti be a díszítés funkcióját is, az ízharmóniáról már nem is szólva :-).
Tálalásig behűtöm.
Érdemes már fogyasztás előtt néhány órával elkészíteni, hogy az ízek összeérjenek, s a dressing kellemesen átjárja a krumplit.

Tofusült

Hozzávalók (2 nagyobb, ill. 3 kisebb adaghoz)
30 dkg natúr tofu
10 dkg füstölt tofu
1 közepes fej hagyma
2 dundi gerezd fokhagyma
1 púpos teáskanál (vagy még egy picit több) édes pirospaprika
1 jó késhegynyi őrölt kömény
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

A hagymákat megpucolom, megmosom. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A tofukat pépesre darálom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajon aranysárgára pirítom a hagymát, majd lehúzom a tűzről és belekeverem a pirospaprikát. Kevés vízzel felöntöm, sózom, visszaköltöztetem a gázra, megvárom, míg felforr, s fedő alatt 5-10 perc alatt összeforralom (ezalatt az idő alatt még tovább puhul a hagyma, s egészen krémes gyönyörű piros színű fűszeres alapot kapok).
Ezt követően elzárom alatta a lángot, belenyomom a fokhagymát, hozzászórom a köményt, elkeverem.
Jöhet bele a tofu, amit jó alaposan összedolgozok, gyúrok a fűszeres alappal.
Egy kicsinyke pástétomformát kikenek repceolajjal, s belenyomkodom a masszát (a nyomkodásnak az a célja, hogy ne maradjanak „lyukak”).
Pár perccel korábban begyújtott sütőbe tolom, s készre sütöm. Nálam ez kb. 30 percet vesz igénybe. Akkor van kész, mikor a tetején ropogós, piros kéreg képződött.
A formában hagyom kihűlni. Majd óvatosan körbe vágom, s egy határozott mozdulattal kiborítom a formából.
Éles késsel kiválóan szeletelhető.

Boldog Karácsonyt!

2008-12-24T10:31:00.006+01:00

Szeretem a Karácsonyt, megmelengeti a szívemet.
Örömmel készülődöm rá minden évben: szeretem kigondolni, mivel lephetem meg a számomra kedves embereket, a beszerzőkörutakat, mikor e gondolataim konkrét formát öltenek, az ünnepi vásárokat járva beszívni a forralt bor és a fahéj illatát, becsomagolni az ajándékokat, s a szeretteim arcát látni, mikor kibukkan a papírból a meglepetés.

S természetesen a Karácsonnyal együtt járó konyhai sürgölődést is szeretem!
Tudom, ez a blogon sajnos nem igazán látszik, az elmúlt bő két hét – vizsgaidőszak lévén – ugyanis tanulással telt.
Így az ajándékokat is beszereztem már december elején, s karácsonyi „próba sütés-főzést” sem csináltam. No, de sebaj, majd ma élesben…!
Ebből a szempontból, talán épp szerencse, hogy a családban egyedül én vagyok vegetáriánus, s a reformtáplálkozás lelkes híve, így ha elrontok valamit, csak én maradok éhen. :-D
A tervezett ünnepi menüm: tofusült és krumplisaláta. Majd beszámolok róla, hogyan sikerült!
Sütni – nagy bánatomra – ezúttal nem sütök. Ennek kisebb részben az időhiány, nagyobb részben az az oka, hogy a gázsütőnk gyakorlatilag teljesen megbolondult: eddig alul égetett és felül nem sütött, most épp fordítva, a süti teteje már egészen sötétbarna, az alja meg a közepe pedig konkrétan nyers marad. :-( Ennek következtében bioboltban vásároltunk bio-reformos bejglit és a reformcukrászattól szaloncukrot.
Mindezek ellenére én abszolút lelkes vagyok, s bízom benne, hogy jóízű ételek kerülnek ma este az asztal(om)ra! :-)

S hogy mire jó még a gasztro?
Idei ajándékaimat fahéjjal és szárított narancskarikával díszítettem, s az egész csomagolást a természetesség jegyében képzeltem el.
Íme, az eredmények! :-)

Ezekkel a fotókkal kívánok Szép Ünnepet az összes gasztroblogger-kolleginának és kollégának, s minden olvasómnak!

Szárított paradicsomos árpagyöngy

2008-12-07T18:43:00.003+01:00

Hát… ennyire finomat már rég főztem!
De nem, nem! A dicséret sajnos nem nekem szól… hanem Kaldeneker Györgynek.

Mivel az olajban eltett szárított paradicsomot rendkívüli módon kedvelem, s árpát (vagy ahogyan nálunk családilag nevezik: gerslit, illetve burist) is már az idejét sem tudom, mikor ettem, pedig azt is nagyon szeretem, gondoltam, kipróbálom ezt a Kaldeneker-féle receptet.

Elkészítettem, másnap a munkahelyemen kinyitottam a varázsdobozt, s… hm…nyammmm! Az eredmény messze túlszárnyalta várakozásaimat!!!
Még szerencse, hogy kapásból két adagnyit csináltam, s egészen biztos vagyok benne, hogy gyakran készítek majd ilyet.
Első nap „csak úgy magában”, másnap egy kis reszelt bio parmezánnal megszórva eszegettem, de igazán finom lehet egy jó salival is.

Próbáljátok ki! Tényleg! :-)

Én a következőképp készítettem.

Szárított paradicsomos árpagyöngy

Hozzávalók (2 adaghoz)
bő 1 – 1 ½ dl árpagyöngy
2-3 szál új- vagy zöldhagyma
6-8 db olajban eltett szárított paradicsom
¾ - 1 zöldségleveskocka (a Rapunzel bio leveskockáját használom)
kevés olaj (pl. bio repce)
frissen őrölt bors

Elkészítés:
Az árpagyöngyöt szűrőben, folyóvíz alatt, alaposan átmosom, lecsepegtetem.
A hagymát megpucolom, leöblítem, kicsiny karikákra szelem.
A szárított paradicsomokat kihalászom az olajból, s aprócska kockákra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, s megpárolom rajta a hagymát. Ezután kerül bele az árpagyöngy és a szárított paradicsomkockák. A gersli mennyiségéhez képest négyszeres mennyiségű vízzel felöntöm, beledobom a folyadék mennyiségének megfelelő darabka leveskockát (annak ismeretében, hogy fél liter vízhez 1 kocka szükséges), s frissen őrölt borsot tekerek rá (a leveskocka miatt, külön sózást már nem igényel), felforralom. Ha felforrt, lefedem, s kis lángon addig főzöm, amíg az árpagyöngy az összes folyadékot magába szívja. Ez kb. 50 percig tart, de ezalatt gyakorlatilag – egy-két ránézést leszámítva - semmi dolgom vele. Ugyanakkor ennek az ételnek kimondottan „jól áll”, ha egy kicsit leveses marad, így még ez az 50 perc sem biztos, hogy kell…
Azonnal tálalom vagy másnap a munkahelyemen kedélyesen elfalatozom.
(Az árpáról a legtöbb helyen azt olvastam, hogy két és félszeres, háromszoros vízben kell főzni, de nekem simán „megivott” négyszeres mennyiségű folyadékot, s az olvasottaknál és a Kaldeneker György receptjében írtaknál ez több ideig is, kb. 50 percig tartott. Az eredeti recepttel ellentétben én nem folyamatos kevergetés mellett készítettem az ételt, így jóval kevesebb volt vele a macera, s a végeredmény így is hihetetlenül finom lett!)

Megint hajdina – ezúttal diósan, meggyesen

2008-12-07T17:56:00.004+01:00

Nemrégiben írtam a hajdináról, ami továbbra is nagy kedvencem, s már rég készültem kipróbálni „édesen”.

Az utóbbi időben azt veszem észre magamon, hogy egyszerű, „letisztult” ételekre vágyom. Újra és újra felfedezem, rácsodálkozom, milyen ízletesek tudnak lenni a különböző gabonák (barnarizs, árpa, bulgur, kuszkusz, köles, hajdina – mind egy-egy külön karakter és textúra)– „sósan” egy-két jófajta fűszerrel, zöldségekkel, „édesen” pedig kevéske mézzel, olajos magvakkal, egy-két kocka jó minőségű magas kakaótartalmú étcsokival, mákkal, kókusszal, friss vagy aszalt gyümölcsökkel.
Annyira egyszerű, mégis nagyszerű! :-)
Odateszem az éppen kívánt gabonát főni, s amíg magába issza a folyadékot, semmi, de semmi dolgom vele. Az utolsó percekben előkészítem a belekerülő magokat, gyümölcsöket, zöldségeket (ha ezek is párolást igényelnek, amíg a gabona megfő, ezek is elkészülnek), összekeverem, s már kész is.
Ezek az ételek igazán ízletesek, s valahogyan azt érzem, hogy jót adok velük a testemnek.

Persze, mindez nem jelenti azt, hogy konyhai kísérletező kedvem alább hagyott volna, hiszen egyrészt fentebb említett koncepcióban is végtelen számú lehetőség rejlik, másrészt pedig biztos, hogy számtalan bonyolultabb és extrább fogást is kipróbálok majd, de a „mindennapokra” – azt gondolom – igazán kiváló ételek ezek. S ami még fontos: gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt elkészülnek, mint egy levesporból előállított leves, mirelit pizza, ugyancsak porból gyártható lasagne, gombóc, palacsinta. S mekkora különbség!
A sokféle gabonából és zöldségekből, magokból, gyümölcsökből tehát egész gyorsan varázsolható pl. egy gyors vacsora, de a hűtőben 2-3 napig is remekül elvannak ezek az eledelek, s hőt bíró dobozkában szállítva, tápláló, igazán ízletes és jótékony hatású munkahelyi ebédként szolgálhatnak.

Nos, miután leírtam, evésileg hogyan is vagyok mostanság… :-), postolom gyorsan a hajdinás finomságot, amit a minap készítettem.
Az „édes” jelzővel kapcsolatban az idézőjel annak szól, hogy az egy teáskanálnyi méztől nem lesz igazából édes az étel, ráadásul belekerül még a kellemesen fanyar meggy és a dió is – csak valahogy a magyarban „édes” ételnek nevezzük azt ami nem kimondottan sós…

Hajdina meggyel és dióval

Hozzávalók: (1 adaghoz)
bő ½ dl hajdina (én a sötétbarna bio változatot használom)
kevéske olaj (pl. bio repce)
1 teáskanálnyi méz
néhány csipet mézessütemény fűszerkeverék (vagy őrölt fahéj, szegfűszeg, gyömbér – ami szimpatikus)
1 maroknyi friss dióbél
2-3 evőkanálnyi meggy (friss híján, ezúttal bio meggybefőttet használtam – kizárólag vizet, nádcukrot és meggyet tartalmaz)

Elkészítés:
A hajdinát szűrőben folyóvíz alatt alaposan megmosom.
Egy lábaskában kevés olajon megpirítom a hajdinaszemeket, s felöntöm kb. 3,5-szeres mennyiségű vízzel, ha felforrt, lefedem, s kis lángon kb. 20-25 perc alatt puhára főzöm.
Ezalatt száraz serpenyőben illatosra pirítom a diót, durvára vágom.
Miután a hajdina elkészült, s elzártam alatta a lángot, belekeverek 1 teáskanálnyi akácmézet (ezzel nem főzöm, hogy a méz értékes tápanyag- és ásványianyag-tartalmából minél több megőrződjön), s ízlés szerint mézessütemény fűszerkeveréket.
Összeforgatom a rusztikusra darabolt, illatos dióval és a meggy nagy részével, meggyszemekkel díszítem.

Spenótos tészta fűszeres fetával és friss paradicsommal

2008-12-07T17:05:00.004+01:00

Ugye milyen jól hangzik? S talán kissé bonyolultnak is tűnik…
Nos, úgy kb. 15 perc elkészíteni.

Dulminától kaptam kedvet a kifőtt tészta + nyers feltét kombinációhoz.
Kipróbáltam, s abszolút bejött!
Talán a legjobb választás egy zűrös és fárasztó nap után, mikor fáradtan és éhesen hazaesve, az ember lánya valami extragyorsan a tányérra varázsolható, mégis friss alapanyagokból (félkész termékek, tartósítószerek, E-számok és társaik kíméletlen mellőzésével) készülő meleg ételre vágyik.

A képen látható finomság tényleg negyed óra alatt s olyan egyszerűen készült, hogy talán „enyhe túlzás” is ilyen hangzatos nevet adni neki, s postolni itt a blogban.
Én most mégis ezt teszem, hiszen sokszor a legegyszerűbb ötletek a legjobbak, ételek a legfinomabbak…

Nos tehát.
Sós vízben kifőztem egy kis Rédei-féle bio spenótos tönköly kockatésztát (azért kedvelem, mert nagyon hamar megfő, s azon túlmenően, hogy szerintem tökre jól néznek ki a zöld lapocskák, az ízük is nagyon kellemes, valóban érezni a spenótot), leszűrtem, s egy csepp olívaolajjal elkevertem. Tányérra szedtem.
A tetejére oregánóval és bazsalikommal fűszerezett fetakockákat szórtam (beismerem, ezúttal még annyi dolgom sem volt, hogy a fetát felkockázzam és fűszerezzem. Ugyanis egy nagyon helyes kis termékre bukkantam: csökkentett, csupán 10%-os zsírtartalmú fetakockák, sós lében, bazsalikommal és oregánóval fűszerezve. A konstrukcióhoz egy merítőkosárka is tartozik, így tényleg csak annyi volt a teendőm, hogy a sajtkockákat a tészta tetejére szórjam).
Cikkekre vágott friss (mézédes, piaci) paradicsommal körítettem.
Elégedetten eltüntettem. :-)

Pásztorhajdina

2008-11-28T18:46:00.004+01:00

Viszonylag ritkán fordul elő velem, hogy valamilyen magyaros ízvilágú ételre vágyom, ám a napokban ez utóbbi történt.
Így, mikor olvastam a „krumplis hajdina” névre hallgató receptet a Biotippek oldalon, egyből tudtam, hogy ezt nekem ki kell próbálnom.

A hajdinát – bár nem írtam még róla – egyébként is nagyon kedvelem. A „hántolt, sötétbarna”, azaz az enyhén pirított (természetesen bio :-) változatot szoktam venni. A sötétbarna szemecskéknek van egy rendkívül jellegzetes illata és íze, amit én nagyon-nagyon szeretek.
Azért nem került még fel hajdinás étel a blogra, mert be kell valljam, ezeket rendkívül egyszerűen készítem el: a hajdinát szűrőben alaposan átmosom, kevés olajon átpirítom, majd bő háromszoros vízben fedő alatt kb. 20-25 perc alatt készre főzőm, s fele-fele arányban összekeverem falatnyi darabokra vágott párolt zöldséggel, olyanokkal amikhez épp kedvem van. Sózom, esetleg picit még fűszerezem és már eszem is. Mostanában készülök a hajdinát kipróbálni édes változatban is!
Egy szó mint száz: a hajdina (más néven pohánka) gyorsan elkészíthető és rendkívül ízletes, tápláló, s egészséges gabona. Illetve miket is beszélek?! Nem gabona, hiszen a keserűfűfélék családjába tartozik.

S hogy mit érdemes még tudni róla?
A hajdina értékes magja mind makro-, mind pedig mikroelem összetevőit tekintve kiváló beltartalmi értékekkel jellemezhető. A pohánka jellemző tápanyaga, a többi gabonaféléhez hasonlóan, a szénhidrát, amely 56-77%-ban keményítő, 17-20%-ban élelmi rost, ennek 12-17%-a cellulóz, valamint hemicellulózt és lignint is tartalmaz. Elmondhatjuk, hogy a hajdina rosttartalma a hagyományos táplálkozásban fellelhető egyéb gabonafélék rosttartalmához viszonyítva kiemelkedően magas, 25,7 g/100 g termés, míg ez az érték a búzánál (Graham liszt) csak 11,71 g/100 g termék. A hajdina beépítése a korszerű táplálkozás elemei közé, magas élelmirost-tartalmánál fogva tehát igen kedvezőnek mondható. Zsírtartalma kis mértékben magasabb (1,9 g/100 g termék), mint a búzaliszté (1,3 g/100 g), jelentősége, azonban magas, mintegy 77%-os telítetlen zsírsavtartalmában rejlik.
Ásványianyag-tartalmát tekintve a többi gabonaféle hasonló értékeivel összevetve igen magas kalcium- (324 mg//100 g) és magnézium- (85 mg/100 g) tartalommal rendelkezik. Előnye még kifejezetten alacsony nátrium- (4,4 mg/100 g) és viszonylag magas káliumtartalma (324 mg/100 g) is. A nyomelemek közül vasban, rézben és cinkben gazdag.
Vitamintartalmát tekintve elmondható, hogy a hajdina igen értékes vitaminforrás, mivel a B-vitamincsoport majdnem minden tagját tartalmazza. Tokoferol (E-vitamin), riboflavin (B2-vitamin) és tiamintartalma (B1-vitamin) jelentős.
Ezen tápanyagokon kívül kedvező élettani hatással rendelkező biológiai anyagokat is tartalmaz. Ilyenek pl. egyes antioxidáns hatású flavonoidok és a rutin (P-vitamin vagy antipermeabilitási faktor), amely kiváló gyógyszere a kapilláris vérzéseknek és a sugárterápia okozta egészségkárosodásoknak. Magas rutintartalma miatt őseink a hajdinát a magas vérnyomás kezelésére gyógynövényként használták.
Forrás: http://www.elelmezesvezetok.hu/szamok/05/02/12.htm

A hajdina dicsérgetése után, most már valóban rátérek mit is készítettem a napokban belőle.
Ott tartottam, hogy magyaros ízvilág. A weboldal, ahol a receptre leltem, azt írta, hogy a „krumplis hajdina” gyakorlatilag a pásztortarhonya mintájára készül. Azzal a rendkívül szimpatikus különbséggel, hogy tarhonya helyett hajdina kerül bele, a kolbász pedig –természetesen :-) - kimarad.
A maga egyszerűségében és rusztikusságában nagyszerű étel!
Én savanyúsággal – jelen esetben csalamádéval – fogyasztottam, de nagyon finom magában vagy (más, esetleg uborka-) salival is.

Pontos mennyiségeket az eredeti recept nem adott, s valóban, az ötlet és az elkészítési metódus itt igazán a lényeg. Ennek ismeretében már mindenki eldöntheti, hogy - a potenciális fogyasztók számának és étvágyának ismeretében – mennyit szeretne belőle készíteni.
Azért én leírom, egészen pontosan hogyan is csináltam… :-)

Pásztorhajdina

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 dl hajdina
3 közepes vagy 4 kisebb krumpli
1 közepes fej hagyma
pici olaj (bio repcét használok)
kb. 1 teáskanál pirospaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya-t használok)
leheletnyi chilipor

Elkészítés:
A hagymát és a krumplikat megpucolom, leöblítem.
A hagymát apróra, a krumplit kis kockákra vágom.
A hajdinát folyó víz alatt, szűrőben alaposan átmosom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, rádobom a hajdinát, s folyamatos keverés mellett addig pirítom, amíg az átöblítésből maradt víz teljesen elpárolog, s megérzem a jellegzetes illatát. Ekkor hozzáadom az apróra kockázott hagymát, s szintén folyamatos keverés mellett, megfonnyasztom (ezalatt a hajdina is pirul még egy kicsit).
Egészen kis lángra veszem a gázt, rászórom a pirospaprikát, átkeverem, s felöntöm bő 3 dl vízzel (az a lényeg, hogy a folyadék bőr háromszorosa legyen a hajdina mennyiségének). Hozzáadom a krumplikockákat. Tekerek rá frissen őrölt borsot, sózom, s hintek még rá egy leheletnyi chiliport (ne legyen csípős, csak éppen kissé pikáns az étel).
Ha felforrt, kis lángra veszem alatta a lángot, lefedem és ezek után már csak várnom kell: a hajdina kb. 20-25 perc alatt magába szívja az illatos-fűszeres folyadékot, s ennyi idő alatt a krumplikockák is megfőnek.
Persze azért menet közben nem árt ránézni egyszer-kétszer. Elsősorban azt ellenőrizendő, nem kell-e hozzáönteni még egy kis vizet. Ezúttal nálam még kb. 1 decinyi ment bele, mert ez az étel szerintem picit „szaftosabban” finom, de ez már tényleg ízlés dolga!
Egyszóval, 20-25 perc múlva el is készül a „magyaros” finomság, ha szükségesnek érzem, utánafűszerezek, s már tálalhatom is. Ugyanakkor ez is remekül „másnapra eltehető”, szállítható, munkahelyen melegíthető étel!

Kelbimbós rakottas

2008-11-23T17:53:00.002+01:00

A kelek közül picit talán jobban kedvelem a kelkáposztánál a kelbimbót.
Remek zöldség: enyhén édeskés, ugyanakkor mégis karakteres ízű, kívül haragos-, belül pedig egészen halványzöld színű tüneményes kis gömböcskék.

Ebben az ételben a krumplival alkot - már-már klasszikusnak mondható – párost. Ha úgy tetszik, egy kicsit különlegesebb, a megszokottól eltérő, no meg persze egészségesebb :-) alternatíva a klasszikus kelkáposzta főzelékre.

Igazán könnyen és gyorsan elkészíthető, munkahelyre nagyszerűen elvihető és melegíthető étel. Másnapra az ízek csak még jobban összeérnek.
Tálalóedénybe, tányérra szedve sajnos nem a legmutatósabb fogás (ezért tettem fel róla két fotót is), hiszen a fűszeres tejszín – amiben a kelbimbó és a krumpli zamatosra sül – nem tartalmaz semmilyen kötőanyagot (pl. tojást vagy lisztet), ezáltal nem lesz „vágható”, szeletelhető a végeredmény. Így az is teljesen járható útnak tűnik, hogy az ember lánya már eleve olyan edényben süti, amiben később majd tálalni szeretné.

A recept eredetijére a Maxima internetes oldalán bukkantam, s apróbb változtatásokat eszközölve, én a következőképpen készítettem.

Kelbimbós rakottas

Hozzávalók (2 adaghoz)
4 burgonya
kb. 20 szem apróbb kelbimbó
kb. 1,5 dl zöldségleves (a Rapunzel bio zöldségleves kockájából készítem)
2 dl tejszín (bio zabtejszínt használok)
1 teáskanál édes pirospaprika
1 szárított chilipaprika
frissen őrölt bors
só (himalaya-t használok)
kevéske olaj (bio repcét használok)
opcionális: egy kevés teljes kiőrlésű kenyérmorzsa a tetejére – ha épp van otthon

Elkészítés:
A krumplikat megmosom, héjában megfőzöm, lehámozom és félreteszem egy picit hűlni.
Amíg a burgonya fő, a kelbimbót megtisztítom és kb. 15-20 perc alatt puhára, de ugyanakkor még kellemesen roppanósra párolom, a főzővizébe egy leveskockát dobok. Mihelyst megfőtt, leszűröm.
Egy lábaskában leveskockából kevés zöldséglevest csinálok és a kezem ügyébe készítem.
A langyos krumplit felkarikázom és hajszálvékonyan kiolajozott kisebb sütőtálban vagy tepsiben csinosan elrendezem, majd elosztom a tetején kis zöld bimbókat.
Egy tálkában összekeverem a tejszínt a pirospaprikával, borssal, - előzőleg mozsárban megtört – chilipaprikával és egy picike sóval. Majd hozzáöntök, keverek annyi zöldséglevest, hogy még kellemesen krémes, de már „önthető” mártást kapjak. (Ha zöldséglevest használok ételkészítéshez, általában már nem sózok, mivel azonban a krumpli főzővizét ez esetben nem sózom, a mártás a hozzáadott zöldségleves ellenére elbír még egy kevés sót. De mindez persze ízlés, ízlelőbimbók dolga.)
A zöldségekre öntöm a fűszeres tejszínes szószt, s ha van otthon, egészen vékonyan megszórom a tetejét egy kevés teljes kiőrlésű kenyérmorzsával (ezúttal teljesőrlésű tönkölymorzsa volt) és előmelegített forró sütőben kb. 30-35 perc alatt készre sütöm.
A sütési idő végére a tejszínes szósz kellemesen krémesre sűrűsödik, az étel tetején a morzsa pedig finom ropogós és aranyszínű lesz.

Gajjar bhaji

2008-11-08T18:33:00.003+01:00

Nagyszerű indiai étel: édeskés ízű sárgarépa és zamatos, egészen valószerűtlenül átpuhuló, ugyanakkor mégis roppanós kesudió párosa pikáns, fűszeres szószban.

A sárgarépának, s kiváltképp a kesudiónak, no meg persze az indiai konyhának :-) igen nagy rajongója vagyok, így már első olvasatra beleszerettem a receptbe.
Az utóbbi időben egyébként is előszeretettel fedezem fel a diófélék hasznosítási lehetőségeit különböző ételekben. Vagyis, hogy a maguk természetességében, „natúrságában” is mennyei csemegét jelentő egészséges kis olajosok (pl. földimogyoró, dió, kesudió) milyen különlegessé, esztétikussá és persze finommá tudnak tenni egy-egy fogást…

Egyszerűen, s gyorsan elkészíthető étel, mint az indiai vegetáriánus fogások általában. S ami nem várt felfedezés volt vele kapcsolatban: másnap sokkal-sokkal finomabb!
Jónéhányszor tapasztaltam már, hogy a rakott ételek, raguk íze másnapra teltebbé, harmonikusabbá válik, de ami ez esetben történt, felülmúlta a várakozásaimat. Mikor másnap a munkahelyemen – ételdobozom megmikrózása után - az első falatot megízleltem… hm… maga a harmónia! :-)

A recept Mahboob Momen: Cookbynumbers indian című könyvéből származik.
Az elkészítési metóduson módosítottam picit, illetve annyiban készítettem máshogyan az ételt, hogy az eredeti receptben előírtnál lényegesen több folyadékot (zöldséglevest) használtam. Bár a könyvszerző hölgy megjegyzi, hogy ez egy „száraz” curry, én általában minden ételt vékony, ámde annál bővebb lére eresztve szeretek :-), úgyhogy ezen – önző – szempontjaimat érvényesítettem ennek a finomságnak az elkészítésekor is.

De most már lássuk a medvét, illetve a gajjar bhajit! :-D

Gajjar bhaji

Hozzávalók: (2 személyre)
kevés olaj (bio repcét használok)
1 kisebb fej hagyma (ezúttal lilahagyma volt)
kb. 25 dkg sárgarépa
kb. 250ml zöldségleves (a Rapunzel bio leveskockájából készítem)
10 dkg kesudió (ezúttal bio volt az is :-)
1 paradicsom
egy kb. 2,5 cm-es darabka friss gyömbér
¼ teáskanál chilipor
½ teáskanál garam masala
½ teáskanál teljes kiőrlésű búzaliszt

Elkészítés:
A sárgarépát megtisztítom, megmosom és úgy nagyjából 3-4 cm-es darabokra vágom.
A paradicsomot meghámozom, felkockázom.
A hagymát is megtisztítom, s apró kockákra vágom.
A kockából elkészített zöldséglevest a kezem ügyébe készítem.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat forrósítok, s megpárolom, benne a hagymát. Mikor az apró kockák összeestek és épp kezdenének aranybarna színt kapni, hozzáadom a chiliport, a gyömbért és garam masalát, s egy-két perc alatt illatosra pirítom a hagymával a fűszereket (közben persze vigyázok, nehogy odaégjenek!). A fűszerkeverékhez adom a répát és alaposan összeforgatom, hogy az illatos, pikáns barna keverék az összes narancsszínű darabkát bevonja. Ezután következik a liszt, mellyel hajszálvékonyan megszórom a lábas tartalmat, s hagyom, hogy kissé megpiruljon a répán. Hozzáadom a paradicsomkockák felét, egyet keverek rajta és ráöntök a zöldséglevesből.
Hagyom felforrni, majd lefedve, lassú tűzön párolom kb. 20-30 percig, amíg a répa megpuhul, de azért még kellemesen roppanós marad. Időnként persze felemelem a fedőt, hogy ellenőrizzem, hogyan is haladnak a narancssárga kis hasábok a párolódással, illetve ha szükségesnek találom, adok még hozzá a zöldséglevesből.
2-3 perccel a késznek nyilvánítás előtt hozzáadom a maradék paradicsomot, hogy maradjanak benne harapható paradicsomdarabok is (a paradicsommal természetesen nem szükséges így trükközni, bele lehet tenni az egészet az elején, s akkor sűrűbb, „paradicsomosabb” lesz az étel vagy pár perccel a vége előtt is, ha az ember élvezni szeretné a harapható paradicsomfalatkákat).
Mielőtt elzárnám a gázt, óvatosan beleforgatom a kesudiót, hagyom, hogy egyet rottyanjon, s már el is oltom alatta a lángot. Ha nem azonnal tálalom – pl. barnarizzsel -, hanem áll egy csöppet, már kb. 10-15 perc elteltével lehet érezni, hogy a kesudiószemek szinte krémessé váltak, mégis ropogtatnivalóan zamatosak maradtak. S másnapra ez az élmény csak fokozódni fog… :-)

7 „titkos” dolog rólam…

2008-10-31T18:59:00.001+01:00

Reni gondolt rám: tőle kaptam a kérdést: osszak meg magamról 7 olyan dolgot, ami eddig a blogomban még nem szerepelt…

Siccikéhez és Katanyakához hasonlóan én sem gurítom tovább a labdát, hiszen már nagyon sok számomra kedves gasztroblogger-kolleginánál és kollégánál járt…

A blogírás maga és az időről időre érkező ehhez hasonló kérdések, „játékok” számomra egyfajta - nagyon érdekes - önkifejezési és önismereti lehetőséget rejtenek…

Nos, lássuk! Mit is írhatnék (még) magamról?

1. Végzettségemet, szakmámat tekintve politológus vagyok, s ismereteimet kiegészítendő harmadik éve – immár munka mellett – jogi egyetemre járok.

2. Pár hónapja derült ki számomra, hogy természetes göndör hajam van, - ennek köszönhetően kb. fele annyi ideig tart a hajmosás és szárítás, mint korábban – és – lévén csöppet rövidlátó – a szemüvegemet is egyre többet viselem, így a közelmúltban átalakult kicsit az Adéle-fizimiska. :-)

3. Undorodom és félek gyakorlatilag az összes – repülő, mászó stb. – bogártól és rovartól. Elpusztítani sem merem őket, így ha valahol efféle élőlény jelenlétét fedezem fel, addig nem vagyok hajlandó belépni az adott helyiségbe, amíg az a valami – akárhogyan is – de onnan ki nem kerül.

4. Imádom a vizet: inni, úszni, pancsolni, strandra menni. Egy tengerparti nyaralással mindig el lehet varázsolni. Még zuhanyozni is úúúúgy szeretek! :-)

5. Nagyon fázós vagyok. Környezetem visszajelzései alapján állíthatom, hogy hőérzetem meghaladja kissé a normális szintet. Ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy én kb. max. 23-25 fokig vagyok szocializálva, ha ennél hidegebb van, már kevésbé érzem komfortosan magam.

6. Rendszerint már jó előre és mindig aprólékosan megtervezem a dolgokat, s ha valami miatt az elképzelésem borul, azt bizony sokszor meglehetősen nehezen viselem. :-(

7. Ha elhatározok valamit, valamiféle célt tűzök magam elé, azt az esetek túlnyomó többségében igen következetesen képviselem, igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni érte és általában végig is viszem. :-)

Kagylók a tengerpart homokjában

2008-10-31T15:58:00.002+01:00

Egy rendkívül egyszerűen és gyorsan kivitelezhető, ám de nagyon kedves és jópofa ötletet szeretnék megosztani, amit a Vegan Lunch Box blogban olvastam. (Siccike hívta fel a figyelmemet erre a blogra, s azóta lelkes olvasója vagyok: eszméletlen jó és izgalmas, ugyanakkor kedves és praktikus ötletek vannak benne!)
Az amerikai blogszerző hölgy kisfiának ebédes doboza rejtette a Seashells in the Sand névre hallgató csemegét.
S hogy mi ez?

Aprócska kagylótészták kuszkusszal összeforgatva! :-)

Nálam annyival „extrább” kicsit a dolog, hogy háromszínű – paradicsommal és spenóttal színezett kis tengerigyümölcsök is találhatók a fehér kagylócskák között – bio tönköly kagylótésztából készítettem el, így ha lehet, talán még mutatósabb lett az eredmény.
A (bio) kuszkuszt kevés bio repceolajon megpirítottam, majd felöntöttem 2,5-szeres mennyiségű forró vízzel, s kb. 10 percig lefedve állni hagytam. Ezalatt bő sós vízben a színes kagylók is puhára főttek. A tésztát leszűrtem, óvatosanösszekevertem a kuszkusszal, ízlés szerint sóztam.
Most épp Chili & Vanilia csicseriborsó paprikásához tálaltam köretként, de egy jó salátával, párolt vagy pirított zöldségekkel szerintem „önállóan” is megállja a helyét.
Vega és nem vega gyerkőcöknek és – magamból kiindulva, bár mondjuk én a betűtésztáért is odavagyok, s ma láttam teljes kiőrlésű tönköly változatban! - felnőtteknek egyaránt nagyszerű falatoznivaló…! :-)

Te mióta főzöl, és miért?

2008-10-18T21:35:00.001+02:00

Dulminától kaptam a kérdést: mióta főzök és miért?
Lássuk csak!

Talán bután hangzik, de olyan, mintha mindig is főztem volna. Nem emlékszem az életemből olyan időre, amikor ne szerettem volna a konyhában lenni: csupán figyelemmel kísérni, hogy mi készül, később a konyhai műveletekben részt venni, s idővel önállóan is alkotni valamit.
A családi legendárium része, hogy 4-5 éves koromban, mikor Nagymamámmal krumplis nudlit készítettünk, ragaszkodtam hozzá, hogy az összes nudlit én készítsem el, amiben annyira elfáradtam, hogy a végén nem bírtam már állni, s ülve fejeztem be a műveletsort.
Már gyerekként is nagyon szerettem az egészben, hogy úgy éreztem, ezzel kedveskedhetek, örömet szerezhetek azoknak, akiket szeretek. Volt pl. egy két sztenderd dolog, amit el tudtam készíteni – pl. kakaós süti, kókuszgolyó – s néha eltűntem a konyhában, majd egy tálca sütivel vagy kókuszgolyóbissal kerültem elő.
A karácsonyi sütés-főzésben pedig már akkor is lelkesen s aktívan részt vettem. Ilyenkor három generáció, Nagymamám, Nagypapám (igen, Nagypapám is nagyon jól főzött!), Anyukám és én sürgölődtünk a konyhában, magunkba szívva az ünnepi hangulatot, illatokat és ízeket.
Mikor kicsit nagyobb lettem, elkezdtem füzetbe írni a családi recepteket, hogy egyedül is elkészíthessem őket, s persze azért, hogy az utókor számára biztosan megőrződjenek.
A főzés terén a legtöbbet Anyukámtól tanultam, de vannak dolgok, amiket Nagymamámtól s vannak, amiket Nagypapámtól lestem el.

A főzés és a gasztronómia iránti érdeklődés és szeretet tehát azt hiszem, mindig is megvolt, de hogy miért is főzök – erre a kérdésre a válasz kb. másfél évvel ezelőtt számomra új értelmet nyert. Mindaz, amit az előzőekben leírtam, természetesen ott van bennem, viszem magammal, a dolgok azonban jelentősen át is alakultak azóta…

Szóval, több, mint egy éve már, hogy vegetáriánus, s a reformtáplálkozás lelkes híve lettem.
Az idáig vezető út fokozatos, ugyanakkor hihetetlenül ösztönös volt.
Hosszú ideig, csak azt éreztem, mi az, amit nem szeretnék megenni, de hogy mi az, amit szeretnék, mi is valójában az én utam, csak később vált világossá előttem.
Már maga a vegetarianizmus is, de az ezzel párhuzamosan alakuló és egyre inkább kikristályosodó reformtáplálkozás merőben idegen (volt) a családom, -s egy-két, ámde annál jelentősebb kivételt jelentő ember kivételével – szűkebb, s tágabb környezetem számára. Ők – a mai napig – a hagyományos „magyaros” étkezést követik, s kicsit talán furcsának, különcnek tartanak.
A főzés, konyhában tevékenykedés iránti szenvedélyemen túlmenően tehát az ok, amiért főzök rendkívül egyszerű: az ételek, amiket készítek, az alapanyagok, amiket használok, az eljárások, amiket alkalmazok, gyakorlatilag teljesen idegenek a családom számára. Így az ételeket, amiket fogyasztok tulajdonképpen „csak én” tudom elkészíteni. Persze mindebben hihetetlen nagy kedvem és örömöm lelem: annyi, de annyi mindent fedezek fel, próbálok ki és nagyon-nagyon változatosan étkezem. Közben pedig jó érzéssel tölt a tudat, hogy – a tudomány(om) jelenlegi állása szerint – értékes, élettanilag hasznos, egészséges és tápláló dolgokat adok a testemnek.
Előbb említettek okán – jelesül: családom, a „hagyományos” táplálkozást követi – sajnos ma már csak ritkán élem át azt az érzést, hogy milyen jó dolog megörvendeztetni egy finom fogással, azokat, akiket szeretek, hiszen, az ételeknek, amiket sütök-főzök, a túlnyomó többségét, csak én találom ínycsiklandozónak, csak én eszem meg.
Így érdekesen alakul(t) a válasz arra a kérdésre is, hogy tulajdonképpen kitől tanultam főzni. Mint már említettem, az alapokat Anyukámtól és a nagyszüleimtől kaptam, de mivel most már teljesen máshogyan táplálkozom, nagyon sok mindent tőlük függetlenül, „magamtól” sajátítottam el. Értve ezalatt szakácskönyvek, netes oldalak és persze a gasztroblogok részletes, élvezetes és lelkes tanulmányozását és sok-sok kísérletezést.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy mégis csak sikerült egy kis „reformot” becsempésznem a család táplálkozásába: Anyukám egy ideje már bio repceolajjal főz, biomargarint használ és elolvassa a boltban az élelmiszerek összetevőit, s amiben túl sok E-szám van, azt nem veszi meg. Ja, és teljesen odavan a tejszínes-gombás tésztámért, amit teljes kiőrlésű spagettiből, bio repceolajjal, himalaya sóval, olaszos fűszerekkel és zabtejszínnel szoktam készíteni, Ő meg vesz hozzá a piacon bioparmezánt (!). :-) Na jó, az igazságnak az is része, hogy ha indiait főzök, utána két napig szellőztet…

Egy szó, mint száz. Úgy érzem, „mindig is” főztem és úgy hiszem, ma már azért, hogy finom és egészséges dolgokat adjak a testemnek és persze azért, hogy örömet szerezzek azoknak, akik nyitottak az ételeimre.
S hogy mi a helyzet ma?
Élvezem, hogy egyre nagyobb rutint szerzek a vega-reform ételek elkészítésében, a konyhában. Egyre többször fordul elő, hogy gabonafélékből és zöldségekből bő fél óra alatt egészen különleges és ízletes fogásokat varázsolok az asztalra, nem tart sokkal tovább elkészíteni őket, mint megmikrózni egy félkész terméket, s mennyivel egészségesebbek és finomabbak ezek az ételek!
S persze élvezem a blog-írást. Nagyon! Hiszen nagyon szeretek főzni és nagyon szeretek írni,. Sokat jelent számomra, hogy megoszthatom a kis gasztrovilágomat másokkal, s kellemes érzéssel tölt el a tudat, hogy vannak, akiket mindez érdekel, akik olvassák a blogomat! :-)

Siccike, Katanyaka, Ti mióta főztök és miért?

Sütőtök, krumpli, kesudió

2008-10-12T17:05:00.002+02:00

A „Téli zöldségtál” névre hallgató fogást jó rég kinéztem már a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből, de amilyen gyönyörű napsütéses és langyos őszi nap van ma, egyszerűen nem tudtam ezt a címet adni ennek a bejegyzésnek.
A címben természetesen azért e finomságok szerepelnek, mert ezek adják fő hozzávalóit az ételnek, a másik ok pedig egészen prózai: mert nagyon szeretem őket.

E szempontból a krumpli az elmúlt időszak „meglepetése” számomra. Valahogyan sohasem voltam egy nagy burgonyafogyasztó, de az utóbbi időben egyre többször eszem, s készítem ezt a zöldséget. Mindeközben pedig elámulok mennyi, de mennyi étel – egész különlegesek is! – készíthető ebből a nagyon könnyen beszerezhető, s relatíve sokáig tárolható „hétköznapi” kis barna gumóból.
A sütőtök is nagy kedvencem - már régóta. Sütőben megsütve igazán egyszerű, mégis mennyei csemege. Ugyanakkor valami elképesztő, mennyiféle étel készíthető belőle: leves, egytálétel, püré, sütemény, desszert… Így aztán most, hogy szezonja van, szorgosan kutatok, s ha tehetem, próbálgatok sütőtökös recepteket – hogyan lehet úgy elkészíteni a mélynarancsszínű finomságot, ahogyan eddig még nem tettem, nem ettem.
A kesudió? Gasztroszerelem. A diófélék, olajosok közül a kedvencem. Az igazán jó fajta kesudió vajpuha, mégis kellemesen roppanós, különleges zamatú, lágy, édeskés ízű… isteni eledel.
Hadd’ dicsérjem még egy kicsit! A kesudióban nagyon sok értékes tápanyag található: foszfor, magnézium, vas, réz, cink, szelén, A- és B-vitaminok, béta-karotin, folsav, hogy csak néhányat említsünk. Külön is kiemelendő magas kalciumtartalma, melynek köszönhetően erősíti a csontokat, a hajat és a körmöt. A kesudió ezen kívül tele van antioxidáns hatású E-vitaminnal is. Az E-vitamin késlelteti a sejtek öregedését és a szabad gyököktől is véd. Túlnyomó részben telítetlen zsírsavakat tartalmaz, így csökkenti a keringési betegségek kockázatát. (Forrás: http://www.g-exim.com/egeszsegtar/index.php?op=rec&re_kod=20) Mindezeken túlmenően pedig, lévén olajos mag, a kesudió is osztja az olajosok azon kedvező tulajdonságát, hogy magas fehérjetartalmuk miatt - 10dkg magban 20-25g fehérje van - remek húspótlók. Így kiemelt helyet foglalnak el a vegetáriánus étrendben. (Forrás: http://www.edenkert.hu/cikkek/gyumolcs/csemegek-diohejban/)

Talán most már érthető, hogy amint elolvastam a Nélkülözhetetlen „Téli zöldségtál”-ját, egyből tudtam: nekem ezt ki kell próbálnom. Krumpli, sütőtök és kesu egy ételben…
A hitelesség kedvéért annyit még meg kell említenem, hogy az eredeti receptben fehérrépa is szerepel (de én csak felesben burgonyával és tökkel készítettem), illetve annyit változtattam még rajta, hogy tovább reformosítottam, s tisztán növényi összetevőkből (vaj helyett biomargarint, tej helyett pedig zabtejet használtam) készítettem el.

Íme.

Téli zöldségtál

Hozzávalók (2 adaghoz)
35 dkg burgonya
35 dkg sütőtök
2-3 dkg biomargarin (a Biopont biomargarinját használom)
1 evőkanál teljes kiőrlésű bio búzaliszt
növényit tej (bio zabtejet használok) – amennyit a besamel felvesz
csipetnyi őrölt szerecsendió
só
frissen őrölt bors

A morzsarátéthez:
kevés teljes kiőrlésű tönkölymorzsa
maréknyi bio kesudió
kevés biomargarin

Elkészítés:
A sütőtököt félbevágom, lágy belsejét és a magjait kikaparom, nagyobbacska darabokra szelem, megmosom. 35 dekányit meghámozok, falatnyi darabokra vágok (a maradékot ezúttal „simán” megsütöttem, de persze más finomság is készíthető belőle). A burgonyát is meghámozom, megmosom, falatnyira kockázom.
Bő, forró, enyhén sós vízben félpuhára főzöm a zöldségeket (ez kb. 8-10 perc).
Ezalatt az idő alatt elkészítem a besamelt. Egy edénykében - nem túl nagy lángon – megolvasztom a biomargarint, majd hozzáadom a lisztet. Kb. 1 percig kevergetem, pirítom, ezután lehúzom a tűzről, s hozzáöntök egy kevés zabtejet. Elkeverem. Visszaköltöztettem a lábaskát a tűzre, és állandóan kevergetve beforralom a mártást. Közben figyelem, hogy mennyire sűrűsödik, és ha túlságosan sűrűnek találom, öntök hozzá még egy kevés tejet. 2-3 perc elteltével – ha már megfőtt a margarinos-tejes keverékben a liszt – elzárom alatta a lángot. Sózom, borsozom, belekeverem a szerecsendiót.
A kesudiót száraz serpenyőben illatosra pirítom, durvára vágom.
A félpuhára főtt zöldségeket leszűröm és biomargarinnal vékonyan kikent tűzálló edénybe (pl. jénaiba) terítem, s nyakon öntöm a mártással.
A tetejére egy kevés kenyérmorzsából és a kesuból álló keveréket szórok és néhány darabka biomargarint morzsolok rá.
Előmelegített forró sütőben kb. 30 percig sütöm. Akkor van kész, amikor a teteje ropogósra és aranyszínűre pirult.

PB & J

2008-10-08T17:57:00.004+02:00

Finoman szólva sem vagyok – vegetáriánusként és a reformtáplálkozás lelkes híveként - az amerikai étkezési kultúra rajongója. Sőt…

Nem olyan rég azonban megismerkedtem a földimogyoróvajjal.
Természetesen a bio változattal (a „hagyományos, kommersz” fajta finomított cukorral, hidrogénezett növényi zsírral, meg még a jó ég tudja, mi mindennel készül).

A Rapunzel – képen látható – terméke földimogyorót (88%), pálmazsírt, tengeri sót és barna nádcukrot (a só kivételével az összetevők ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak) tartalmaz.

A mogyoróvaj fő összetevője, a földimogyoró magas zsírtartalma ellenére gazdag A-, E- és C-vitaminban, kalciumban, nátriumban és rostban, vagyis azokban a tápanyagokban, amelyeket a legritkábban fogyasztunk a felmérések szerint.
Már egy teáskanál földimogyoró fedezi a napi ajánlott E- vitamin-bevitel 16%-át, és annyi rostot tartalmaz, mint egy szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér.
A kutatók emellett azt is megállapították, hogy a magas zsírtartalom ellenére a rendszeres mogyorófogyasztók soványabbak az olajos magvakat nem fogyasztó társaiknál. (Forrás: blikk.hu)
Azért persze óvatosnak kell lenni, egészen pici gyermekkorban a földimogyoró allergiás reakciót válthat ki, ami az embert egy életen át elkísérheti. Így kisgyermekeknél a földimogyorófogyasztással nagyon kell vigyázni, és aki allergiás rá, természetesen annak is mindig résen kell lenni, s nem szabad földimogyorót, illetve annak származékait tartalmazó élelmiszert fogyasztani.
Akik viszont nem küzdenek effajta allergiával, néhanapján egy kis földimogyorót (mogyoróvajat :-) elfalatozgatva élvezhetik annak jótékony élettani hatásait. A kulcsszó persze ez esetben is a mértékletesség.

Mint kiderítettem, a földimogyoróvajból létezik krémes és apró mogyoródarabkás verzió is. Nos, első találkozásom – mint ahogyan az a fotón is látszik – ez utóbbival történt.

Hát… hogy őszinte legyek: nekem nagyon bejött.
Izgalmas és kellemes az intenzíven mogyorós íze és illata, ugyanakkor valahogyan olyan se nem édes, se nem sós… mégis rendkívül krémes, ropogós és ízletes. Persze rendkívül tömény, egészen kevéske kell belőle.

Kicsit utánaolvastam a dolognak, s kiderítettem, hogy sokféle finomság készíthető belőle, pl. mogyoróvajas sütemény és keksz, de felhasználható alapvetően sós ízvilágú ételekhez is, pl. mártásokhoz, szószokhoz.

De! A földimogyoróvajjal készült „nagy klasszikus” nem más, mint a PB&J, azaz a Peanut Butter & Jelly sandwich. Vagyis a földimogyoróvajas - lekváros szendvics.
Olvasmányaim alapján úgy tűnik, a PB&J Amerikában rendkívül népszerű, gyakorlatilag mindennapi tápláléknak számít. Nos, mindennap ezt fogyasztani, ráadásul jó vastagon a „hagyományos” mogyoróvajból, cukrozott és agyonzselatinozott lekvárból és fehérkenyérből elkészítve, nyilvánvalóan nem túl egészséges dolog…

El lehet azonban ezt készíteni máshogy is! – gondoltam, s nem szégyellem bevallani, égtem a vágytól, hogy kipróbáljam, mégha először kissé bizarrnak is tűnt az alapanyag-, s ízkombináció. Anyu gyanakvással vegyes aggodalommal tekintett az elkészült szendvicsre, s finoman megkérdezte: „Ha nem ízlik, mit fogsz vacsorázni? Ez volt ugyanis a két utolsó szelet tönkölykenyér.” De mivel ekkor már fentebb jelzett gondolatot tett követte, tegnap elfogyasztottam életem első PB&J-ét.
Hát az van, hogy ez nekem nagyon ízlik! Ezt először kicsit talán „cikinek” éreztem, mégis amerikai meg minden… de azt hiszem, túl kell lépnem az effajta prekoncepcióimon és élvezni az ízeket – persze amennyire lehet reformosan és egészségtudatosan! :-D

Nos, bemutatom az én PB&J-met!
Fogtam két teljes kiőrlésű tönkölylisztből készült kenyérszeletet.
Az egyiket vékonyan megkentem bio mogyoróvajjal.
A másik szeletre St. Dalfour-féle vörös- és feketeáfonya dzsem került (a St. Dalfour lekvárjai nem tartalmaznak színezéket és tartósítószert, s cukor helyett természetes szőlőlével vannak édesítve). Úgy éreztem ugyanis, hogy a mogyoróvajhoz valamilyen kissé fanyar, „piros” lekvár passzolna igazán.

Összeborítottam a két szelet kenyeret, s már ettem is.
De talán mondanom sem kell, hogy szendvicsvivős élethelyzetekben is remek kis falatozni való!

A káposztás cvekedli metamorfózisa

2008-10-07T18:38:00.002+02:00

Azt hiszem, ez is egy nagy (vajon autentikusan magyar?) klasszikus…
Ősz van, már nem olyan zsenge a fejeskáposzta (épp alkalmas tésztához), s eszembe jutott a káposztás kocka: szeretem is, s az idejét sem tudom, mikor ettem utoljára… de akármikor is történt ez, akkor még a „hagyományos módon” készült, ez biztos.

No, de most! Eddig felcsipegetett reformkonyhai/főzési tapasztalatommal és a mostanra már hétköznapjaim konyhai ténykedéseinek és mindennapi eszegetéseimnek teljesen evidens részét képező néhány hozzávalóval (himalaya só, finomítatlan nádcukor, bio repceolaj, teljes kiőrlésű tönkölytészta) nem is volt olyan bonyolult reformosítani a jó öreg káposztás cvekedlit! :-)

Íme tehát egy klasszikus – kicsit egészségtudatosabban, reformosan.

Káposztás tönkölykocka

Hozzávalók: (2-3 adaghoz)
1 közepes fej káposzta fele
20-25 dkg teljes kiőrlésű tojás nélküli tönköly kockatészta (a „Kőrösi tönköly” termékcsalád reformtésztái közül a fodros nagykockát használom – teljes kiőrlésű tönkölylisztből és vízből készül, nem tartalmaz semmi mást)
2 csapott evőkanál finomítatlan nádcukor
só
frissen őrölt bors
kevés olaj

Elkészítés:
A káposztát (friss és zsenge tavaszi/nyári káposztával nem működik a dolog!) megszabadítom a felső leveleitől, lereszelem vagy aprítógépben finomra aprítom (vigyázok, hogy a torzsája és közvetlenül a torzsa körüli része ne kerüljön bele, mert erős!). 1 teáskanálnyi sóval összeforgatom, és 20-30 percig állni hagyom. Persze lehet e művelet/várakozási idő elhagyásával is készíteni, ekkor jóval kevesebb sót szórok a káposztára.
Egy nagyobb lábasban kevés olajat hevítek, beleszórom a cukrot, karamellizálom (a nádcukor picikét máshogyan viselkedik, mint a kristálycukor: nehezebben olvad és mivel eleve barna színű, jobban oda kell rá figyelni, nehogy odakapjon). Lehúzom az edényt a tűzről.
A káposztából kinyomom a – várakozási idő alatt keletkezett – sós levét (ha ezt nem szeretném vagy nem így készítem, s eleve kevesebb sót szórtam a káposztára, akkor ez a művelet természetesen megspórolható) és a karamellhez adom.
A lábast visszaköltöztetem a lángra, hogy a cukor ismét feloldódjon és alaposan összeforgatom a karamellt a káposztával. Tekerek rá frissen őrölt borsot. Kis lángra veszem a gázt, az edényt lefedem és – időnként megkeverve – a káposztát puhára dinsztelem. Ez kb. 20-30 percet vesz igénybe.
Ezalatt az idő alatt lobogó – attól függően, hogy a káposzta mennyire sikerült sósra, sózom meg a vizet – vízben kifőzöm a tésztát.
Ha a káposzta és a tészta is megpuhult, az aranybarna, enyhén karamelles, mégis pikáns, s a friss borstól kissé erős káposztára szedem a szintén barna színben pompázó tönkölykockákat. Óvatosan, de azért alaposan összekeverem, s nyomban tálalom.

Tipp: ha az így elkészített káposztát palacsintatésztába keverem, s úgy sütök palacsintákat belőle, talán nem annyira mindennapi – sós ízvilágú és reformos (persze a palacsintatésztát is teljes kiőrlésű lisztből készítem, stb., stb., :-) – káposztás palacsintákat kapok!

Bon anniversaire!

2008-10-06T11:03:00.007+02:00

El sem hiszem, de pont ma egy éve kezdtem…

S annyi kellemes élményt, kedves kommentet, rengeteg ötletet, tanácsot, receptet, s finomabbnál finomabb vegetáriánus étkeket „adott” nekem ez a gasztroblogolással – saját blogom írásával, a többi kollegina és kollega blogjainak olvasgatásával, kommenteken keresztüli eszmecserékkel, s a receptek gyakorlati megvalósításával, kísérletezéssel - töltött egy év!

Szóval,
Bon anniversaire „La Cuisine d’Adéle”!

:-))))))

Kecskesajtos padlizsán paradicsomsalátával

2008-10-04T16:10:00.005+02:00

A padlizsán nagy kedvencem.
Legfőképpen azt kedvelem benne, hogy hihetetlenül sokféle és egészen különleges ízvilágú étel állítható elő belőle – egészen rövid idő alatt.

Egy hét közepi fárasztó nap után hazaesve, egy óra alatt kétféle ételt készítettem el a hűtőben csücsülő duci lila zöldségből, s az időkeretbe még egy sali is belefért. Mindez persze korántsem engem, annál inkább padlizsán őnagyságát dicséri. A gyorsaság nem erősségem, de ha mindez még nekem is ment egy óra alatt… :-)

Szóval, legelőször is szeletekre vágtam a padlizsánt, besóztam állni hagytam.
Gyorsan összedobtam a paradicsomsalit, s ment is a hűtőbe, hogy az ízei kissé összeérjenek.
Miután a – kb. 1 centi vastagra vágott, a sótól „megizzadt” - padlizsánszeleteket papírtörlővel kissé kinyomkodtam, s megtörölgettem, a törökparadicsom egyik feléből Siccike padlizsános-szezámos tésztáját készítettem el.
Amíg a tészta főtt, s a rákerülő padlizsánkockák párolódtak, a kecskesajtos padlizsán is gyönyörűségesre, s omlósan puhára, de azért még kellemesen roppanósra sült a grillsütőben.
Az elkészült tésztát, mikrózható edénybe szedtem, s egy szójajoghurt társaságában másnap beszállítottam a munkahelyemre. S ebédidőben elfalatoztam… nyammm!
A kecskesajtos padlizsánt pedig a grillből kiszedve, azon frissében a paradicsomsalátával egyetemben elköltöttem vacsorára.

Kecskesajtos padlizsán

(Az eredeti ötlet a BBC GoodFood Magazine 101 vegetáriánus étel című könyvéből származik.)

Hozzávalók: (2 kisebb vagy 1 nagyobb adaghoz)
1 közepes padlizsán hosszában kettévágva
pici olaj (bio repcét használok)
fűszeres paradicsomkrém (én a Vitafood bio ketchupjét használtam)
apróra vágott friss bazsalikom (fagyasztottat használtam)
4-5 dkg friss kecskesajt vékony szeletekre vágva
só (himalaya-t használok)
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A padlizsánfeleket (ha túl duci a zöldség, a feleket mégegyszer félbe vágom) besózom, s legalább egy fél órát állni hagyom. Papírtörlő között kinyomkodom.
A fél törökparadicsomokat/padlizsánszeleteket megkenem egy kevés olajjal, nagyon picit sózom, tekerek rá borsot, s vékonyan kiolajozott tepsire fektetve sütőben vagy pedig grillen majdnem teljesen puhára sütöm. Ez kb. 20-25 percig tart.
Ezután a lila szegélyű szeletkéket/padlizsánfeleket vékonyan megkenem paradicsomkrémmel, bőven megszórom apróra vágott bazsalikommal, s beborítom kekcskesajtszeletekkel.
Mehetnek is vissza a sütőbe vagy a grillbe, ahol addig sütöm, amíg tetejükön a sajt buborékosodni kezd.
Azonnal, forrón tálalom.

Paradicsomsaláta

Hozzávalók: - személyenként
2 közepes paradicsom (ezúttal picike lucullus paradicsomokat használtam, azokból simán mehet fejenként 3-4)
apróra vágott snidling
extra szűz olivaolaj
citromlé
só
frissen őrölt bors

Elkészítés:
A paradicsomokat leöblítem, megtörölgetem, vékony karikákra szelem.
Egy tál (esetleg több „egyszemélyes” tálka) alját kirakom paradicsomszeletekkel, s megszórom őket kevés apróra vágott snidlinggel, majd megint egy réteg paradicsom, snidling, s végül paradicsom következik.
Nyakon öntöm a kevés olivaolajból, pár csepp citromléből, picike vízből készült sózott, borsozott öntettel (az öntet összetevőit illetően nem adok meg mennyiségeket – ez tényleg ízlés dolga, mennyire legyen savanyú, híg stb.), a tetejét díszítésként megszórom még egy kevés snidlinggel, s tálalásig lefedve a hűtőbe költöztetem.

Beluga lencsés barnarizs casserole bébirépával

2008-09-27T14:36:00.004+02:00

A vegfamily.com oldalon találtam ezt a lencséből, rizsből, sárgarépából és kellemes aromájú fűszerekből készülő egytálétel- receptet, s egyből beleszerettem.

Aztán… továbbgondoltam…

Kapásból beugrott, hogy van még itthon gyönyörűséges éjfekete beluga lencsém („a vegetáriánusok kaviárjáról” ehelyütt írtam), s abból fogom elkészíteni. Biztosan nem mindenki gondolja így, de szerintem hihetetlenül különleges és dekoratív lesz az étel a fekete gyöngyöcskéktől (ez a fajta lencse gyakorlatilag egyáltalán nem fő szét), ráadásul nagyon finomak is. :-)
Ezután azt gondoltam: ha már sárgarépa, legyen bébirépa! Azt kedvelem benne, hogy nem kell aprítgatni (mondjuk ezt most tisztítani sem kellett, ugyanis fagyasztottat használtam :-), ugyanakkor rendkívül mutatós, szerintem kimondottan aranyosak ezek a narancsszínű kis apróságok.
A hozzávalók felsorolása után, elkészítési módként a recept mindössze annyit írt, hogy pakoljunk be mindent nyersen (a rizst és a lencsét is!) egy „casserole dish”-be, és süssük kb. másfél óráig. Nekem tulajdonképpen csak most esett le igazából mi is (lehet) az a casserole (korábban egy cukkinis-kukoricás változatot készítettem el): ezek szerint az ember lánya bepakolja az összes hozzávalót abba a bizonyos edénybe, fűszerezi, nyakon önti megfelelő mennyiségű folyadékkal, bedugja a sütőbe, s az előírt/kitapasztalt idő elteltével finoman illatozó, gőzölgő, kellemesen szaftos egytálétel lesz a jutalma. Jó biznisz, nem igaz? :-D Arról már nem is szólva, hogy sokkal harmonikusabb, összetettebb, finomabb ízvilágot eredményez a „mindent egyben, sütőben sütés”, mintha külön-külön főznénk meg, s a végén csak simán összekevernénk a hozzávalókat.
Mindazonáltal én az eredeti casserole-koncepción annyit változtattam, hogy a lencsét és a rizst előfőztem, (de a továbbiakban a fentebb leírt – igen egyszerű :-) - metódust követtem), s kevesebb időt töltött a sütőben.
De biztos vagyok benne, hogy működik a „mindent nyersen” módon is! S persze „hagyományos” vagy másfajta lencsével (az azért szerintem fontos, hogy lehetőleg olyan lencsefajtát válasszunk, ami nem fő szét), s „hagyományos”, karikákra vagy kockákra vágott sárgarépával is.

Nagyon kellemes meglepetés volt nekem ez az étel.
Este készítettem el, kivettem a sütőből, kiadagoltam Tupperware-ba, s csak másnap ebédidőben kóstoltam bele a munkahelyemen. Hű! Tényleg, nagyon fini lett! Valóban rengeteget számít, hogy a sütőben még összeérnek, harmóniába kerülnek az ízek…

A beluga lencsés barnarizs casserole-t a következőképpen készítettem.

Beluga lencsés barnarizs casserole bébirépával

Hozzávalók: (2 adaghoz)
(Bocs, hogy nem egységesen adom meg a mennyiségeket, hanem dkg-ot és dl-t is használok, de én így mértem, s bevált. :-)
5 dkg bio beluga lencse
1 dl barnarizs (gyorsfőzésű, bio változatot használok)
kb. két nagyobb maroknyi bébirépa (mirelitet használok)
5 dl zöldségleves (a Rapunzel bio leveskockájából készítem)
1 kis fej lilahagyma
1 kisebb gerezd fokhagyma
1 teáskanál apróra vágott bazsalikom (ezúttal fagyasztottat használtam)
1 mokkáskanál szárított oregánó
1 mokkáskanál szárított kakukkfű
kevéske olaj (bio repcét használok)

Elkészítés:
A lencsét átöblítem, s 1,5 dl vízben felteszem főni. Forrás után kis lángon fedő alatt 15-20 percig főzöm, ezalatt az idő alatt szinte az összes folyadékot magába szívja (ezután még egy olyan 20 percet kéne hagyni a saját gőzében duzzadozni, de erre majd a sütőben, a többi hozzávalóval egyetemben kerül sor).
Elkészítem a zöldséglevest a leveskockából.
A rizst is átmosom, lecsepegtetem. Kevés olajon megpirítom, majd felöntöm kétszeres mennyiségű – tehát jelen esetben 2 dl – zöldséglevessel, s miután felforrt, kis lángon lefedve majdnem készre párolom.
A hagymákat megtisztítom, megmosom, apróra vágom.
Jöhet az összeállítás. A lencsét, a rizst, a (fagyos!) bébirépát, a hagymákat és a fűszereket összeforgatom, s a kis sütőedényembe terítem (kb. 5 centi magasan legyen a sütőedényben a keverék). Nyakon öntöm a maradék – jelen esetben 3 dl – zöldséglevessel (külön sózást a leveskocka miatt – tapasztalataim szerint – nem igényel), alufóliával lefedem és előmelegített, forró sütőbe tolom.
Kb. 30 percig sütöm nagy lángon, majd leveszem az alufóliát, s így is kap még 5-6 percet (ekkora az összes fűszeres folyadékot magába szívja, de még kellemesen szaftos marad), forrón tálalom, de rendkívül jól szállítható, tárolható, melegíthető is az étel. :-)

Mazsolás-csicseriborsós kuszkusz

2008-09-15T18:39:00.004+02:00

(Újabb) remek „munkahelyre magammal vivős” étel. Előző nap/este seperc alatt elkészíthető. Nagyon jól szállítható. Számítógép előtt kényelmesen elvillázgatható.
(Így stílszerűen a szállításra és melengetésre egyaránt alkalmas Tupperware-ban fotóztam le… :-)

Persze elfogyasztható otthon is: egytálételként vagy arabos ízvilágú fogások különleges köreteként. :-)
Feledhetetlenül extra és különleges ízhatásra talán nem kell számítani, mindazonáltal – azt gondolom – nagyon klassz kis falatoznivalóról van szó.
A mazsolától kellemesen gyümölcsös és pikáns ízhatáson túlmenően ugyanis ez a klasszikus észak-afrikai kuszkusz (azaz búza) – csicseriborsó párosításon alapuló étel - épp említett társítás miatt - teljes értékű fehérjeforrás, ami korántsem elhanyagolható szempont a vegetáriánusok számára. ;-)

(Egyébként a csicseriborsónak „magának” is magas a fehérjetartalma. Sőt! A benne lévő fehérje, akárcsak a tönköly esetében, többet ér, mint az állati eredetű. Sok létfontosságú aminosav jut általa az agyba, káliumtartalma miatt enyhe vízhajtó hatású, a benne rejlő magnézium pedig fontos szerepet játszik az izmok és idegek működésében. Relatív magas vastartalma révén több oxigénhez juttatja sejtjeinket, rostanyagai jótékonyan hatnak bélrendszerünkre. Kalcium-, magnézium, vas-, cink-, mangán-, réz-, króm-, folsav-, E-vitamin, B-vitaminok adják értékét. Szeléntartalma említésre méltó. Közreműködhet a szív-, és érrendszeri megbetegedések, közöttük a szívinfarktus rizikójának csökkentésében. Kedvezően befolyásolja a vércukorszintet. Rendszeres fogyasztása csökkenti a vérkoleszterin szintet. – Forrás: http://www.csaladinet.hu/)
Azt kedvelem még ebben az ételben, hogy amilyen hihetetlenül gyors és egyszerű, legalább annyira különleges. Azaz, tudom, fentebb azt írtam, egetrengetően nagy élményre nem kell számítani (elsősorban azoknak, akik relatíve gyakran készítenek csicseriborsót és/vagy kuszkuszt), maguk a hozzávalók és azok kombinációja miatt azonban mégis különleges étel, köret varázsolható ebből a három összetevőből az asztalra. Különösen azokat nyűgözhetjük le vele, akik kicsit kevésbé ismerik ezeket az alapanyagokat, egy mostanság főzőcskézni kezdő, új recepteket próbálgató vegetáriánusnak pedig mindenképp az elsők között javasolnám, hogy próbálja ki! :-)

Az eredeti ötlet/recept a http://www.origo.hu-ról/ származik, melyet néhány ponton módosítottam.

Mazsolás-csicseriborsós kuszkusz

Hozzávalók: (2 személyre – egytálételként, 4 személyre – köretként)
1 dl kuszkusz
2,5 dl víz
½ zöldségleveskocka (én a Rapunzel bio leveskockáját használom)
1 doboz konzerv csicseriborsó
2 evőkanál (lehetőleg kénezetlen, bio) mazsola
pici olaj (bio repcét használok)
pici só (himalaya-t használok)

Elkészítés:
A kuszkuszt egy lábaskában kevés olajon megpirítom. Eközben a vizet felforralom, s feloldom benne a zöldségleveskockát.
Mindkét edényt lehúzom a tűzről, majd az aranybarna színben pompázó kuszkusz-szemecskéket nyakon öntöm a forró levessel, hozzáadom a mazsolát, egy kevés sót és lefedem. Kb. 10 perc alatt a kuszkusz magába szívja a fűszeres levet és a mazsola is megpuhul a forró gőzben.
Mikor a 10 perc eltelt, kibontom a csicserikonzervet, szitában átöblítem a borsószemeket és a mazsolás kuszkuszhoz keverem. S már el is készült a vega falatoznivaló. :-)

Nyáridéző töltött cukkini

2008-09-14T15:15:00.003+02:00

Visszavonhatatlanul és rohamléptekben közeleg az ősz… mára egészen hűvös lett a levegő…
Bevallom, a tavasz és a nyár igazán az én évszakom, az őszt, a telet, s az ezekkel együtt járó szürkeséget, korai sötétedést és legfőképpen a hideget elég rosszul viselem. Az elmúlt két napban kisebbfajta szomorúságomra – szó szerint – érezhetővé vált az ősz előszele… :-(

No, de sebaj!
Akkor a konyhában s a tányéron lesz nyár! :-)
A zsenge zöld cukkiniből készülő étel illata, a konyhában – a sütő beüzemelése okán – terjengő kellemes meleg és a mediterrán ihletésű ízek számomra a napsütést idézik.

A cukkini és a mosolygós paradicsom a hétvégi piacozás eredménye, a többi hozzávalót és az elkészítési módot illetően pedig igyekeztem szabadjára engedni gasztrofantáziámat és ez lett belőle… :-)

Töltött cukkini

Hozzávalók (1 adaghoz, azaz egy cukkinihez)
1 közepes cukkini
1 nagyobbacska érett paradicsom
kb. 1 evőkanálnyi fenyőmag
4-5 szem fekete olajbogyó
kevés reszelt parmezán (ezúttal Grana Padano)
frissen őrölhető olaszos fűszerkeverek (és/vagy tetszés szerint oregánó, bazsalikom)
pici só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A cukkinit alaposan megmosom, a végeit levágom és – a cukkini hosszától függően – háromba vagy négybe vágom, a cél az, hogy kb. 3-4 cm „magas” karikákat kapjak. A tornyocskák belsejét éles késsel óvatosan kimetszem. Az így nyert halványzöld zöldséghúst apró kockákra vágom.
A paradicsomot meghámozom, kimagozom és szintén kis kockákra aprítom.
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
Az olajbogyókat háromba vágom.
A parmezánt lereszelem.
Egy kisebb serpenyőben kevés olajat hevítek és rádobom a cukkinikockákat, sózom, pár perc alatt megpirítom. Mikor kezdenek aranybarna színt kapni a halványzöld apróságok, hozzáadom a paradicsomot, jó sok olaszos fűszert tekerek rá, egy-két perc alatt összeforgatom és el is zárom alatta a lángot. Ezután a piros és zöld kockákhoz költöztetem az olajbogyót, a fenyőmagot és egy kevés reszelt sajtot. Összekeverem. A töltelékkel meg is vagyok.
Vékonyan kiolajozott jénaiba állítom a sötétzöld csövecskéket és megtöltöm őket a cukkinihúsos-paradicsomos keverékkel. A tetejükre kevés parmezánt szórok és előmelegített sütőbe tolom a töltött zöldségeket. Nagyon hamar, kb. 15-20 perc alatt el is készülnek: a sajt megpirul a tetejükön, a töltelék ízei még jobban összeérnek, a sötétzöld cukkinikabát pedig puha, de még pont kellemesen roppanós marad.
Hát nem egy falat nyár? :-)

Útravaló

2008-09-10T21:17:00.003+02:00

Azaz inkább tanfolyamra való…

Ezen a héten nem dolgozom, munkámmal kapcsolatos kötelező tanfolyamon veszek részt. No igen, pici változatosság… :-)
Valóban máshogyan telnek kicsit a napjaim a héten, értve ezalatt – többek között – étkezési szokásaimat is. Átlagos munkanapjaimon ugyanis az irodában „rendesen” meleget ebédelek (eddig lelkesen rendeltem az ebédemet – a Biocheftől -, de azt hiszem, a nagyon közeli jövőtől egyre többször leszek a saját magam ételfutára. Persze ez már egy másik történet… :-), s otthon már csak valami „hideget” vacsorázom.
A tanfolyamos napokon ez ugyebár kivitelezhetetlen, se mikró, se hűtő nincs a közelben. De semmi gond, az ember lánya csomagol magának egy kis elemózsiát! (A Mit, s hogyan lehet, ill. célszerű előre elkészíteni, csomagolni, hogy a „dolgozóba” magunkkal vigyük című témakör – a fentebb említettek miatt – most amúgy is kicsit intenzívebben foglalkoztat).

Számomra természetes, hogy lehetőség szerint, valami könnyű, egészséges, de mégis tápláló, ja és persze finom (!) falatoznivalót viszek magammal, e törekvésem mégis akkor tudatosodott bennem – s bevallom, jó érzéssel töltött el :-) -, mikor az előadóteremben gasztroszemmel is körbenéztem. Tízórai- és ebédszünetben előkerültek a fehérkenyér-vaj-szalámi, fehérzsemle-vaj-párizsi triumvirátussal jellemezhető szendvicsek, „hatalmasra fújt” fehérlisztes túróstáskák, látványpékségek aprósüteményei, előre csomagolt croissant-ok, gyorséttermi saláták, light és egyéb kólák, cukrozott gyümölcslevek…
De gyorsan, gyorsan szeretném mondani: mindezt nem azért írom, hogy most hosszan kifejtsem, hú ez mennyire gáz, hiszen tudom, az embereknek ott van, a munka, család, a napi, teendők, gondok, amik közepette a legegyszerűbben, s leggyorsabban beszerezhető ételek kerülnek a tízórais/ ebédes táskába. Pusztán csak azért említem, hogy egy-két ötletet, s szerintem nagyon klassz receptet adjak, tegyek közzé, egyszerűen azt bemutatandó, hogy egy csöpp előző esti odafigyeléssel máris valami egészséges finomság lapulhat a másnapi ételdobozban. :-)

Az első két napon én például teljes kiőrlésű biokenyérből készített humuszos szendvicset vittem uborkával és paradicsommal, a következő napra pedig muffint sütöttem.
Cukkinis-sárgarépás muffint.
Vagyis: nem arról van szó, hogy az ember lánya egy-két édes sütivel csillapítja két előadás közti étvágyát – bár megjegyzem, nagyon klassz édes, reformos muffinokat is lehet gyártani, például ilyet és ilyet - már csak azért sem, mert „sós” muffinról van szó. A teljes kiőrlésű liszttel értékes gabona és rost, a cukkinivel és a sárgarépával zöldség, a pekándióval pedig egy kis egészséges olajos mag kerül az éhes tanfolyamlátogató szervezetbe.
Az eredeti recept a Nélkülözhetetlen vegetáriánus könyvből származik, amit reformosítottam. ;-)
A következőképpen készül:

Cukkinis-sárgarépás muffin

Hozzávalók:
2 közepes zsenge cukkini
2 kisebb sárgarépa
25 dkg teljes kiőrlésű liszt (nálam fele búzaliszt, fele tönkölyliszt)
kicsit több, mint egy ½ csomag foszfátmentes borkő sütőpor
½ teáskanál só (himalaya-t használok)
1 teáskanál őrölt fahéj
½ teáskanál őrölt szerecsendió
6 dkg durvára vágott pekándió
2 tojás (lehetőleg bio)
2 dl tej (zabtejet használok)
½ dl olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
A sárgarépát és a cukkinit megpucolom, megmosom, lereszelem (a répát a kisebb, a cukkinit a nagyobb lyukú reszelőn).
Egy nagyobb tálban összekeverem a liszteket, a sütőport, a fahéjat, a szerecsendiót, a sót és a durvára vágott pekándiót. Hozzáforgatom a – kicsit kinyomkodott – lereszelt zöldségeket is.
Egy másik edényben habosra keverem a tojásokat a tejjel és az olajjal.
Összevegyítem a nedves és a száraz anyagokat (épp csak összeforgatom, túlkeverni nem szabad), a sütőforma mélyedéseibe ültetett muffinpapírokba kanalazom a masszát, majd előmelegített forró sütőbe tolom, s kb. 45 perc alatt (a fele időben magas, majd közepes hőfokon) aranybarnára sütöm a zamatos zöldséges-diós finomságokat.

Szerintem a tabouleh is remek „elvivős” étel.
A tabouleh-receptváltozatok száma végtelen… én ezúttal – előzőleg enyhén megpirított, majd 3,5-szeres mennyiségű vízben megfőzött, s langyosra hűtött - bulgurból, kimagozott és apróra vágott paradicsomból, kevés kis kockákra vágott uborkából, aprított fekete olajbogyóból készítettem, sóval, pár csepp citromlével, kevés szárított mentával és sok apróra vágott, friss petrezselyemmel ízesítettem. Az arab ihletésű salátát kis dobozkába kanalaztam, s jelenleg a hűtőben várja a holnapot… :-)

Casserole

2008-08-31T17:23:00.002+02:00

Noha Franciaország, Párizs és a francia kultúra iránt olthatatlan szenvedély lobog bennem, mindezidáig meglehetősen ritkán szerepeltek francia ihletésű ételek a „La Cuisine d’Adéle”-ban. E tarthatatlan állapotot enyhítendő, kukoricás-cukkínis casserole-t készítettem hétvégén, s míg friss az élmény, gyorsan közzé is teszem elkészítésének titkát a blogban. :-)

Azt persze, hogy eredeti francia receptről van szó, nem merném állítani, a neve mindenesetre arra utal, s számomra már ez is szívet melengető. Kellemesen bizsergeti lelkemet a tudat, hogy ma valami francia ihletésűt főztem… :-)

A casserole (ejtsd: kásszról) kifejezés egyébiránt agyagból, vasból v. ónozott rézből készült lapos edényt, serpenyőt, illetve ragut jelent.
Így – feltételezésem szerint – mindenféle szószos, ragu jellegű egytálétel „gyűjtő”-elnevezésként funkcionál.

A kukoricás-cukkínis változat alapötlete egy „Vegetáriánus ételek” címet viselő füzetkéből származik, amit nem is olyan rég egy Tesco-s kiruccanás alkalmával pontosan 495 ft-ért tettem a magamévá.
A fordító – talán túlzás nélkül állítható – nem igazán remekelt, így az eredeti „recept” némi találékonyságot és változtatást igényelt, s végül igazán ízletes és egész mutatós vega-ebéd kerekedett belőle. :-)

A kukoricás-cukkínis casserole tehát a következőképpen készül:

Hozzávalók: (2 adaghoz)
2 kis zsenge cukkíni
15 dkg morzsolt kukorica (fagyasztottat használok)
2 közepes friss, érett paradicsom
1 kisebb fej lilahagyma (a vöröshagyma is tökéletes, csak szerintem lilával finomabb)
½ piros színű paprika
250-300 ml zöldségleves (leveskockából – én a Rapunzel bio zöldségleveskockáját használom)
pici olaj (bio repcét használok)
kevés só (himalaya-t hsználok)
frissen őrölt bors

Elkészítés:
Előkészítem a zöldségeket. A hagymát megpucolom, megmosom, apró kockákra vágom. A cukkínit 3-4 mm vastagon felkarikázom. A paradicsomot, meghámozom, picire kockázom. A paprikát kimagozom, s a húsából szintén apró kockákat gyártok. A kukoricát kis tálkában a kezem ügyébe készítem. Vizet forralok a levesnek, s feloldom benne a kockát (250-300 ml vízre számítva, praktikusan ez egy fél kockát jelent).
Egy nagyobbacska edényben (casserole-ban :-) kevés olajt hevítek, s megfonnyasztom rajta a hagymát. Rádobom a cukkínit és pár perc alatt enyhén lepirítom az élénkzöld karikákat. Hozzájuk költöztetem a paprikakockákat, egy-két percig pirítom őket együtt, s máris következhet a paradicsom. Mikor a paradicsommal is egyet rottyant, hozzáadom a kukoricát, s felöntöm zöldséglevessel. Sózom, tekerek rá frissen őrölt borsot és kis lángon, lefedve kb. 10 perc alatt készre párolom az ételt. Közben folyamatosan ellenőrzöm, kell-e pótolnom a folyadékot, azaz a zöldséglevest. Lehet kicsit „levesesebbre” vagy kevésbé „levesesre” alakítani a fogást, ha pedig fedő nélkül, sűrűn kevergetve rotyogtatom egy-két percig, akkor sűrűbb, ragusabb állagú lesz a végeredmény. Ez tényleg egyéni ízlés dolga.
Nos, kb. 10 perc elteltével elzárom a gázt és forrón tálalom a kukoricás-cukkínis casserole-t.

Kuszkusz diófélékkel

2008-08-30T16:42:00.002+02:00

Nigella Lawson műsorában láttam meg ezt a kiváló köretnek valót.

S noha egyre inkább „rosszul vagyok” azoktól az ételektől, amiket – különösen az újabb keletű sorozataiban - a brit hölgy főz, a műsorait egész egyszerűen nem tudom megunni! A Nigella falatozója részeit már számtalanszor láttam, de ha kiszúrom, hogy valamelyik csatornán újra műsoron van, ott ülök előtte, s megnézem őket tizenötödszörre is. Talán a gasztronómia iránti őszinte – én ugyanis simán beveszem, hogy az – lelkesedése és szenvedélye, no meg, hogy valami eszméletlenül jóízűen falatozik az általa elkészített fogásokból az, ami újra és újra a képernyő elé ültet, ha Nigella van műsoron.
Szóval, bár nem túl sok azoknak az ételeknek a száma, amit a Lawson-repertoárból megvalósítanék – húsosak ugye eleve kizárva, s miután egyik műsorában palacsintatésztába mártott, olajban kisütött Bounty csokit tálalt fel desszertként, esetleges reformos várakozásaimat is végképp feladtam Nigellával kapcsolatban – ez a kuszkusz-variáció mégis egyből a szívembe lopta magát.

Egyszerű, ugyanakkor különleges, s egészen dekoratív köret.
Ráadásul – a gabonát reprezentáló kuszkusznak és az értékes vitaminokat, tápanyagokat tartalmazó olajosoknak köszönhetően – egész jó élettani tulajdonságokkal is bír! :-)

Tényleg nagyon egyszerű az egész!

Kuszkusz diófélékkel

Hozzávalók:
személyenként 0,5 dl kuszkusz
kb. 2,5-szer annyi víz, mint amennyi kuszkusz
pici olaj (bio repcét használok)
kevés só (himalaya-t használok)
mandulapehely (vagy vágott mandula)
fenyőmag
hámozott natúr pisztácia

Elkészítés:
Vízforralóban – vagy egy lábaskában – felforralom a szükséges mennyiségű vizet (attól függően, hány személyre vagy milyen ételhez készítem a köretet).
Ezalatt – egy másik edényben – kevéske olajon aranybarnára pirítom a kuszkuszt, lehúzom a tűzről és nyakon a öntöm a forró vízzel. Lefedem, s hagyom a kuszkusz-szemeket duzzadozni kb. 15 percig.
Ezalatt az idő alatt száraz serpenyőben illatosra pirítom a dióféléket.
Negyed óra elteltével villával fellazítom a kuszkuszt, lazán összeforgatom a diófélékkel, a tetejét megszórom egy kevés durvára vágott natúr pisztáciával – a gyönyörű zöld színe miatt – és forrón tálalom.
Minden arabos ihletésű ételnek remek kiegészítője lehet, de ha jobban belegondolok… magában is mennyei csemege! :-)

Tofu mandulás bundában bébirépával

2008-08-24T15:29:00.004+02:00

Nem is receptről, egy ötletről van inkább szó…
Mindazonáltal annyira egyszerű és gyors, ugyanakkor ropogós, harmonikus és kellemes ízhatású, s még látványnak sem utolsó a végeredmény, hogy –azt gondolom - egy rövidke postot mindenképp megér. :-)

Pontos mennyiségeket nem is adnék.
Pár nappal ezelőtt, egész napos szentendrei kirándulást követő, kellemesen bizsergető fáradtság közepette, s meglehetősen éhesen a következő konyhai műveleteteket végeztem:
Kb. 1 cm-es szeletekre vágtam egy darabka natúr tofut.
Teljes kiőrlésű búzalisztet, pici vizet, kevéske szójaszószt egy csipet sóval relatíve sűrű palacsintatészta állagúvá kevertem. Belemártottam a tofuszeleteket, majd mandulapehelybe forgattam őket, ügyelve arra, hogy a lehető legtöbb manduladarabka tapadjon rájuk.
Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy előszedjek egy teflonserpenyőt, s egy csöpp olajat felhevítve mindkét oldalukon - oldalanként kb. 1-2 perc alatt – aranybarnára pirítsam a szójasajt-szeletkéket, helyesebben, az őket borító olajosmag-pelyhelyeket.
Most éppen kevéske olajon megfuttatott, fényes és ropogós, bébirépával körítettem a mandulás bundába bújtatott tofut – szerintem a sárgarépa és a mandula nagyon jól passzol egymáshoz – de, hogy mihez vagy mivel fogyaszthatók még az ily módon felöltöztetett tofuszeletek, nos, itt a lehetőségek száma valóban végtelen… :-)

S hogy miért jó ez az étel?
Hm… mert finom… :-D
De a viccet picit félretéve: azt gondolom, a panírozás – amit nem kedvelek túlságosan – egyik nagyon jó alternatívája. Jónéhányszor olvastam már róla, s már rég ki szerettem volna próbálni a tojás-, s zsemlemorzsamentes bundázást. Az ilyetén formán előállított „panír” a hagyományostól eltérően egyrészt nem tartalmaz tojást, így vegánok, allergiások számára is hasznos lehet az eljárás, másrészt pedig az ily módon mandulába burkolt tofu sütéséhez tényleg elegendő csupán egy cseppecske olaj, – hiszen így válik a mandula illatossá és ropogóssá – nincs szükség tehát bő olajban sütésre.
A „panírtésztához” adott szójaszósz pedig egyrészt szép színt, másrészt kellemes ízt kölcsönöz az ételnek (ráadásul így kevesebb só is elegendő, de a sózás akár el is hagyható), harmadrészt pedig erjesztett szójatermékről lévén szó, B12-t tartalmaz.

Egy szó mint száz: tofu mandulás bundában bébirépával körítve - szerintem egész klassz kis vegavacsi… :-)

Szamósza egyszerűen

2008-08-20T16:18:00.004+02:00

Sőt, mi több!
Szamósza egyszerűen és reformosan…

S még ráadásul!
Naaagyon-naaagyon finom szamósza egyszerűen és reformosan…

Csöppet zavarban vagyok. Meglehetősen távol áll tőlem ugyanis, saját főztöm túlzott dicsérete, de ez valami annyira nagyon finom lett, hogy már itt a post elején muszáj ezzel a megállapítással indítanom! :-)
Ugyanakkor megnyugtat a tudat, hogy mégsem magamat dicsérem, hanem Sarah Brownt, akinek Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyvéből származik a recept, melyen csak néhány apróbb módosítást eszközöltem. Az utóbbi időben azon kapom magam, hogy ezt a könyvet egyre többet használom. Rendkívül hasznos és dekoratív kiadványról van szó, sajnos azonban magyar fordítása finoman fogalmazva is meglehetősen döcögős, ami az eredeti mű értékéből nyilvánvalóan nem von le, s optimista nézőpontból szemlélve, olykor némi találékonyságra s kreativitásra ösztönzi az újdonság kipróbálásának lázában égő gasztrobloggert… :-) Mindazonáltal Sarah Brown receptjei közül még egyben sem csalódtam (pl. szinte megszólalásig olyan lesz a végeredmény, mint a könyvben az ételről szerepeltetett fotón)!

A szamósza csodálatos találmány…
Forró és ropogós köntösben pár falatnyi illatos, pikáns, enyhén csípős és fűszeres India…

S hogy mitől egyszerű? Mitől reformos?
A két kérdésre ugyanaz a válasz. Az indiai batyucskák tésztája ezúttal réteslapból készül!
Ezáltal egyszerű, hiszen, nem kell tésztagyúrással, -pihentetéssel és –nyújtással bajlódni.
S reformos, mivel így megúszható a bő olajban sütés, – csak a megtöltés előtt kell a tésztát hajszálvékonyan megkenni olajjal, s a sütésre kész zöldséges táskák kapnak még egy leheletnyit sütőbe tolás előtt – mégis egészen fantasztikusan ropogós lesz a végeredmény. A reformosságot fokozandó, teljes kiőrlésű réteslapot használok. ;-) (Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Tante Fanny teljes kiőrlésű réteslapját, mely ráadásul csökkentett zsírtartalommal bír! Nagyon jó és könnyű vele dolgozni, gyönyörűen szétjönnek, s nem száradnak ki a lapok.)

No, de akkor lássuk, hogyan készülnek a kis, Indiát idéző zöldséges csomagok!

Szamósza

Hozzávalók: (6 darabhoz)
kb. 20-25 dkg (3 db közepes) krumpli
kb. 8-10 dkg zöldhüvelyű bab
1 kis fej vöröshagyma
1 kis vagy ½ nagy gerezd fokhagyma
½ teáskanál őrölt római kömény
1/3 – ½ teáskanál chilipor
½ teáskanál kurkuma
½ teáskanál koriandermag
só (himalaya-t használok)
6 levél (1 csomag) teljes kiőrlésű réteslap
kevés növényi olaj (bio repcét használok)

Elkészítés:
A zöldbabot (mirelitet használok – mely már tisztított és darabolt) és a megpucolt, leöblített, kis kockákra vágott burgonyát sós vízben felteszem főni egy-egy kis lábasban. Amíg megpuhulnak, előkészítem, a többi hozzávalót.
A vöröshagymát megpucolom, megmosom és apró kockákra vágom. A fokhagymát is megtisztítom, leöblítem. A fűszeres dobozomból elővarázsolom, s kezem ügyébe készítem a fűszereket.
A zöldbab és a krumpli 20-25 perc alatt egészen biztosan megpuhulnak. Mikor ez megtörtént, leszűröm őket. S miután a burgonyakockák is jól lecsöpögtek, a krumplit egy villával rusztikusra töröm.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek, s megfonnyasztom benne a vöröshagymát. Hozzáadom a koriandermagot, s azzal is átpirítom. Lehúzom a tűzről, s belenyomom a fokhagymát, átkeverem. Mihelyst megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát, beleszórom a római köményt, a kurkumát és a chilit. Visszaköltöztetem az edénykét a tűzre és néhányszor átkeverem a tartalmát, hogy a fűszerek megpiruljanak (de vigyázok a fűszeres alapra, nehogy megégjen!). A darabosra tört krumplit és a zöldbabot a fűszeres keverékhez adom, alaposan összeforgatom, - amennyire szükséges - sózom. Ezzel a töltelék el is készült. Kb. 10-15 percre félreteszem, hogy hűljön kicsit.
Addig előhalászom a hűtőből a réteslapot – legyen egy pár percig ős is szobahőmérsékleten. Egy kis tálkába kevés olajat öntök, s a kenőecsetet is a kezem ügyébe készítem.
Benedvesítek egy konyharuhát, ráhelyezek egy szárazat, s indulhat is a szamósza-töltés!
Fogok egy réteslapot, s hosszában négybe hajtom (így egy kb. 10 cm széles tésztacsíkot kapok). Kevés olajjal megkenem, aztán az egyik végére egy evőkanálnyi tölteléket teszek. A tészta csücskét háromszög-alakban ráhajtom, s addig hajtogatom, míg a tésztacsík végére nem érek, így végeredményként – szintén – egy szép duci háromszöget kapok. A batyucskát megkenem még egy gondolatnyi olajjal, aztán vékonyan kiolajozott sütőlemezre költöztetem. Ezt a műveletet még ötször megismétlem.
Előmelegített forró sütőbe tolom (úgy 200 fokosba) és kb. 25 perc alatt aranybarnára sütöm a szamószákat.

Magában is mennyei csemege - persze vigyázni kell vele: a sütőből kivett szamószába azonnal beleharapva, komoly égési sérülést szenvedhet az ember ajka (a töltelék rendkívül forró), kb. 10-15 perc hűlés után azonban kellemesen ropogósak és melegek-langyosak lesznek a kis indiai batyuk – de valamilyen pikáns-csípős-fűszeres szósszal, raitával vagy csatnival megkoronázva már valóban Indiában érezheti magát az ember lánya.
Bevallom, nekem egyszerű, friss – enyhén fanyar és hűs – natúr joghurttal ízlik a legjobban. :-)

Articsóka!

2008-08-10T17:03:00.008+02:00

Nemrég ismerkedtünk meg: az articsóka és én, mindazonáltal úgy érzem, ez az első találkozás – hirtelen ötlettől vezérelve egy étteremben plusz feltétnek kértem a pizzámra – egy szenvedélyes, mély és életreszóló kapcsolat kezdetének bizonyult.
Bimbózó kapcsolatunkat ápolandó, beszereztem egy doboz – konzerv –articsókaszívet (a Tescoban meglepően jó áron találtam, a doboz 8 db szívet rejt, adalékanyagot, tartósítószert nem tartalmaz), s a hétvégén a gasztrotettek mezejére léptem…

Mielőtt elárulnám, milyen ételeket készítettem a halványzöld gyönyörűségekből, idekenyarítanék pár mondatot az articsókáról. Elsősorban arról, miért is érdemes fogyasztani.

Az articsóka (Cynara cardunculus vagy Cynarae scolymus) Észak-Afrikában őshonos fészkesvirágú zöldség- és gyógynövény, Európában termesztik. A görögök óta népszerű zöldségféle. Magyarországon sokáig dísznövényként tartották.
Az antik világban drága ínyencségnek számított: nem annyira íze, mint inkább vélt afrodiziákus hatása miatt. Ezt ugyan nem sikerült tudományosan igazolni, de az articsóka a mediterrán konyha jóvoltából igen elterjedt.
A növény igen gazdag ballasztanyagokban, káliumban, foszforban, magnéziumban, vasban és B1-vitaminban. Tartalmaz fehérjét, szénhidrátot, zsírt, nátriumot és kalciumot is, valamint A-, B2-, és C-vitamint. 100 grammban mindössze 55 kcal energia van.
Az articsóka levelét (cynarae folium) a népi gyógyászatban és a gyógyszergyártásban is felhasználják: serkenti a máj szöveteinek regenerálódását, epehajtó, csökkenti a koleszterinszintet, segíti az emésztést. Hatóanyagai: cinarin, szeszkviterpén-laktonok, alkaloidok, flavonoidok (szkolimozid), inulin, aromaanyagok, keserűanyagok. Ajánlják a vérnyomás és az érelmeszesedés csökkentésére, továbbá cukorbetegség, vese- és hólyagbántalmak ellen is. Gyökerének antibiotikus hatást is tulajdonítanak.
A magyar irodalomban Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában című regényében tesz szert különös szerepre, amikor a nagy Levin az úriember fogalmának meghatározására használja: "Úriember nem eszi az articsókát vajasmorzsával. Ez a felcseperedett kispolgárok legrútabb szokása". :-D
(Forrás: http://www.origo.hu/, http://hu.wikipedia.org/ )

Az articsókás hétvégén egy olaszos ihletésű és egy közép-keleti (görög) ételt készítettem.
Az Itáliát idéző tésztaétel saját kreáció, míg az arakas me aginares (zöldborsó articsókával) névre hallgató fogás alapkoncepcióját Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyve adta – az eredeti receptet néhány ponton módosítottam.

Bazsalikomos penne articsókával és parmezánnal

Hozzávalók: (1 adaghoz)
7-8 dkg teljes kiőrlésű durumlisztből készült penne
4 articsókaszív
parmezán (ezúttal Grana Padano) ízlés szerint
kb. 1 evőkanálnyi friss bazsalikom apróra vágva
kevés olívaolaj
só (a tészta főzővizébe)

Elkészítés:
Amíg bő, lobogó, sós vízben kifő a penne, meg is vagyok a többi hozzávaló elő- és elkészítésével.
A bazsalikomot apróra vágom. A parmezánból forgácsokat gyártok (persze lehet reszelni is, csak nekem így jobban tetszik :-). Az articsókaszíveket félbevágom.
Mikor a tészta puhára, de azért még kellemesen roppanósra főtt, leszűröm, de a főzővizéből félreteszek kicsit. Kevés olívaolajra szedem, beleforgatom a mámorítóan illatos friss bazsalikomot, s adok hozzá egy keveset a főzővízből is.
A fél articsókaszíveket óvatosan átmelegítem: megfuttatom egy kevéske olívaolajon (ez 1-2 perces művelet, konzervről lévén szó), s a parmezánforgácsokkal együtt elrendezgetem a bazsalikomos penne tetején.
Az articsóka és a parmezán – no, meg a friss, illatos bazsalikom - valami mennyei együtt… :-)

Zöldborsó articsókával
(arakas me aginares)

Hozzávalók: (1 adaghoz)
4 articsókaszív
3-4 marék zöldborsó (mirelitet használok)
1 aprócska vagy ½ fej vöröshagyma
1 kis gerezd fokhagyma
2 érett, lédús paradicsom
kevés paradicsompüré (Aranyfácán sűrített paradicsomot használok – só, cukor és adalékanyagmentes)
pici olaj (bio repcét használok)
kb. 1 teáskanálnyi apróra vágott friss kapor
só
frissen őrölt bors
kevés nádcukor – ha szükséges (nálam elbírt a paradicsomszósz egy csapott teáskanálnyit)

Elkészítés:
A hagymát és a fokhagymát megpucolom, leöblítem. A vöröshagymát apró kockákra vágom.
A paradicsomokat megmosom, a héjukat kereszt alakban bemetszem, leforrázom, meghámozom, késes robotgépben pürésítem. Az articsókaszíveket félbe, a kaprot egészen apróra vágom.
Egy lábaskában kevés olajat hevítek és megfonnyasztom rajta az apróra metélt vöröshagymát. Ezután belenyomom a fokhagymát, egyszer-kétszer átkeverem, s mihelyst megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát, hozzáadom a sűrített paradicsomnak kb. a felét és a friss paradicsomból készített püré jó részét (egyikből sem az egész mennyiséget – amíg az étel készül, folyamatosan ellenőrzöm, hogyan is alakul a paradicsomszósz, s ha szükséges, az állag vagy az íze miatt, adok még hozzá a friss paradicsomból vagy egy keveset a püréből. Ha túl sűrű, akkor kap egy kevés vizet, ha netalán túl savanyú, pici nádcukrot). Sózom, borsozom, belekeverem a kaprot.
Kis lángon, fedő alatt rotyogtatom a paradicsomos keveréket, kb. 5 percig, majd hozzáadom a borsót. Mivel mirelitet használok, nagy lángra veszem a gázt és megvárom, amíg a borsószemek elvesztik fagyosságukat, s újra forrásnak indul a paradicsomos mártás. Ezután ismét kis lángon és lefedve békén hagyom kb. 4-5 percig, amíg a borsó megpuhul.
Végül a zöldborsós paradicsomos keverékhez költöztetem a félbe vágott articsókaszíveket, s óvatosan összeforgatom. Visszateszem a fedőt, s már csak azt kell megvárnom, míg az élénkpiros, sűrű, fűszeres szószban a halványzöld apróságok is átmelegednek.
(Sarah Brown friss articsókával írja a receptet. Ez esetben annyiban módosul a metódus, hogy az articsókaszíveket a megpárolódott hagymás-fokhagymás keverékhez kell adni, s kb. 10 percig együtt sütni. Ezután jön bele a paradicsom és a fűszerek, majd még 5 perc főzés következik. Végül mehet bele a borsó, kb. 4-5 percre, amíg puha lesz.)

Brokkolipogácsa roston, pirított mandulás kuszkusszal

2008-08-03T14:35:00.003+02:00

Amilyen bonyolultan – no, meg nem mellesleg szerintem egészen jól :-) - hangzik, olyan egyszerű elkészíteni ezt az ételt.
A mandulás kuszkusz régen ott motoszkált a fejemben, már csak azt kellett megtalálni, amit kísérhet. A manduláról egyből beugrott a brokkoli, mint klasszikus párosítás. No, de mi legyen belőle?
Ma reggel – még épp időben – homlokon csókolt a gasztromúzsa, így brokkolipogácsa készült a csodaszép élénkzöld rózsákból.
Ez volt az első kísérletem zöldségfasírt-ügyben, s abszolút lelkes vagyok, hiszen a lehetőségek, zöldségpárosítások és -variációk száma végtelen, s akkor az ízesítésről, fűszerezésről még nem is ejtettünk szót…
A postot ihlető fogást a brokkoli-pirított mandula-szerecsendió triásza teszi igazán harmonikussá.

Precíz receptet, pontos mennyiségeket lehetetlen itt megadni, de tényleg egészen egyszerű az egész!
Én a következőképpen jártam el.

Hozzávalók, amiket a brokkolipogácsákhoz használtam:
brokkoli (ezúttal fagyasztott)
kevés elhabart tojás
kevés teljes kiőrlésű búzaliszt (teljes kiőrlésű zsemlemorzsával is biztosan üzemel a dolog, valószínűleg legközelebb azzal próbálom ki)
só
kevés frissen őrölt bors
csipetnyi őrölt szerecsendió

Így készültek:
Lobogó, sós vízbe dobtam a fagyos brokkolit, s az újraforrástól számított 3-5 percig hagytam a gőzfürdőben, majd leszűrtem. Ekkor rá lehet engedni egy kevés hideg vizet, hogy hamarabb kihűljön. A szobahőmérsékletű zöld rózsákat kisebb darabokra, kockákra vágtam, tálba tettem. Kevés sóval, frissen őrölt borssal és szerecsendióval ízesítettem. Hozzáadtam annyi elhabart tojást és teljesörlésű lisztet, hogy jól formázható – ugyanakkor a nagyobbacska brokkolidarabkák miatt mégis kissé rusztikus – masszát kapjak.
Közepes méretű golyókat formáztam az élénkzöld keverékből, majd az enyhén beolajozott kézeim között is átforgattam őket, s a szendvicssütő grillapjai között kb. 7-8 perc alatt készre sütöttem a brokkolipogácsákat.
Én azért ezt a megoldást választottam, mert nem vagyok híve a bő olajban sütésnek, így – ha lehet – kerülöm. No, meg a szemet gyönyörködtető csíkos végeredmény miatt. :-) De persze ki lehet sütni a zöld fasírtokat „hagyományos módon”, olajban is vagy egy kis olajjal vékonyan megkenve sütőben, meg persze „igazi” faszenes szabadtéri grillen.

A pirított mandulás kuszkusz így készült:
Száraz serpenyőben aranyszínűre pirítottam kevéske mandulapelyhet. Félretettem.
A kuszkuszt egy pici olajon (én bio repcét használok) szintén aranyszínűre pirítottam majd felöntöttem kb. 2,5-szeres mennyiségű forró vízzel, sóztam, majd 10 percre letakartam.
Mikor az összes aprócska kuszkusz-szem magába szívta a folyadékot, összeforgattam az illatos pirított mandulával.
Szerintem eszméletlen klassz kombináció!

Csengetett Mylord?, névnap, egy elszalasztott alkalom – tápiókapuding!

2008-07-27T15:47:00.014+02:00

Hogy mi kötheti össze a - szerintem már egyértelműen klasszikusnak számító – angol filmsorozatot, Anyu névnapját és egy valószínűleg már végleg elszalasztott alkalmat?
Nos, ahogyan a bejegyzés címe is mutatja, nem más, mint a tápiókapuding!

Az összefüggés a következő.
Az angol humor nevezett gyöngyszemének családilag nagy-nagy rajongói vagyunk, s a sorozat egyik „kultélelmiszere” ez a bizonyos puding, már csak a tekintetben is, hogy Lady Lavender előszeretettel hajigálja Mrs. Liptonra és Ivyra egyaránt.
Történt ugyanakkor, hogy elvittem Anyut a Cukor utcai Vegetárium étterembe, ahol az étlapon felfedezte a szóban forgó csemegét, s megbeszéltük, hogy legközelebb, ezt fogja megkóstolni. A legközelebb azonban nem jött el, ugyanis mikor sor került volna az alkalomra, az étterem felújítás alatt állt, s úgy kb. három hete legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a Vegetárium helyén egy teljesen más, magyaros jellegű étterem üzemel, s azóta sincs információm arról, hogy egy egyszerű – általam ismeretlen helyre – költözésről vagy pedig végleges megszűnésről van szó a Vegetárium esetében (a honlapjuk ugyanis nem tartalmaz semmilyen ezirányú felvilágosítást). :-(
Mindezek után a névnapos összefüggést nem nehéz kitalálni. Mivel Anyu névnapja a napokban esedékes, - az általam tegnap, e jeles alkalomra elkészített – ebéd után tápiókapuding volt a meglepetés-desszert.

Tényleg abszolút meglepetés volt, s sikert is arattam vele!
Azért egy mondat erejéig elbüszkélkedem azzal is, hogy a névnapra alkotott menüm minden fogása jól sikerült! Legalábbis a családtagok beszámolója alapján! ;-)
Mi szerepelt az étlapon?
Sárgarépakrémleves szeletelt mandulával (az eredeti recepten pusztán annyit módosítottam, hogy vaj helyett bio repceolajat, s bioleveskockát használtam, a „plussz sózást” kihagytam, s nem szűrtem át a levest teaszűrőn, hogy a – z úgyis krémesre turmixolt – rostok benne maradjanak)
Szezámbundában sült csirkemell gombás-petrezselymes rizzsel (bevallom, aggódtam picit a húsétel elkészítése miatt, hiszen abban nincs rutinom, de egybehangzó vélemény szerint finom volt :-)
Kókuszos tápiókapuding gyümölccsel
Én a levesből, s a desszertből falatoztam, s mindkét étek esetében csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki! A „gasztrokonzervatív” családtagoknak is nagy eséllyel be fognak jönni! :-)

A tápiókapuding receptjét nem teszem közzé, hiszen egy az egyben Mézesmadzag tejmentes receptjét követtem (bio tápiókát, bio kókusztejet és finomítatlan nádcukrot használtam). De ezen kívül készített tápiókát Mályvacsiga, Sajtkukac, Ízbolygó és Grenadine is.
Egyébként kókusztejjel is most főztem először, nagyon érdekes élmény volt. Bár be kell valljam, intenzívebb kókuszízre számítottam, de teljesen rendben volt így is a történet!
Azt persze meg kell jegyezni, hogy a tápióka teljesen semleges ízű, így valamiféle ízesítésről (pl. kókusz, vanília, fahéj, mazsola, gyümölcs, gyümölcsöntet) mindenképp gondoskodni kell!

Még két mondat, csak hogy ne hazudtoljam meg önmagam, végétére is ez egy reform-vega blog! :-D
Szóval, azért érdemes a kellemes és ugyanakkor kissé vicces – ahogyan az áttetsző tápiókagömböcskék elolvadnak az ember szájában – gasztroélményen túl tápiókából pudingot készíteni, mert ez egy 100 %-osan természetes alapanyag, természetes keményítőtartalommal (ettől köt be a puding). Azaz, szemben a – szerintem borzalmas műanyag – bolti pudingporokkal, itt semmi mesterséges, művi adalékanyag vagy színezék nem jut az ember szervezetébe. Ráadásul a tápiókagyöngy elsősorban – ha nem kizárólag – bioboltokban kapható, így az előbbieken túlmenően még bioterméket is fogyasztunk!

De az aranyszabály itt is érvényes: elsősorban azért együk, mert finom, s mikor hóbortos vagy kevéssé hóbortos rokonainknak, ismerőseinknek először tálaljuk fel, húzódjunk fedezékbe, nehogy eltaláljon egy jól irányzott tápiókás tányér! :-D

Csicseriborsó curry

2008-07-21T18:40:00.003+02:00

Relatíve régen volt már indiai, s bevallom, hiányzott már nagyon.
A csicseriborsó pedig naaagy-naaagy kedvencem.
Mindezeken túlmenően már épp itt volt az ideje, hogy megfőzzem ezt az ételt, s közzétegyem, hogyan is készül. :-)

Azt kedvelem ebben a receptben – mely egyébiránt a Nélkülözhetetlen vegetáriánus szakácskönyvből származik -, hogy sok-sok jellegzetes, s ínycsiklandóan illatos indiai fűszer kerül bele, ugyanakkor igazán könnyen és gyorsan megvan. Mindazonáltal rendkívül jó „vésztartatalék”, hiszen csicseriborsó- és hámozott paradicsomkonzerv szükségeltetik hozzá, amik jó sokáig elvannak otthon a kamrapolcon, így ha valamilyen oknál fogva épp nem sikerül friss hozzávalókhoz jutni, akkor is kb. háromnegyed óra alatt fűszeresen illatozó indiai finomságot varázsolhat az ember lánya az asztalra.
Azt gondolom, ez a leves- és tésztaszószporok világában egészen bíztató alternatíva! ;-)

Csicseriborsó curry

Hozzávalók: (2 adaghoz)
1 közepes fej vöröshagyma
1 nagyobbacska vagy 2 gerezd fokhagyma
kevés olaj (nálam bio repce)
¼ - ½ teáskanál chilipor
½ teáskanál só
½ teáskanál kurkuma
½ teáskanál pirospaprika
½ teáskanál őrölt római kömény
½ teáskanál őrölt koriander
1 44 dkg-os lecsepegtetett csicseriborsó-konzerv
1 44 dkg-os darabos hámozott paradicsom-konzerv
½-1 teáskanál garam masala

Elkészítés:
A vöröshagymát megpucolom, leöblítem, apró kockákra vágom. A fokhagymát is megtisztítom, megmosom.
Egy nagyobbacska lábasban kevés olajat hevítek, s rádobom a vöröshagymát. Mikor üvegesre fonnyadt, belenyomom a fokhagymát, s addig kevergetem, amíg megérzem a piruló fokhagyma jellegzetes illatát. Ezután – a garam masala kivételével – beleszórom a fűszereket, s kb. 1 perc alatt összepirítom őket a hagymás alappal.
Mikor már utánozhatatlanul jellegzetes „indiai” illat tölti be a konyhát, mehet a lábasba a csicseriborsó és az aprított paradicsom, levével együtt. Mindent alaposan összekeverek, s miután felforrt, kis lángon fedő alatt kb. 15-20 percig rotyogtatom (tkp. a csicseriborsó és a paradicsom sem nyers már, az összefőzésre elsősorban azért van szükség, hogy a fűszerek átadhassák ízüket és illatukat a többi hozzávalónak, az ízek összeérjenek). 5-10 perccel azelőtt, hogy az ételt késznek nyilvánítanám, beleszórom a garam masalát, összeforgatom.
Ha szükséges, a végén utánaízesítek, illetve menet közben is „korrigálok”, ha kell. Elképzelhető, hogy túl sűrűre alakul a végeredmény, ilyenkor pici vizet adok a curryhez. De a paradicsomkonzervek sem egyformák: ha túlzottan „nyers” ízű és savanyú a paradicsom, hozzáadok egy picike nádcukrot. Meg persze ellenőrzöm, hogy eléggé csípős-e – természetesen anélkül, hogy a csípősségett túlzásba vinném… ;-)
Én most barnarizzsel tálaltam az ételt, de minden bizonnyal igaza van a „Nélkülözhetetlennek” is, amikor azt írja, hogy ez a curry csapati vagy naan kenyérbe töltve is nagyon finom.

Üveggolyók

2008-07-14T12:14:00.010+02:00

A reformnasik lelkes gyűjtőjétől, Maricától gurultak felém az üveggolyók.
Szívet melengető volt érkezésük ezen a viharos, esős hétfői napon…

Szabadon asszociáltam, engedtem a spontán gondolatokat előtörni… íme az eredmény… :-)

a = Adéle
á = április
b = buddhista filozófia
c = calvados, camembert
cs = család
d = díszbe öltöztetni – karácsonyfát, asztalt, ajándékot, szívet…
dz = edzés – sajnos, csak egyszer egy héten…
dzs = dzsem – St. Dalfour… hm…
e = E 605
é = érzelmek
f = Faludy
g = Gulácsy
gy = gyorsaság – no igen, a vágyott tulajdonság…
h = harmónia
i = impresszió, impresszionista művészet
í = írás, (blogolás)
j = „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”
k = Kati barátnőm
l = lélek
ly = lyukak a sajtban
m = mosoly :-)
n = nőnek lenni
ny = nyugalom
o = okosodás – vizsgaidőszak, tanulás, miegymás…
ó = ókori Egyiptom
ö = önállóság, önbizalom
ő = Ő –A férfi
p = Párizs
q = quelque chose
r = recept – kipróbálás, - kitalálás, - írás
s = süt a nap
sz = szeretet, szerelem
t = tenger
ty = rút kiskacsából gyönyörű hattyú
u = utazás
ú = új – valami eredetit, egyedit létrehozni, újat alkotni
ü = üveggolyó – stílszerűen… :-)
ű = űr – csillagos égbolt, amit a Planetáriumban fölém vetítenek…
v = vegetáriánus
w = Winchester, Jamie
x = Xaver, Varnus
y = You Are What You Eat!
z = zöld
zs = zsenge, üde, friss, harmatos

Továbbgurítom az üveggolyókat nanához és Verához.

Könnyed nyári bulgur-ebéd olaszos ihletésre

2008-07-12T18:36:00.003+02:00

Mit is mondhatnék erről a fogásról?
Valóban egészen könnyű és gyorsan elkészíthető étel.
Az olaszos ízvilágot a friss paradicsom, a bazsalikom és a kellemesen gyantás ízű és fantasztikus aromájú fenyőmag idézi fel.

Az eredeti ötlet, recept a http://elitkonyha.shp.hu/hpc/web.php?a=elitkonyha&o=bulgur_zoldsegekkel oldalról származik, amelyen néhány ponton módosítottam. Így a következőkben a saját verziót írom le.

Bulgur olaszosan

Hozzávalók (1 személyre)
0,5 dl bulgur (búzatöret)
kb. 1,75 dl víz (a bulgurhoz)
1 kis zsenge cukkíni
1 kisebb paradicsom
1 marék fenyőmag
(lehetőleg friss) bazsalikom
frissen őrölt olaszos fűszerkeverék
só (nálam himalaya)
kevés olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Először a bulgurt teszem oda párolódni. A búzatöretet pici olajon megpirítom, majd felöntöm a (3-3,5-szeres mennyiségű) vízzel. Mikor a víz felforrt, kis lángra veszem a gázt, s a bulgurt fedő alatt – kb. 15-20 perc alatt - puhára főzöm. Mikor már az összes vizet magukba szívták a gabonaszemek, sózom, s fedő alatt tovább duzzasztom (amíg a többi hozzávalót előkészítem, elkészítem).
A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítom.
A cukkínit leöblítem, kockázom. A paradicsomot hámozás és a magok eltávolítását követően szintén kockákra vágom.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítek, rádobom a cukkínit és 4-5 perc alatt átsütöm a zöld kockákat. Mikor már csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy az összes cukkínidarabka szépen megpiruljon, sózom, olaszos fűszerkeveréket tekerek rá, s hozzáadom a paradicsomkockákat. A paradicsommal épp hogy csak átkeverem. Rádobom az apróra vágott illatos bazsalikomot, s már el is zárom alatta a gázt.
Az időközben – már biztosan elkészült – bulgurt összeforgatom a cukkínis-paradicsomos zöldségkeverékkel és a pirított fenyőmag nagy részével.
Tányérra szedem és a maradék fenyőmaggal – ha épp a kezem ügyében van, friss bazsalikomlevéllel – díszítem.

Bio-vegetériánus ételszállítás – korrektség és profizmus

2008-07-06T14:29:00.006+02:00

Biochef – tapasztalat

Ez a bejegyzés jó régóta, egészen pontosan vizsgaidőszak vége óta várat magára, legfőbb ideje hát, hogy elkészüljön, s felkerüljön a blogra.
A permanens tanulás okozta időhiány következtében otthonra – ahogyan a munkahelyemre is – rendeltem ebédet, s kipróbáltam a Biochef-et.

Tapasztalataim egyértelműen pozitívak. Sőt! Abszolút meggyőzőek.
(Vera is kipróbálta a Biochef-et, tapasztalatai itt olvashatók.)
A cég minden szinten profi. Gondolok itt a következőkre.

Honlap – szép és igényes. Rendkívül informatív. Értem ezalatt elsősorban azt, hogy az ember nem csak afelől tájékozódhat, hogy milyen összetevőkből áll az étel, amit meg szeretne rendelni, hanem arról is, hogyan készül pontosan. Ezt hatalmas pozitívumnak tartom. Nem beszélve arról, hogy ennek következtében, a weblap hihetetlenül gazdag és hasznos recepttárként is funkcionál!
Rendelés – én interneten rendeltem. Rögtön teljesen korrekt visszaigazoló e-mailt kaptam. S egyszer-kétszer az ügyfélszolgálatos hölggyel is beszélnem kellett, minden esetben szinte azonnal felevette a telefont, készséges és segítőkész volt.
Szállítás – a vizsgaidőszak időtartama és az utána következő egy-két munkával töltött hét során tökéletesen rendben volt: óraműpontossággal szinte mindig ugyanabban az időben érkezett a futár. Otthonra olyan fél 10-10 körül, a munkahelyemre kb. fél 11-11 körül szállítottak. Múlt hét végén azonban megszakadt ez a sorozat: a honlapon az szerepel, hogy igyekeznek 12.30-ig kiszállítani az ételeket, elmúlt csütörtökön azonban 13.00 után érkezett meg az ebéd, s a jól megszokott 11 körüli rend azóta sem állt helyre tökéletesen.. Gondolom, a nyári szabadságolás lehet az ok. De annyi baj legyen, a lényeg, hogy ebédidőre minden esetben megérkezett (megérkezik) az étel. A számlát mindig teljesen korrektül megkaptam, s a fizetéssel sem volt soha gond (ami nekem fontos: elfogadnak étkezési utalványt is).
Szállítási költség – a szállítási költségnek azért szentelek külön bekezdést, mert ez – tapasztalataim és néhány eddig hallott/olvasott vélemény szerint – sarkalatos pont a Biochef-nél. Az a bizonyos 600 ft/nap. Két megjegyzést fűznék mindenképpen ide. Egyrészt azt gondolom, van igazság abban a – honlapjukon szereplő – gondolatban, hogy az étel és a csomagolás-kiszállítás két külön dolog, mindegyiknek megvan a maga ára. S nem szerencsés összemosni a kettőt, már csak azért sem mert, ha a szállítási költséget beépítenék az ételek árába, akkor minél többet rendel valaki, annál többet fizet a szállításért is, s ez nyilvánvalóan igazságtalan. Másrészt pedig az a 600 ft, azért „nem pontosan” 600 ft. Egyfelől lejön belőle a kiszállított ételek árának 10%-a, másfelől pedig – épp ebből következően – ha pl. az ember úgy oldja meg, hogy mindig két napra rendel ételt, két napi ételért máris csak egyszer fizet kiszállítást, ráadásul ebből (a 600 ft-ból) a két étel árának a 10%-a vonódik le.
Csomagolás – ennek is muszáj külön bekezdést szentelnem. Abszolút korrekt. Tökéletesen záródó műanyag doboz. Felcímkézve. A címkén szerepel: az étel neve, az összetevők (!), az előállítás időpontja és a szavatossági idő. Ha nagyon bele szeretnék kötni valamibe, annyi észrevételt tennék, hogy amikor a fogáshoz saláta is tartozik, azt egybe csomagolják a melegítendő étellel. Ami azzal a két – kevéssé praktikus – következménnyel jár, hogy egyrészt a saláta leve, öntete átitatja a hozzá tartozó falatoznivalót, másrészt pedig melegítés előtt a doboz tartalmát szét kell szedni (ami munkahelyen néha kissé macerás).
Ételek – végülis ez a lényeg! :-) Ízletesek és finomak! Az adag abszolút rendben van, éhes még soha nem maradtam, inkább az fordult elő néhányszor, hogy a doboz tartalma kicsit soknak bizonyult. Az ételek kiváló minőségű alapanyagokból és kíméletes eljárással készülnek, ez egyértelműen érezhető küllemükön és ízükön is!

A teszthéten a következőket rendeltem..
Tót lángos babpörkölttel és köményes káposzta salátával: kellemesen fűszeres ízű palacsinta, ízletes pörkölttel, s a salátát illetően külön díjaztam, hogy nem egész köménymagot tartalmazott, s nem volt túl ecetes sem.
Pirított zellerszár szezámos chili mártásban, mogyorós tofuval: nagyon jól passzolt egymáshoz a földimogyoró és a tofu. A pirított földimogyoró-tofu-szójaszósz egyébként eszméletlen jó kombináció, azóta is alkalmazom!

Brokkolis rakott tészta paradicsomos édeskömény-salátával: a „rakott tészta” annyit tett, hogy párolt brokkolirózsák voltak tönköly-fusilivel összeforgatva. Az igazán izgalmas ebben a fogásban egyrészt maga a saláta volt (paradicsom, édeskömény, újhagyma, citromlé), másrészt az, hogy azt hiszem, „magamtól” eszembe sem jutott volna zöldséges tésztához salátát enni, pláne nem ebben a kombinációban, de nagyon jól illettek egymáshoz a színek és az ízek!
Kecskesajttal pirított zöldspárga hajdina palacsintával, zsályás burgonyapürével: szemet gyönyörködtető volt az étel! Nagyon klassz a kombináció! Az értékét külön emelte, hogy most kóstoltam először spárgát, s nagyon bejött!

Zöldséglasagne, juhsajttal, paradicsom-mártással: az első néhány falat után váratlan pozitív meglepetés ért. Nem volt az ételben tészta!!!! A lasagne a következőkből állt: hajszálvékony lapokra szeletelt sárgarépa, fehérrépa, zeller, cukkínikarikák, kelkáposztalavelek, karfiol. Tetején juhsajt. Paradicsommártás. Azon túlmenően, hogy nagyon finom volt, külön díjaztam az ötletet. Vagyis azt, hogy a lasagne tészta nélkül, „csak” zöldségekből készült (ezáltal sokkal könnyebb lett a fogás), mégpedig olyan zöldfélékből, amelyek általában „mostohagyerekek”, azaz ritkán szerepelnek önálló ételként, de itt most főétel-szerepet töltöttek be. Azt hiszem, ez a szép a vegetáriánus konyhaművészetben!

Egy szó mint száz: abszolút profizmus és korrektség jellemzi minden szinten a Biochef-et.
Azóta is megrendelőjük vagyok! :-)

Klasszikus kedvenc – egy kicsit reformosan, egy kicsit másképp

2008-07-01T10:46:00.003+02:00

Grillezett camembert áfonyával és diós rizzsel

Mindenki ismeri az étlapok szinte majd mindegyikének előétel-kínálatában megtalálható klasszikust, a rántott camembert-t rizzsel és áfonyalekvárral. Ennek a fogásnak, mióta először ízleltem, - s persze a camembert sajt elkötelezett híveként - én is nagy rajongója vagyok, illetve, talán helyesebb így fogalmazni: voltam.

Miért a múlt idő?

Pusztán csak azért, mert egy kis odafigyeléssel, egész pici változtatásokkal és egy-két apró ötlettel el lehet készíteni ezt az ételt sokkal egészségesebben is. Ráadásul az így készült camembert-es fogás nekem sokkal jobban ízlik, mint a „sima” rizzsel készült, bepanírozott, bő olajban sütött változat.

S hogy miben állnak a fentebb jelzett praktikák?
Először is a jó minőségű alapanyagok kiválasztásában. Elöljáróban: jó minőségű sajt, lehetőleg bio barnarizs, magas gyümölcstartalmú, finomított cukrot nem tartalmazó áfonyadzsem.
Szóban forgó fogáshoz tehát jó minőségű és light, azaz csökkentett zsírtartalmú, félzsíros camembert-t használok. A light verzió két szempontból is praktikus. Egyrészt ezzel már ab ovo kevesebb zsírt visz be az ember a szervezetébe, másrészt pedig szépen megtartja a formáját roston sütéskor, hiszen a csökkentett zsírtartalom miatt keményebb állagú a sajt. A panírozást pedig, úgy ahogy van, elhagyom – rántott, panírozott dolgokat már jó ideje nem fogyasztok, szerintem teljesen felesleges egy csomó plusz „tésztát” és olajat bevinni a szervezetünkbe, mindezzel elnyomva ráadásul a zöldségek és sajtok természetes, finom ízét – helyette a sajtot körbevevő penészréteget kenőecsettel hajszálvékonyan beolajozom (bio repceolajat használok) és a szendvicssütő grillapjai között kb. 4-5 perc alatt csodaszép csíkosra sütöm a camembert-t. Ezzel a „fapados” grillezési módszerrel is ínycsiklandóan finom a végeredmény, biztosan működik „igazi” grillrácson is. Sőt! Csak zárójelben jegyzem meg: az utóbbi hetek nagy felfedezése számomra ez az igazán egyszerű és nagyszerű otthoni roston sütés: a szendvicssütőbe belepattintom a grillsütő lapokat, azok néhány perc alatt átforrósodnak és már grillezek is! Gyönyörű csíkosra! :-) A camambert esetében természetesen óvatosan helyezem a sajtra a sütő „tetejét”, s nem nyomom össze a két lapot, mint például a melegszendvicsnél.
A rizsköret saját fejlesztés. No persze, nem valami világraszóló, hatalmas találmány, csupán annak a két egyszerű gasztrotapasztalatnak az ötvözése, hogy a camembert-hez csodásan passzol a dió és illik a rizs. A – lehetőleg bio – barnarizst kevés olajon megpirítom, felöntöm bő kétszeres mennyiségű vízzel és puhára párolom, sózom. Majd kevés, előzőleg száraz serpenyőben illatosra pirított és rusztikusra tört dióval összeforgatom.
A St. Dalfour vörös- és feketeáfonya lekvárjával tálalom. Imádom a St. Dalfour dzsemjeit! 50%-os gyümölcstartalmúak, hozzáadott cukor helyett természetes szőlőlével vannak édesítve és sem tartósítószert, sem pedig ízfokozót nem tartalmaznak.

Már csak két dolgot kell idekanyarítanom.

Fentebb leírtam, hogyan készül ez az egyszerű és nagyszerű komplementer ízkompozíció, a hozzávalók megadásával azonban adós maradtam.
Egy személyre nagyjából a következő mennyiségeket szoktam számolni.
1 db (120 grammos) light camembert-korong
0,5 dl barnarizs
bő 1 dl víz
fél maroknyi dióbél
pici olaj (nálam bio repce)
kevés só (nálam himalaya)
áfonyalekvár – amennyi jól esik :-)

A másik, belőlem kikívánkozó apró gondolat egyszerűen annyi, hogy az így elkészült fogást persze amiatt is élvezet falatozni, mert sokkal könnyebb, mint a hagyományos panírozott, fehér rizses változat, ráadásul az ember tudja, nagy valószínűséggel csupa jó – és amennyire lehet, egészségesen elkészített – dolgot ad a testének, de elsősorban ne ezért együk! Hanem azért, mert naaaaagyon finom! :-D

A nyár ízei

2008-06-15T16:03:00.005+02:00

Patisszon roston és apró petrezselymes újkrumpli

Ilyenkor nyáron mit is fogyasszon az éhes vegetáriánus (és persze: a nem vegetáriánus :-)?
Tele van a piac harsogóbbnál harsogóbb friss zöldségekkel. Amelyek azonban csak néhány hétig, esetleg egy-két hónapig igazán zsengék. Kivételes, s sajnos hamar tovatűnő időszakok ezek, így aztán - azt gondolom - meg kell ragadni a természet eme ajándékainak felhasználására, fogyasztására minden kínálkozó alkalmat!

Tipikusan ilyen, hihetetlenül zsenge és egészen rövid főzési-sütési idő után már vajpuha késő tavaszi-nyári zöldség az újkrumpli és a patisszon, leánykori nevén csillagtök.
Így ma roston sült patisszont készítettem egészen apró petrezselymes újburgonyával.

Nem olyan rég kedveltem meg a patisszont, most már viszont teljesen odavagyok érte. Szerintem sokkal finomabb, mint a „normál” tök, s amikor ennyire gyenge, egészen felséges kulináris élményt nyújt! Mivel, viszonylag semleges ízű, relatíve intenzív fűszerezést igényel.
Én most nagyon egyszerűen készítettem el.
Egyrészt azért, mert szerintem ilyenkor nyáron, az ember – ha lehet – még inkább vágyik az egészen könnyű és egyszerű fogásokra.
Másrészt pedig azért roston sütöttem, mert úgy gondolom, a világon az egyik legnagyobb merénylet, ami zöldség ellen elkövethető, a kirántás, mármint a klasszikusan lisztbe, tojásba, morzsába forgatás (másik ilyen a sós vízben pépesre főzés – hirtelen most több nem jut eszembe :-). Én pedig sokáig bizony csak ebben az egy formában találkoztam a patisszonnal. Eljött hát az ideje, hogy valami újat és egészségesebbet próbáljak ki!
Mindössze annyit tettem, hogy miután a patisszont meghámoztam, a magjait kikapartam és kb. egy centi vastag csinos szeletekre vágtam, ecsettel egészen vékonyan megkentem a szeletek mindkét oldalát egy kis olívaolajjal, majd megszórtam grill zöldség fűszerkeverékkel (Kotányi) és kb. 15-20 percig állni hagytam. Ez két szempontból is praktikusnak bizonyult: ezalatt az idő alatt a csillagtök átvette a fűszerek ízét, másrészt pedig a fűszerkeverék sótartalmától meg is puhult kissé. Kertünk, s grillsütőnk nem lévén, a roston sütést úgy oldottam meg, hogy a szendvicssütőbe belepattintottam a rostsütő lapokat és mikor átforrósodtak, kb. 4-5 perc alatt megsütöttem közöttük a patisszonszeleteket.
Igazán finom és szerintem egészen csinos lett a végeredmény! :-)

Talán butaságnak, feleslegesnek tűnhet leírni, hogyan készül a petrezselymes krumpli.
Tekintettel azonban arra, hogy olyan petrezselymes burgonyával, mint amit itthon szoktunk készíteni, még sehol sem találkoztam (értsd: menzákon, éttermekben, effajta helyeken: sós vízben főtt krumpli + mutatóban „pár szórat” petrezselyem), idekanyarítom gyorsan, hogyan készítjük. Annyit elöljáróban elárulhatok: szemtelenül egyszerűen.

Petrezselymes burgonya, ahogyan Anyutól tanultam

Hozzávalók: (3 személyre)
50 dkg apró szemű újburgonya
2 nagy csokor petrezselyem
olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Egy nagyobb edényt megtöltök melegvízzel és beledobom héjastul az újkrumplikat (így könnyebb lesz meghámozni), s egy másik, hideg vízzel teli edényt is a kezem ügyébe készítek. A krumplikról éles késsel lekaparom a héjukat, s pucolás után rögtön a hideg vízbe teszem őket (hogy ne barnuljanak meg). Ezután kétszer-háromszor – váltott vízben – jó alaposan átöblítem az apróságokat. Amíg át nem költöznek a lábosba, hideg vízben hagyom őket.
A petrezselyem szárát eltávolítom, a leveleket alaposan megmosom, apróra vágom.
Egy nagyobbacska lábosban olajat hevítek, s (úgy ahogy van: egészben, nyersen) beledobom a krumplit, egy-két perc alatt átforgatom, majd hozzákeverem az apróra vágott petrezselymet. Kis lángra veszem a lábas alatt a gázt és fedő alatt készre párolom az apróságokat. Közben néhányszor átkeverem.
Akkor van kész, mikor a krumplik körös-körül vékony aranybarna ropogós kérget kapnak. Ez az újburgonya nagyságától-fajtájától függően kb. 20-30 perc alatt megtörténik.
A receptből nem véletlenül maradt ki a só. Valóban nem kell rá! Persze, aki szeretné, megsózhatja, de a rengeteg friss petrezselyemnek és magának zsenge krumplinak az íze olyan nagyszerű párost alkot, hogy nyugodtan ki merem jelenteni: sózásra semmi szükség! Az aranybarna ropogós kéreg és a szintén ropogósra sült (!) petrezselyem egészen nagyszerűvé avatja ezt a végtelenül egyszerű fogást! :-)

Vera kenyere

2008-06-15T14:42:00.003+02:00

E hét szerdán letettem az utolsó vizsgám, így a hétvégén bevettem magam a konyhába. :-)

Első próbálkozásom Vera teljes kiőrlésű dagasztás nélküli kenyere volt.
Én a Veránál szereplő mennyiség harmadát vettem és a kis - főként kenyérsütésre használt – formámban sütöttem meg.

A végeredmény abszolút meggyőző!!! :-)

Szerintem, rá fogok szokni... ;-)

Túrógombóc és vizsgaidőszak

2008-05-29T18:52:00.004+02:00

Több mint egy hete lesz most már, hogy önkéntes szobafogságban alámerültem a vizsgaidőszak bugyraiba… :-( ez okból gasztroténykedéseim jelenleg a házhoz szállított ételek, kivételesebb alkalmakkor pedig Anyu főztjének elfogyasztására szorítkoznak.

Ilyen, „kivételes” alkalom volt a mai is…

Még vizsgaidőszak elején megegyeztünk Anyuval, hogy – bár nem járok be dolgozni, de – itthonra is rendelem magamnak az ebédet, mindkettőnknek egyszerűbb így, hiszen valószínűleg nem lesz időm, kedvem, s energiám magamnak főzni, neki pedig nincs igazán gyakorlata a vega-reform konyhaművészetben. Ezirányú türelme és nyitottsága ugyanakkor minden kétséget kizáró, habár – mikor újabb és újabb élelmiszerből váltok teljes őrlésűre, reformra vagy bióra – elhangzik néha, hogy nem mindig könnyű egy ilyen „zűrös természetű nőszemély” gasztro-dolgait tolerálni… :-)

Vázolt alaphelyzet ide vagy oda, még a múlt héten megkértem, hogy csináljon egyik nap túrógombócot, mert úgy, de úgy ennék már…
S ma el is készültek az aranybarna morzsába hempergett habkönnyű hófehér csodák… és hogyan? Reformosan! :-) Az én kedvemért! :-) Anyu úgy izgult, hogy ezekkel az „ismeretlen” alapanyagokkal vajon hogyan fog a dolog működni, s hogy biztosan finomat csináljon…
Nos, a több évtizedes családi recept igenis működött, s teljes őrlésű – tönköly – nádcukor összetevőkkel is álomszerűen könnyű és lágy lett a végeredmény…
A receptet – kissé önző módon – egyes szám első személyben fogalmazom meg, így kicsit olyan érzés ez, mintha én is ott sertepertéltem volna a konyhában, s nem a szobában a könyvet bújtam volna…

No, mindegy.
Reménykedem benne, hogy a vizsgákkal minden OK lesz, s ha valóban így lesz, nemsokára visszatérhetek intenzívebb gasztroténykedéseimhez… :-)
Addig is újabb tapasztalatokat gyűjtök az ételrendelés terén, Lugosiék ugyanis júniustól nyári szünetet tartanak, s már megrendeltem jövő hétre az ebédem a Biocheftől…

De most már jöjjön a recept.

Habkönnyű túrógombóc reformosan

Hozzávalók:
½ kg zsírszegény túró
3 tojás
3 evőkanál bio teljes kiőrlésű tönkölydara
2 evőkanál teljes kiőrlésű búzaliszt
1 evőkanál bio nádporcukor
teljes kiőrlésű kenyérmorzsa a hempergetéshez

Elkészítés:
A tojások sárgáját a porcukorral habosra keverem.
Hozzáadom a lisztet, a darát és az előzőleg villával összetört túrót. Összeforgatás után ½ - 1 órát pihentetem.
Mikor a massza már jól kipihente magát, nagy, széles, óvatos mozdulatokkal beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét.
Lobogó sós vízbe evőkanállal „gombócokat” szaggatok belőle (mivel nagyon lágy a massza nem kézzel formálom a gombócokat, hanem tulajdonképpen nagyobbacska galuskákat gyártok a kanál segítségével). Fontos, hogy egyszerre csak néhány gombócot engedek a vízbe, mert mire megfőnek 2 – 2,5-szeresükre dagadnak majd. A gombócok rögtön a víz tetejére jönnek, ekkor közepesre veszem a lábas alatt a lángot (a zubogó víz ugyanis, összetörné a túrógaluskákat, ha pedig a víz csak gyöngyözne nem főnének meg rendesen) és kb. 10-15 perc alatt készre főzöm a gombócokat. Miközben termálfürdőt vesznek, egyszer-kétszer a mások oldalukra fordítom őket.
Mikor elkészültek, szűrőkanál segítségével kihalászom a sós fürdőből az óriásbébi-túrógaluskákat és az előzőleg aranyszínűre pirított kenyérmorzsába forgatom őket. E műveletnél is óvatosan járok el!
Én most egy kis nádporcukorral szórtam meg, de mivel a túrógombócok csak nagyon enyhén édesek, tálalhatók lekvárral, tejföllel, gyümölcsöntettel, vaníliaszósszal… sőt biztosan kipróbálom a közeljövőben úgy is, hogy nem aranyszínű morzsát, hanem pirított, őrölt mandulát, diót vagy mogyorót kapnak majd ruhaként… :-)

Elvarázsoltságom-szülte karfiol curry

2008-05-14T21:55:00.003+02:00

Múlt hétvégén eszméletlen mód vágytam valami indiaira… az indiai konyhának ugyanis - mint arról néhány korábbi post is tanúskodik - nagy rajongója vagyok, ám már egy jó ideje nem készítettem effajta fogást. S mivel múlt hét végén, az elvonási tünetek első jeleit tapasztaltam magamon, kitaláltam, hogy csicseriborsó curryvel örvendeztetem meg magam. Csicseriborsóból indiait még úgysem főztem, s találtam is egy – e célnak megfelelő – jó kis receptet.
A szombati menetrendszerű tescózás alkalmával be is szereztem az ételhez szükséges, még hiányzó hozzávalókat, s szinte ugyanazzal a lendülettel, a bevásárlókocsiba pakoltam egy dobozka humuszt is. (Ez az ínycsiklandóan finom csicserikrém meg ugye arab étel – de sebaj, éljen a multikulti :-)!) Nagyon nagy kedvem támadt a humuszra ugyanis, s még meg is állapítottam, hogy az eltarthatósági idejére tekintettel, a hét végén úgyis el kell fogyasztanom. Teljes nyugalomban hazabattyogtam.
Aztán aznap (vagyis szombat) este jött a felismerés: csicseriborsó ebédre és vacsorára is – ráadásul két napig (ha már nekiállok, legyen a curryből két adag, s a humuszt is kb. két evésnyire saccoltam) nem biztos, hogy annyira változatos lesz…
A helyzetet egy kisebbfajta hófehér, friss karfiol mentette meg, mely a pénteki piacozás eredményeképp türelmesen várakozott a hűtőben arra, hogy valami finomság készüljön belőle. S hála a (vegetáriánus) indiai konyhaművészet végtelen változatosságának – ha már a dolgok a fentebb vázolt módon alakultak -, a csicseriborsó curry karfiol curryvé lényegült át…
Egyszerűen elkészíthető és finom fogás, az eredeti recept (Sarah Brown: Vegetáriánus ételek 4 kontinensről című könyvéből való) csupán aprócska változtatásokat igényelt.

De! A csicseriborsó curryről nem mondtam ám le! Reményeim szerint hamarosan jön az élménybeszámoló, a fotó és a recept is. :-)

Karfiol curry

Hozzávalók (2 adaghoz)
1 kisebb fej karfiol
1 kisebb hagyma
1 gerezd fokhagyma
2 nagyobbacska paradicsom
kb. ½ teáskanál őrölt római kömény
kb. ¼ - ½ teáskanál garam masala
kb. ¼ teáskanál őrölt chili
só
kb. 1 evőkanál növényi olaj (nálam bio repce)

Elkészítés:
Kisebb rózsákra szedem a karfiolt és alaposan megmosom. Megtisztítom és leöblítem a hagymákat, a vöröshagymát apró kockákra vágom. A paradicsomokat egy-két percre forró vízbe dobom, meghámozom és apróra kockázom (az eredeti recept szerint ki kell magozni őket, én is így tettem, de szerintem teljesen felesleges. Sőt e művelet nélkül – legalábbis szerintem – sűrűbb, s intenzívebben paradicsomos lesz a curry).
Egy nagyobbacska lábasban olajat hevítek, s megpirítom benne a karfiolrózsákat. Mikor a hófehér kis gyönyörűségeken barna pöttyök tűnnek fel, s kellemes pirult illatot árasztanak, kihalászom őket az edényből, s félreteszem.
Egy nagyon pici olajat löttyintek még a lábasba, s üvegesre párolom benne a vöröshagymát, mikor már majdnem jó, belenyomom a fokhagymát s néhányat keverek rajta. Mihelyst megérzem a fokhagyma illatát, hozzáadom a római köményt, pirítom néhány másodpercig, majd beleszórom a garam masalát és a chilit is. Sózom. Pár másodpercig pirítom még a fűszereket a hagymával, majd összeforgatom a fűszeres alappal a paradicsomkockákat. Egy-két percig rotyogtatom. Ezt követően a lábasban illatozó paradicsomos keverékbe forgatom a pirított karfiolt és pici vizet öntök alá. Mikor a karfiol alatti fűszeres folyadék felforrt, kis lángon, fedő alatt puhára párolom a hófehér rózsákat. Ha szükséges, öntök még alá pici vizet, kóstolok, s ha kell, utánaízesítek.
Indiai lepénykenyérrel, rizzsel vagy bármilyen más gabonával nagyon finom!
A fotón látható variációban - hogy azért a bio-reform vonalról se feledkezzem meg ;-) - barna rizzsel kísértem.

Le Pain d’Adéle

2008-05-06T21:49:00.003+02:00

Avagy a tuti változatom házi kenyérre

Gasztroblogolásomnak még nagyon az elején írtam a házi kenyérsütésről. Azóta is lelkes sütögető vagyok, bolti kenyeret csak a legritkább esetben fogyasztok.
Hivatkozott bejegyzésben kifejtett szempontokat, a házi kenyérkészítés melletti érveket továbbra is fenntartom, vallom, a recepten azonban időközben módosítottam. Jónéhány hónapja már más recept szerint készítem otthon a mindennapi kenyeremet. Így hát irulva-pirulva bár, de be kell vallanom, hogy ez a mostani post bizony már jó régi adósságom…

A receptet illetően a legfontosabb változtatást az jelenti, hogy „tisztán” teljes kiőrlésű lisztet használok, így a tészta természetesen több folyadékot igényel. Felfedeztem továbbá a „házi kenyér fűszerkeverék” nevű praktikus kis csodát, amely nem más, mint őrölt kömény, szárított koriander és édeskömény keveréke – rendkívül finom illatot, ízt és aromát kölcsönöz a kenyereknek, péksüteményeknek és bio-változatban is kapható.
A kenyérbe kerülő magokat illetően a variációk száma végtelen. Általában kedvemre s pillanatnyi hangulatomra támaszkodom. Bevallom, ha igazán kényeztetni szeretném magam, elkészítem az általam csak „luxus-változatként” emlegetett variációt: egy jó evőkanálnyi aprított, pirított fenyőmagot adok a tésztához, s a kenyér teteje is jócskán kap belőle. De az is nagyon finom tud lenni, ha nem magokkal, hanem zabpehellyel szórom meg sülés előtt a tészta tetejét (mellékelt fotón is egy így készült változat látható)…

Az eredmény egy lakto-vega recept, ugyanakkor meggyőződésem, hogy a joghurt és a tej kiváltható a nekik megfelelő növényi helyettesítővel: szójajoghurttal és rizs-, szója-, vagy zabtejjel (ez utóbbinak immár jó néhány hete – reggeli „tejes”kávé formájában - igencsak nagy rajongója lettem – de ez egy másik történet… :-).
Bár már az októberi bejegyzésben is írtam, de nem tudom eléggé hangsúlyozni: hihetetlen nagy előnye ennek a kenyérnek az, hogy sem „klasszikusan gyúrni”, sem dagasztani, sem pedig keleszteni nem kell, hiszen nem más, mint egy egyszerű kevert tészta. Természetesen nincs kétségem afelől, hogy az élesztővel, kovásszal készült, gyúrt, dagasztott kenyerek finomak, s megérik az időt s fáradozást – mindazonáltal ez a kenyér is nagyon-nagyon finom és sütéssel együtt másfél óra alatt elkészül. Ez pedig valami felbecsülhetetlen: ha nem így lenne, a zsúfolt hétköznapok s a rövid hétvégék körforgásában biztosan nem ennék minden héten friss, egészséges Adéle-készítette :-) kenyeret!

Aminek receptje a következő:

Adéle kenyere

Hozzávalók:
12,5 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
12,5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
3 evőkanál apró olajos mag (pl. napraforgó-, len-, szezám- vagy fenyőmag) keveréke + a tetejére
1 teáskanál tengeri só
1 teáskanál házi kenyér fűszerkeverék
1 teáskanál szódabikarbóna
3 dl tej
1 175 grammos pohárnyi natúr joghurt
2 evőkanál olívaolaj

Elkészítés:
Első lépésben száraz serpenyőben illatosra pirítom – a lenmag kivételével - a kenyérbe kerülő magokat, s félreteszem picit hűlni. Ha fenyőmag (is) kerül a tésztába, durvára vágom, a többi mag „egészben” mehet bele.
Egy nagyobb keverőtálba mérem a kétféle lisztet, beleszórom a szódabikarbónát, a sót és a kenyérfűszert, hozzájuk költöztetem a 3 evőkanálnyi apróságot, s egy fakanállal az egészet alaposan összekeverem.
Ezután egy kisebb edényben elkeverem a tejet, a joghurtot és az olajat. S az így kapott elegyet a lisztes keverékhez öntöm.
Fakanállal egyneműsítem a száraz és a nedves hozzávalókat. Elég csak alaposan összekeverni őket, egy nagyon lágy, „folyós” tészta lesz a végeredmény.
Olívaolajjal kikenem, lisztezem a kis sütőformám, majd beleöntöm s egyenletesen elsimítom benne a tésztát. A tetejét magokkal – amelyek aktuálisan a kenyérbe is kerültek – megszórom, majd előmelegített sütőbe dugom.
Én úgy szoktam sütni, hogy a gázsütő – a mi gázsütőnk – legmagasabb hőfokán kb. 17-18 percet kap, majd felére csökkentem a hőt, s így sütöm készre a kenyeret kb. még további 40 perc alatt.
Egy 70 dkg-os kis kenyér lesz a végeredmény.
Mikor megsült, olyan 10-15 percig hagyom a formában hűlni, majd kiemelem – gyönyörűen kijön a formából! S amint kihűlt, lehet is enni!
Még 5-6 nap elteltével – persze, ha még marad belőle – is kellemes állagú és finom! :-)

Nyertem!!!

2008-05-06T21:34:00.002+02:00

És nem is akármit… finom ételeket s élményeket!

No, de kezdem inkább az elején!
Lelkes vega-gasztroblog-olvasóként (nem csak íróként :-) a napokban a VegaFoodBlogra kattintva egy játékra lettem figyelmes, melyben két kérdésre kellett választ adni, s habár a zöld pettyes muffin rejtélyét nem sikerült megfejtenem, a másik kérdésre – a két nappal később szintén e blogban közzétett eredményhirdetés tanúsága szerint – helyesen tippeltem. Így nyertem! Méghozzá egy édességcsomagot a VegaFoodtól!

Egyes számú élmény: soha életemben nem nyertem semmit! Így ez abszolút új, ám de annál kellemesebb érzés volt számomra! No, igen a gasztroblogolás pozitív hozadéka… :-)

Kettes számú élmény: az eredményhirdetésről szóló post múlt hét végén került fel a VegaFoodBlogra, s e hét hétfőn (azaz tegnap) meg is érkezett a nyereményem. Rendkívül figyelmes dolognak tartom a gyors és korrekt kiszállítást és természetesen magát a nyereményt. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy manapság nem számít szokványosnak, sőt rendkívülinek tetszik az, hogy ha valahol azt mondják az ember nyert valamit, akkor valóban nyert, s nem kell érte ezt meg azt megvásárolnia, visszaküldenie, stb., stb. s nem csak „repi” cuccokat tartalmaz az a bizonyos csomag. Valahogy ez olyan ritka... s nagyon kellemes élmény volt számomra!

No, de most már lebbenjen fel a képzeletbeli a fátyol, azaz következzen a hármas számú élmény: VegaFood nyeremény-csomagom tartalma. VegaFood-kocka, mákkal, illetve almával töltött szamósza és mandulás krémes. Egytől egyig nagyon finomak voltak! Különösen a szamószák ízlettek! Teszem hozzá úgy, hogy eddig abban a hitben éltem, hogy nem szeretem a mákot! A mandulás krémest megörökítettem az utókor számára, s csupán annyit tennék hozzá: olyan finom, mint amilyen jól néz ki! :-) (Már amennyire ezt szerény fotóművészetem láttatni engedi…)

Egy szó mint száz: köszönöm VegaFood a finomságokat, az élményeket, a figyelmességet és a kedvességet!

Gouranga! :-)